17. hét

Visszarázódunk lassan a nyaralás után újra a hétköznapokba - bár az első pár napban úgy éreztem, agyonnyom a sok tennivaló, mert egyszerre ezer dolog zúdult a nyakamba a munkaügyektől a programszervezéseken át a házimunkáig és rendrakásig. Az elmúlt napoknak nem volt egyetlen kihasználatlan perce sem, viszont így este 8-9 közöttre teljesen lemerültem. Emiatt van is egy kis (najó, inkább nagy) lelkiismeret-furdalásom, mert sokszor úgy mennek el teljes napok, hogy a baba eszembe se jut, és mivel még nem nagyon mozog, ő sem juttatja magát feltétlen eszembe. A legtöbbször csak akkor jut eszembe, hogy „te jó ég, van egy harmadik gyerekem is!” mielőtt lefekszem aludni. Ekkor van arra időm, hogy „beszélgessek” vele, simogassam kicsit a pocakon át. 

Bezzeg a testvéreinél, főleg az elsőnél még mennyire nem így volt! A Nagyot várva olvastam a Lelki köldökzsinórt a magzati kapcsolatanalízisről, és még ha néha egy kicsit túl ezoterikusnak vagy belemagyarázósnak éreztem is, összességében nagyon tetszett, úgyhogy „gondolatban” én is sokat beszéltem a babámhoz. Hiába, megmondták már régen, hogy az elsőknek mindig mindenből a legjobb jut. De ha már így esett, hogy a harmadikra ilyen kevés időm jut a hétköznapokban, eldöntöttem, hogy legalább most, posztírás közben csak rá, vagyis mivel a héten nem történt nagyobb esemény, a terhességre koncentrálok. 

Terhesnaplónk e heti fő hírei tehát: 

Fáradt vagyok. Nagyon. Szedek rá magnéziumot, de még így is alig bírom kivakarni magam az ágyból reggel. Mindig azt hallani, hogy a második trimeszterben mindenki milyen energikus, de én a nap végére inkább úgy érzem magam, mint egy kipukkadt és félig leeresztett lufi.

Egyre nehezebben megy a hajolás és guggolás, na és persze a földről föltápászkodás. Bár még bőven nincs akkora hasam, hogy az gátoljon, de mégis egyre kellemetlenebb lehajolni fölszedni valamit a földről, vagy leguggolni a gyerekekhez. Megoldás: galád módon úgy teszek, mintha hirtelen ötlettől vezérelve most jutott volna csak eszembe, hogy inkább őket kérjem meg, szedjék fel a földről/székről amire épp szükségem van. Remek módszer, és még élvezik is!

Reggelente ébredéskor és sokszor napközben is orrdugulásom van. A terheskörlevél szerint ez normális és az ösztrogéntől van, de én inkább egy lappangó arcüreggyulladásra tippelek.

Végre megtaláltam a régi szoptatóspárnám, és most már biztosan tudom, hogy aki ezt kitalálta, egy zseni volt! Annyival jobban esik vele az alvás! Már a nyaralás előtt előkészítettem, de csak a visszatértünk után kezdtem igazán használni és bevallom, kötöznivaló bolond voltam, hogy eddig nem tettem! Legszívesebben mindenkinek szoptatóspárnát rendelnék az alváshoz, férfinak, nőnek egyaránt mert ÓRIÁSI különbség van a párnás és párna nélküli alvás között! Puha, megtámasztja a hasam és a lábam ahol kell, a fejemet pont jó magasságban tartja, és még magamhoz is tudom ölelni. Bár az enyém egy pöttyös darab, de az ölelés közben mindig Lustanyu „Párnapu”-ja jut eszembe róla. (aki nem olvasta volna, itt megtalálja, bezzeganyáknak kötelező olvasmány! ) 

Jó hír még, hogy a nyaralás alatt egy grammot se híztam! 63,3 kilóval indultam neki a kalandnak, és ugyanennyivel is tértem vissza (najó, azóta felment még egy fél kiló, de kicsire nem adunk)

Egyre láthatóbb a hasam növekedése, úgyhogy itt lenne az ideje a terhességi csíkokat megakadályozandó krémet/olajat vennem. Az elsőnél olajoztam a hasam, sima bolti mandula- és mogyoróolajjal, nincs is rajta egy darab csík se - ellenben hátul a derekamon szépen megrepedt a bőr a 24. héten, egyetlen éjszaka alatt. A másodiknál ezért már okosabb voltam, nem csak a hasamon, hanem elől-hátul kentem magam az olajjal kevert testápolóval - a hasamon így megint csak nem lett egy darab csík sem - ellenben a combon legfelső részén, rögtön a törzs alatt gyönyörűen kirepedezett a bőr. Nem tudom, ezek után most mit és mivel kenjek... Nektek mi vált be? Minden tippet szívesen fogadok, mert az olajozással a legnagyobb baj, hogy utána minden olajban úszik, a pizsamától az ágyneműig.

Sokszor továbbra is a „ki akar pottyanni belőlem valami” érzés fog el. Plasztikusan leírva ez olyan, mintha épp csúszna ki belőlem valami, és emiatt tágulnék. Nyúlnak a méhszalagok? Nyílik a méhszáj? Vagy mi ez? Aki tudja, és volt neki ilyen, szánjon már meg és mondja el nekem is!

Ismét voltam jógán szerdán. Féltem tőle, hogy mivel elég sok hetet kihagytam, teljesen kijöttem a gyakorlatból, de örömmel láttam, hogy erről szó sincs. Bár bizonyos gyakorlatok most jobban megviselnek és több erőt és kitartást igényelnek, mint korábban, de azért még így is jobban bírtam jó pár férfikollegánál. 

A hétvégén elkezdődött a húsvét előtti nagyböjt, és ennek apropóján elmentünk a délelőtti misére a tőlünk egy utcára lévő templomba. Bár nem vagyunk nagy templombajárók, de ez most kivételesen tök jól jött ki, mert ahol ültem (a gyerekmegőrző mellett), körülöttem csupa kisbabás család ült, rajtam meg elurakodtak a terheshormonok. El is felejtettem már, milyen kis cukik, pihések, illatosak, kíváncsiak, forgolódóak - és legfőképp milyen KICSIK a pár hónapos babák! Legszívesebben azonnal a kezembe kaptam volna egyet, hogy megbabusgassam és magamhoz szoríthassam picit - emberrablási terveimben csak az gátolt meg, hogy már csak pár hónap, és én is a kezemben tarthatom a sajátomat - és ezt a pillanatot most már egyre jobban várom.

Megérkezett a társadalombiztosítótól az ingyenes fogászati ellátásra jogosító bónom. Az itteni rendszer szerint ugyanis minden kismama jogosult a terhessége alatt egyszer ingyen elmenni a fogorvoshoz, a költségeket az állam állja (nyilván nem többalkalmas kezelésre kell gondolni, hanem egyszerű vizitre, ami során ha problémát találnak és pl. csak tömni kell, orvosolják.) Már csak foglalni kéne időpontot a fogászatra, de erre még nem volt kapacitásom.

A fogorvos kapcsán most eszembe jutott, hogy még nem is írtam, hogy működik a franciáknál a terhességi rendszer, úgyhogy most ezt is pótolom. Dióhéjban összefoglalva: ahhoz, hogy a leendő anyuka vizsgálatai ingyenesek legyenek (vagyis a biztosító állja őket 100 százalékban és ne kelljen önrészt fizetni, hogy a szülés utáni „prémiumot” (950 euró) és egyéb, későbbi járandóságokat megkapja, illetve hogy a gyerekének 6 éves koráig minden orvosi vizitje 100 százalékban térítve legyen) kötelező neki hét darab terhességi vizsgálaton részt vennie a 9 hónap alatt. 

Ebből három a kötelező ultrahang (12. heti, 20. heti és 32. heti), a többi csak sima találkozó a szülésznővel/háziorvossal/nőgyógyásszal, attól függően, ki kíséri a terhességet. Ha nőgyógyhoz jár az illető, lehet plusz ultrahangot is készíteni, szülésznőnél viszont ilyen lehetőség nincs. Ehhez jön bónuszban a már írt fogászati vizsgálat, ingyenes szülésfelkészítő, ingyenes laborvizsgálatok (apukának is), ingyen gyógyszerek a terhesség alatt, akkor is, ha nincs közük a terhességhez. A terhesség végén pedig, ha a terminus előtti héten szükségesnek ítélik, ctg, terminustúllépés esetén szintén. Nekem kicsit furcsa a magyar rendszer ebből a szempontból, mert sokszor olvastam, hogy naponta-kétnaponta kell járni a terhesség végén ctg-re. Én a Nagyot 40+6-ra szültem, de összesen két ctg-n voltam. 

Orvosválasztás pedig, ahogy korábban is írtam, itt nincs, maximum a vizsgálatok idejére, de a szüléshez biztosan nem. Kórházat lehet választani, és ott ahhoz kerülsz, aki épp ott van. Így aztán rögtön kiküszöbölődik a kell-e hálapénz és fogadjak-e szülésznőt/orvost kérdéskör is. 

Shadow

Előzmények:

6. hét: A születésnapomon teszteltem pozitívat
Most, muszáj megnéznem! – gondolom, pedig még nem telt el a három perc, de már nem érdekel, úgyhogy dobogó szívvel veszem a kezembe, és emelem a szemem elé.
Tovább>>>

7. hét: A világ legjobb éttermébe vitt a férjem, én meg majdnem az ételre hánytam
Amikor kihozták a desszertet (gyümölcsrizst kértem friss gyümölcssalátával), azt hittem, hogy mindjárt ráokádok a tányérra.
Tovább>>>

8. hét: Jól rámijesztettek az ultrahangon
Megijesztett a szonográfus, amikor a vizsgálat végén azt mondta:  "Látok itt még egy kis sárgatest-aktivitást, van itt egy második petesejt..."
Tovább>>>

9. hét: Miért csak 36-os kismamanadrágot árulnak?
Tapasztalataim alapján a kismamák nagy többsége NEM 34-36-os méret, és főleg nem a terhessége előrehaladtával. Ennek ellenére tényleg egyetlen nagyobb méretet sem találtam.
Tovább>>>

10. hét: Beparáztattak az ultrahangon
„Most már úgy vagyok vele, hogy mindegy, fiú-e vagy lány, csak egészséges legyen!”
Tovább>>>

11. hét: Hívták a szülésznőt, megjelent egy nagydarab férfi
Ami (nekem) eleinte furcsa volt, hogy Franciaországban a szülésznők sokszor férfiak.
Tovább>>>

12. hét: Elütötték a járdán a terhes kismamát
Szánkózás, utcai baleset és orvosi vizsgálatok a 12. héten. A járdán jött belém a rolleres.
Tovább>>>

13. hét: Beszólt a doktornő a súlyom miatt
„Látom, a Madame nem fukarkodott jól tartani magát” - mondta a doktornő, pedig csak három kilót híztam...
Tovább>>>

14. hét: Hiba volt terhesen a másik gyerekemet cipelni
Megfogadtam, hogy többet ilyet nem teszek, mert eléggé ijesztő volt ez az egész.
Tovább>>>

15. hét: Terhes vagy? Hát harmadszorra is elköveted ugyanazt a hibát?
A főnököm egy roppant vicces fickó és az első reakciója ez volt a hírre:  „Nahát, az első két alkalomból nem tanultál, harmadszorra is elköveted ugyanazt a hibát?”
Tovább>>>

16. hét: Naná, hogy a nyaralás alatt lett beteg a gyerek!
A repülés és a hotelbe jutás szerencsére már simán zajlott, majd jött a második – nem várt – fordulat: a Nagy éjszaka belázasodott.
Tovább>>>