9. hét
A mai egy panaszkodós naplóbejegyzés lesz, ne haragudjatok. Úgy érzem, valahogy elfogyott az év végén és az ünnepek alatt még meglévő lendületem, és január második hetére kicsit kifulladtam. Még mindig kínoz az egész napos rosszullét....az agyammal tudom, hogy ez jót jelent és örülnöm kéne neki, de nagyon nehéz türelemmel viselni az obligát hányingert. Ráadásul mivel a környezetem nagy része még nem tudja, hogy terhes vagyok (munkahely, távolabbi ismerősök) és a 12. hétig nem is akarom elmondani nekik, igyekszem leplezni előttük mennyire kínoz épp a hányinger, és úgy tenni, mintha az ég egy adta világon semmi bajom nem lenne, ami őszintén szólva nem könnyű.
A francia orvosom írt fel ugyan gyógyszert rá, de eddig akárhányszor vettem be, semmi hatását nem éreztem. Na jó, az is igaz, hogy nem vittem túlzásba a próbálgatást, mert valami titkos becsípődés miatt csak akkor veszek be gyógyszert (főleg terhesen), ha már nagyon muszáj, egyébként pedig inkább sóhajtozva viselem különböző kínjaimat és próbálom 0-24-es majszolással megoldani valamennyire a dolgot. Féltem is, hogy ez és az ünnepek miatti trakta miatt mennyivel fog többet mutatni a mérleg, de tegnap megmértem magam és örömmel láttam, hogy a terhesség kezdetkor mért 58,5 kg-m "csak" 61,5-re nőtt (aminek nagy része szerintem a mellem amúgy mert az már most óriási és dögnehéz), úgyhogy kicsit megnyugodtam.
Bár mostanában nem is igazán ételeket, hanem inkább hideg gyümölcs(leve)t kívánok folyamatosan: édes narancsot, ananászlét, meggylét, a lényeg, hogy hideg legyen. Tegnap el is mentem a boltba és jól bevásároltam: szerencsém volt, mert egészen különleges bio gyümölcslevek érkeztek, még mandarinlé is volt - de vettem mellé rendes gyümölcsöket is: narancsot, körtét, almát, és szőlőből is egy kis fürtöt. Alig vártam, hogy hazaérjek, és megkóstoljam őket!
A másik, ami nagyon kínoz, azok a szagok. Elég, ha csak megérzek valami furcsát (izzadságszagot, hagymát, halat), azonnal öklendezni kezdek. Még szilveszter után, Magyarországon sikerült a férjemmel kettesben moziba mennünk, míg a gyerekekre a nagyszülők vigyáztak. Nem is emlékszem mikor tudtunk utoljára elmenni, úgyhogy nagyon örültem neki. Alighogy leültünk a helyünkre, a mögöttünk lévő sorba pont mögénk leült egy pár. Pár perc múlva megütötte az orromat valami irdatlanul büdös, leginkább lábszagra emlékeztető illat....azonnal jött a megszokott öklendezés, de pont elkezdődött a film, úgyhogy igyekeztem bőszen visszafojtani és pattogatott kukoricával orvosolni, illetve a Star wars befejező részére koncentrálni. Sajnos a szag nem tágított - először arra gondoltam, hogy biztos levették a mögöttünk ülők a cipőjüket. Később azonban a zörgésből rájöttem, hogy nachos-t rendeltek sajtszósszal, és a szószt érzem. Szegényekre így még haragudni se tudtam - a filmet végigülni viszont egy kihívás volt. A legrosszabb pillanatokban a kabátomat emeltem az arcom elé, és abból vettem mély levegőket. Nem tudom, mit gondolhattak rólam a teremben lévők :)
A szilveszterünk a rosszullétek ellenére jól sikerült: a húgom és a pasija, a férjem és én négyesben átmentünk az unokanővéremhez és -bátyámhoz, akik baromi jó házibulit szerveztek. Erdetileg csak hatan lettünk volna, de végül beesett egy barátjuk a filippínó barátnőjével, így nyolcasban búcsúztattuk az évet. Óriási hangulat kerekedett, hajnali kettőig táncoltunk, éjfél után már a fiatalkorunk zenéire, összekapaszkodva, ugrálva (csoda, hogy bírtam szuflával). A többiek alaposan eláztak a végére, én (mivel csak vizet ittam) csak elfáradtam, úgyhogy fél háromkor már aludtam.
A következő napokat terhesnadrág-beszerző körútra áldoztam. Ki mondta, hogy a nők szeretnek vásárolni? Ez lehet hogy igaz volt szingli koromban, de mióta gyerekeim vannak, amit lehet, online veszek meg. A terhesnadrág persze kivétel, mert azt muszáj megpróbálnom is, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nehézkes lesz....az előző két terhesség alatt elég sok terhesruhát vettem (főleg nyáriakat amúgy, amik később lesznek jók), de a terhesnadrágomat, amit mindkétszer hordtam, időközben továbbpasszoltam egy másik lánynak, úgyhogy azom nem volt. Sebaj, gondoltam, gyorsan bemegyek az egyik fast fashion boltba, hiszen csak egy szimpla kismama farmert akarok, ami nem drága.
Franciaországban a nagyobb H&M vagy C&A boltok mindegyikében van maternity rész, töméntelen cuccal, gondoltam, Budapesten is akad majd és ott jobban ráérek vásárolgatni is. Hát ebben sajnos keservesen csalódnom kellett...először a Vörösmarty tér két fent említett üzletében próbálkoztam, mert azok elég nagyok. Az egyikben nem volt ilyen részleg, a másikban volt, de kizárólag 34-es és 36-os(nak mondott, de szerintem annál is kisebb) slim skinny farmerek voltak. Egyetlen egy 38-asat találtam, és bár én elvileg a 36-38-as méret között vagyok, alig bírtam magamra szuszakolni. Egy tortúra volt már a próba is, úgyhogy ezt nem vettem meg.
Másnap egy plázában próbálkoztam, de ott sem találtam egy darab nadrágot sem, sőt, úgy néztek rám, mint egy ufóra, mikor kérdezősködtem, így harmadnap elmentem egy újabb helyre, és csodák csodájára a töméntelen 34-36-os farmer közt ez alkalommal találtam egy 40-es méretet is. Én nem tudom ki hogy van vele, de tapasztalataim alapján a kismamák nagy többsége NEM 34-36-os méret, és főleg nem a terhessége előrehaladtával. Ennek ellenére tényleg egyetlen nagyobb méretet sem találtam. Végül megvettem az egy darab negyvenest - (lásd a képen) de már most érzem, hogy kicsi lesz, mert folyton lecsúszik. Szerencse, hogy tavasznál tovább nem kell hordanom, mert attól tartok, nem tartana ki a 40. hétig.
Az ünnepek elteltével még maradtunk pár napot, de minden szabadság lejár egyszer, így kedden végül mi is visszajöttünk Franciaországba. A gyerekek nagyon jól viselkedtek, és késés se volt, de a hazaút így is egy horror volt: esti géppel, a hányingerrel küszködve, két hullafáradt gyerekkel végül fél 12-re értünk csak haza. A Kicsi olyan mélyen aludt addigra, hogy húzhattam-vonhattam, míg levetkőztettem és ráadtam a pizsamát, a szeme se rebbent álmában. Én is teljesen kimerültem - másnap reggel 7-re azonban már mehettem is munkába, úgyhogy pihenésről nem sok szó lehetett.
Ennek meg is lett a böjtje, mert a nem-alvás és a fáradtság egy óriási migrénben manifesztálódott. Sajnos a második gyerek születése óta amúgy is nagyon hajlamos vagyok rá, és bár reménykedtem, hogy megúszom a mostani terhesség alatt, egyelőre úgy tűnik, hogy nem így lesz. Mivel gyógyszert nem tudok bevenni rá (terhesség alatt a legtöbb ilyen szer ellenjavalt), ha bárkinek van valami bevált praktikája, szánjon meg és ossza meg velem is, mert nem tudom, mit fogok csinálni az előttem lévő (remélhetőleg) több mint 30 hétben, ha ismét előjön.
Shadow
Előzmények
6. hét: A születésnapomon teszteltem pozitívat
Most, muszáj megnéznem! – gondolom, pedig még nem telt el a három perc, de már nem érdekel, úgyhogy dobogó szívvel veszem a kezembe, és emelem a szemem elé.
Tovább>>>
7. hét: A világ legjobb éttermébe vitt a férjem, én meg majdnem az ételre hánytam
Amikor kihozták a desszertet (gyümölcsrizst kértem friss gyümölcssalátával), azt hittem, hogy mindjárt ráokádok a tányérra.
Tovább>>>
8. hét: Jól rámijesztettek az ultrahangon
Megijesztett a szonográfus, amikor a vizsgálat végén azt mondta: "Látok itt még egy kis sárgatest-aktivitást, van itt egy második petesejt..."
Tovább>>>
