32. hét

Le kell lassulnom
 

Mától startol a 32. hét, és én végre kezdem érezni, hogy terhes vagyok! Ha visszagondolok az elmúlt hónapokra, akkor azon kívül, hogy elkezdett nőni a pocakom, kijelölt diéta szerint étkezem és lett néhány különféle egészségügyi intézményekbe szóló időpont a naptáramban, nem igazán változott semmi. Ugyanúgy teltek a napok, ugyanúgy dolgoztam, ugyanúgy zsonglőrködtem az idővel, hogy minden beleférjen a napjaimba, de jelentős változás az életemben, vagy a napirendemben nem történt. A várandós-alkalmazás szerint hétről-hétre szépen végigkövethettem, hogy éppen milyen terhességi tünetemnek kellett volna lennie, mit kellett volna éreznem. Ehétre épp nehéz mozgás, hátfájás, lábikragörcs és gyomorégés a „menü”, melyekből én szokásosan kimaradok. Viszont az elmúlt néhány napban jelentkeztek először olyan tünetek, amik már valóban „terhesek”, és kezdem érezni, hogy már nem sokáig élvezhetem a változásmentes állandóságot... Ideje megbarátkoznom néhány új tényezővel. Szó szerint le kell lassulnom.

Észrevettem, hogy a szokásos járási tempóm egyre nehezebben megy, és ha nem lassítok a mozgásomon, akkor néhány perc után elkezd feszülni a hasam. Mindig mozgásban vagyok, sietek valahova, de a pocakom újabban jelez, hogy nem kéne. Ezenkívül az elmúlt napokban már délután 4-5-re olyan érzésem van, mintha vége lenne a napnak, hazavágyom és lepihennék. Lepihennék... de nem találom a helyem a kanapén, így sem jó, úgy sem jó, ha felteszem a lábam, az a baj, ha lerakom, az a baj. Na, és az alvások... körülbelül 8-10 hete tervezem, hogy veszek végre egy szoptatós párnát, mert azt hallottam, azzal már most is kényelmesebben tudnék aludni, alátámasztaná a pocakom, de a tervből még mindig nem lett valóság, ha látok is valahol, akkor vagy nem tetszik a huzat, vagy a töltet nem megfelelő, félig jó megoldást pedig nem szeretnék. De leginkább az a fő ok, amiért eddig nem vettem, hogy végül is egészen kényelmesen tudtam aludni nélküle is, eddig. Most pár napja egy díszpárnával támasztom meg a pocakom, mert már erőteljesen húzza lefelé a súlya, és most kezd kényelmetlen lenni.

A másik, amit hosszú hetek óta tervezek megvenni, az egy ajánlott kisbabákról szóló könyv, amit érdemes lenne elolvasnom még szülés előtt, de ugye az olvasáshoz is le kellene lassulni, úgyhogy egyelőre még ez is várat magára.

Úgy érzem, hogy mivel a külső tényezők és a testem jelzései eddig nem kényszerítettek lassításra, mindent hasonlóan bírtam, mint a várandósság előtt, ezért nem élem meg kellőképpen ezt az időszakot. Teszem a dolgom, történik, aminek történnie kell, pipálom a babakelengye-listát, részt vettem szoptatási és babagondozási tanfolyamon, de egyszerűen belülről lelassulni, teljesen átadni magam ennek az időszaknak eddig nem igazán sikerült. Félek, hogy elszalad majd ez a hátralévő 7-8 hét is, és később bánni fogom, hogy nem éltem meg kellőképpen minden percét. A minap realizáltam, hogy még egyetlen egyszer sem álmodtam a kisbabámmal. Sosem szerepelt még az álmaimban, pedig olyan kíváncsi lennék az arcára... Sőt, terhes is csak egyetlen egyszer voltam álmomban – és ráadásul nem is egy pozitív álom volt... – ezen kívül ha magamról álmodom, akkor minden a régi, sosem vagyok terhes. Pedig este, elalvás előtt mozog a legintenzívebben a kisfiam, úgyhogy az ő gondolatával alszom el minden nap.

Ezeket átgondolva arra az elhatározásra jutottam, hogy tudatosan kivonom magam kissé a feladatokból, és sokkal többet pihenek, befelé figyelek. A héten csökkentettem a munkámat és a programjaimat is, a férjem pedig elvitt thai talpmasszázsra, hátha ott ki tudok kapcsolni és legalább együtt lehetünk. Mikor megérkeztünk, már láttam, hogy kissé furcsán néznek a thai masszőrök a pocakomra, és meg is kérdezték a hiányos angol-magyar tudásukkal, hogy hányadik hónapban vagyok, de különösképpen nem mondtak semmit. Masszázs közben folyamatosan mutatta a hölgy, és próbálta elmagyarázni, hogy melyik az a rész a talpon, amit ki kell hagynia a baba miatt. Ekkor kezdtem el gondolkodni a kérdésen: lehetséges, hogy terhesség alatt nem is ajánlott a talpmasszázs? Ez korábban eszembe sem jutott...

Körülbelül a 40. percben, mikor már éppen kezdtem volna ellazulni, sikerült annyira bepörgetni a gondolataimat, hogy inkább rákerestem a telefonomon a terhesség és talpmasszázs kulcsszavakra. Az ítélet kisebb sokként hatott rám: ugyanis terhesen a talpmasszázs nem ajánlott! Ennyit a pihentető kikapcsolódásról... Innentől már csak visszafelé számoltam a perceket és a végét vártam, pedig nagyon jól esett minden mozdulat. Végül alaposabban utánaolvasva és értelmezve a talp zónáinak térképét kiderült, hogy a has és a méh területeit kell kihagyni talpmasszázs során az esetleges vérbőségfokozás elkerülése végett. Szerencsére a masszőr ezt nálam jobban tudta, így a kis ijedtségen kívül nem lett semmilyen egyéb panaszom utána sem.

A jövő hét legfontosabb feladatai: pihenni, lelassulni és kikapcsolódni, de a masszázst most néhány hétig hanyagolni fogom...

Zea

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:

Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés
25. hét: Igazam lett: baj van a cukrommal 
26. hét: Számolom a szénhidrátokat
27. hét: A terhesség legrettegettebb kérdése
28. hét: Beszippantott a kismamadivat
29. hét: Hetekkel a szülés előtt kell orvost váltanom?
30. hét: Nem bírtam ellenállni a kürtős kalácsnak. Megszívtam...
31. hét: Két órát vártunk az orvosra a magánrendelésen

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>