Elérkeztünk a terhességem 24. hetéhez, és ezzel a már nagyon várt labor- és terheléses cukorvizsgálathoz is, melyeket egy ultrahanggal egybekötve a hétfői napra időzítettünk az orvosommal. Már eleve izgultam a vizsgálatok miatt, ezt tetézte még az is, hogy a laborhoz kaptam egy kis műanyag edénykét, melyben a reggeli vizeletet kellett magammal vinnem, úgyhogy vasárnap este már azt mantráztam magamnak, hogy csak nehogy hajnali félálomban kimenjek pisilni és elfelejtsem begyűjteni azt, mert akkor elveszítjük a vizelet „reggeli első” mivoltát, mely fontos a vizsgálat szempontjából. Ennek eredményeképpen úgy hajnali 5 órától már aludni sem tudtam rendesen, pedig előzetesen megbeszéltem a férjemmel, hogy majd csak az indulás előtti utolsó pillanatban ébresszen fel engem, úgysem reggelizhetek, nem ehetek, nem ihatok, így lesz a legegyszerűbb ezt kibírni...

A terv sajnos nem találkozott a valósággal, úgyhogy elég fáradtan és étlen-szomjan indultunk el az egészségügyi központba, ahol érkezés után szerencsére azonnal be is hívtak és levették az első adag éhgyomri vért, majd készítettek nekem egy „határozott limonádét”, ahogy az asszisztensnő fogalmazott. Nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam, sőt, őszintén szólva még jól is esett végre legalább inni valamit. Ahogy kiürült a pohár és leért az utolsó korty, elindítottam a stopperórát a telefonom, és vártuk, hogy leteljen a 120 perc. Az ultrahangot sikerült erre az időszakra időzíteni, úgyhogy legalább azzal is gyorsabban telt az idő, láthattuk a babát és megbizonyosodhattunk afelől, hogy nagyon jól érzi magát odabent. Alaposan meg tudtuk nézegetni és minden szögből méregetni a picit, most kivételesen nem volt túl mozgékony, valószínűleg mivel én sem voltam éppen az, így reggeli nélkül. Mikor kijöttünk az ultrahangról, még mindig volt további egy óránk a várakozásból... na, itt már egyre nehezebben teltek a percek.

Ahogy jelzett a telefonom, hogy elérkezett az idő, már szaladtam is az asszisztenshez, hogy vegyük le a következő adag vért, és végre legalább ihassak néhány korty vizet. Másodszorra már nem ment olyan simán a vérvétel, mert hiába szúrták meg ugyanúgy a jobb karomat, nem jött egy csepp vér sem belőle, úgyhogy váltottunk a bal karra, amiből már sikerült kisajtolni az elegendő mennyiséget, azt mondta az asszisztens, hogy valószínűleg besűrűsödött a vérem, és azért ment ilyen nehezen... Én nem értek hozzá, de az biztos, hogy ha valami, akkor az én idegállapotom ekkorra már valóban besűrűsödött, és csak egy tejeskávéra meg egy finom reggelire tudtam már gondolni a tűk helyett...

Azt ígérték, hogy másnap e-mailen keresztül fogom megkapni az eredményt, úgyhogy kedden viszonylag gyakran frissítgettem a postafiókom, de egész nap nem érkezett semmi. Este 7 óra után, amikor már nem is gondoltam volna, hogy megjöhet a lelet, végre jelzett a telefonom. Megnyitottam az eredményt, de túl sokat nem értettem belőle. Itt-ott voltak csillagok, de minimális eltérésekkel, gondoltam, hogy nagy baj nem lehet. Azonnal továbbküldtem a leletet az orvosomnak és a védőnőmnek is, aztán nyugodtan folytattam tovább a vacsora elkészítését.

Akkor rándult görcsbe a gyomrom először, amikor este 8 után megláttam az orvosom nevét a telefonom kijelzőjén... Sajnos sejtettem, hogy nem jó éjszakát kívánni hív fel. Rögtön a tárgyra tért, nincs nagy gond az eredménnyel, kéne szedni több vasat és magnéziumot, viszont a cukoreredményem nem lett a legjobb... Elmagyarázta, hogy ha a terheléses vizsgálat eredménye kicsivel magasabb a normálisnál, elvileg csak csökkent cukortűrő képesség a diagnózis, ha viszont jelentősen nagyobb az érték, akkor cukorbetegség áll fenn. Első esetben elég a kismamának diétáznia és bizonyos időközönként vércukormérésre járni, a súlyosabb eseteknél viszont inzulinpótlásra is szükség lehet.

Öröm az ürömben, hogy nálam „csak” a diétával még rendezhető eltérés áll fenn, úgyhogy már másnapra be is hívott magához a kórházba, ahol egy dietetikus doktornő azonnal felvilágosított a számomra szükséges 150 grammos szénhidrát diétáról. Kaptam egy étrendet, napi ötszöri étkezéssel, pontosan meghatározott étkezésenkénti szénhidrát mennyiségekkel, kalóriatáblázattal és mindennel, amire szükségem lehet. Kerülnöm kell a cukrot, a fehérlisztes ételeket és nagyjából mindent, amit az elmúlt fél évben ettem. Sajnos úgy látszik, jól éreztem, amikor a pár héttel ezelőtti posztomban írtam, hogy mintha valami megváltozott volna... Nem tett jót az, hogy lazítottam az étkezési szokásaimon, amint kiderült a terhességem... Azt reméltem, lesz legalább gondtalan 9 hónap az életemben, amikor azt ehetek, amit megkívánok túl nagy megszorítások nélkül, de tévedtem...

A dietetikus doktornő ráérzett, hogy mivel tud engem kissé megvigasztalni: azt mondta, innentől legalább egy percet sem kell aggódnom a további hízáson, vagy azon, hogy nyerem majd vissza a régi alakom a szülés után, mert ha tartom a diétát, akkor körülbelül azonos súllyal fogok majd kijönni a kórházból szülés után, mint amivel teherbe estem... Hát igen, legalább ezen nem kell majd izgulni, most pedig bevásároltam a szükséges diétás, teljes kiőrlésű, light és csökkentett szénhidráttartalmú élelmiszerekből, és láthatatlan helyre száműztem a konyhában mindent, amit nem ehetek... Viszlát csokik, viszlát jégkrémek, viszlát karácsonyi vásáros kürtős kalács és lángos...

De a legfontosabb az egészségünk, a babáé és az enyém is.

Zea

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:

Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>