Nem lesz kész a házunk a terhesség végére

A mai nappal megkezdtük a 20. terhességi hetet, ami akárhogy is számoljuk, bizony már félidő! Amikor a héten realizálódott bennem, hogy már tényleg itt tartunk, természetesen rám tört egy kisebb pánik, hogy még semmi sincs beszerezve, semmi sincs elintézve, és abból kiindulva, ahogy és amilyen gyorsan az eddigi hetek elrepültek, nincs olyan illúzióm, hogy a következő húsz hét nem fog legalább ilyen gyorsan és észrevétlenül eltelni... Úgyhogy a felismerést gyorsan tett követte, és hogy legalább valamit kipipálhassunk az elintézendők listájáról, kiválasztottuk a kisfiam leendő szobájának bútorait (mint legfontosabb beszerzendő tételt...).

Építkezés
 

A fészekrakó pánikom azért is jelentős, mert eddig nem említettem, de épp egy építkezés kellős közepén vagyunk, jelenleg is készül az új otthonunk. Amikor nyáron megtudtuk, hogy babát vártunk, úgy gondoltuk, hogy talán még éppen lesz esélyünk arra, hogy a terhesség végére kész legyünk, lemenedzseljük a beköltözést, és a babát már az új lakásba vigyük haza, de ahogy telnek a hetek, sajnos egyre inkább kezd szertefoszlani ez az álomkép. Ugyanis folyamatos csúszásban van a kivitelező, a megrendelt építőanyagok is késéssel érkeznek meg, ezért jelen állás szerint már majdnem biztos, hogy még a jelenlegi otthonunkba fogjuk márciusban hazahozni a picit.

Ide, ahol külön szobája sem lesz, aztán remélhetőleg egy-két hónapos korában majd pont lesz kedvem, időm és energiám egy költözéshez. A most kiválasztott bútorokat sem fogjuk már itt összerakni és használatba venni, úgyhogy valószínűleg a kisfiamnak élete első hónapjaiban be kell majd érnie egy mobil babaöböllel az ágyunk mellett és néhány dobozzal, vagy egy mobil szekrénnyel, melyben a ruháit tároljuk majd... Nem így terveztük eredetileg, de a férjem „élete egyik fő műve” lesz ez az otthon, ha elkészül, és nem szeretnénk semmit elsietni, elkapkodni, úgyhogy tényleg csak akkor költözünk át, amikor már az utolsó kanál is a helyére került, úgy, ahogy azt megálmodtuk, akkor is, ha ennek az az ára, hogy az első egy-két hónap kicsit kevésbé lesz kényelmes a jelenlegi pici lakásban.

Utazás
 

Talán azért is érzem azt, hogy szó szerint szaladnak a hetek, mert őszintén szólva még egyáltalán nem vettem vissza a tempóból. Sőt, talán az építkezés mellett még több is a feladat, mint eddig volt, viszont szerencsére a munkám körülbelül 70 százalékát el tudom végezni egy laptopról, bárhonnan, ahol van elérhető internet. Ezt mostanában ki is használom, és néhány találkozót és irodai félnapot leszámítva főleg otthonról látom el a dolgokat. Kivéve például ezekben a napokban, mert most is épp a férjemet kísérem egy szakmai kiállításra Rómába, viszont a munka mellett – összekötve a kellemeset a hasznossal – a hétvégét is itt töltjük, és megünnepeljük a múlt héten esedékes utolsó húszas születésnapomat.

Hálát adok azért, hogy egyelőre ilyen problémamentes a terhességem és még bírom a repülést, de érzem, hogy ez már nem sokáig lesz így. Főleg a sorbanállások, várakozások és a sok gyaloglás az, ami már egyre kevésbé esik jól, és muszáj gyakrabban megpihennem, néhány percre leülnöm, a legváratlanabb helyzetekben is. Ilyenkor szerencsére már egyre kevésbé gondolja bárki is azt, hogy beteg vagyok, ugyanis végre elkezdett a kívülállók számára is láthatóvá válni a pocakom, ahogy ez a csatolt képen is látszik. Nagyon vártam már ezt az időszakot, persze jelenleg még tipikusan az a kategória, hogy ha bővebb ruha van rajtam, akkor simán „el tudom rejteni” a hasam, de most már inkább azon vagyok, hogy kihangsúlyozzam, és őszintén szólva nagyon jól esik kedves mosolyokat és szavakat kapni lépten-nyomon, akár idegenektől is.

Névadás
 

A babakelengye beszerzése mellett a másik feladat, amivel igen le vagyunk maradva, az a névválasztás. Borzasztóan örültem, amikor kiderült, hogy kisfiam lesz, de sajnos csak lánynevekből voltam felkészülve az elmúlt években, abból viszont több csodás ötletem is lenne... Kinyomtattuk az MTA hivatalos szeptemberi listáját a jelenleg anyakönyvezhető fiúnevekről, de egyelőre a több száz név közül egyiket sem érezzük igazán magunkénak. Elég sok az elvárás, mert túl népszerű, gyakori nevet sem szeretnénk, de olyannyira kacifántosat sem, amit a nagyszülőknek memorizálni is gondot okoz.

A jelenlegi „divatnevekkel” pedig sajnos ki lehet kergetni a világból, úgyhogy nem vagyunk egyszerű helyzetben, ráadásul a vezetéknévhez sem egyszerű keresztnevet választani, mert elég sajátos a hangzása. Felesleges problémázásnak tűnhet, de mégis fontos kérdés a névválasztás, hiszen a gyerekünk egész életében viselni fogja a nevét, és például az sem lenne hátrány, ha külföldön is ki tudnák ejteni... szóval kicsit túl sok szempontunk van.

Alig várom a hétfőt, ugyanis akkorra van időpontunk a következő genetikai ultrahangra, és végre újra láthatjuk majd a babát is. Így nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz majd az egyetlen kívánságom, amikor pénzérmét dobok a Trevi-kútba…

Zea

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:

Egyszerre váltottam ki a vetélést segítő cseppet és a terhesvitamint

Genetikai teszten derült ki a baba neme

Megrendeltük a császármetszést

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>