Holnaptól belépünk a 28. terhességi hétbe, és ezzel együtt hivatalosan is megkezdjük a harmadik trimesztert. Egyelőre még leírni is félelmetes, hogy nemsokára a véghajrában vagyunk, de lassan ideje hozzászokni a gondolathoz. A pocakom hihetetlen ütemben növekszik, szó szerint napról napra nagyobbnak látjuk és én nagyobbnak is érzem... Őszintén szólva azt szoktuk mondani, hogy eddig szinte észre sem vettük a terhességet, de most már minden percben emlékeztetve vagyok afelől, hogy van valaki a pocakomban. Vagy egy kis mozgolódással, rúgással, vagy egy nehézkesebb lehajolással, vagy újabban pédául azzal, hogy egyre nehezebb kitalálom, mit vegyek fel.

Kismamaruha
 

Hirtelen jött a tél és hirtelen nőtt nagyot a hasam is. Eddig az volt az elhatározásom, hogy én bizony nem fogok magamnak kismamaruhákat venni, megoldom ezt a pár hónapot a régi ruháim találékony párosításával, és veszek a szokásos méretemnél egy számmal nagyobb, megfelelő szabású harisnyákat és nadrágot. Ez a koncepció remekül is működött... egészen a múlt hétig. Amikor viszont elkezdtem érezni, hogy igaz, hogy rám jön a lazább derekú, nagyobb méretű nadrág, de ha leülök, bizony már nem kényelmes. Felcsaptam hát az internetet és elkezdtem szóba jöhető kismamaruhák után keresgélni.

Kis kutatás után találtam egy budai utcát, ahol rögtön egyszerre három kismamaüzlet is van, közel egymás mellett, így pénteken fel is kerestem őket. Végül egyértelműen egy dán kismamamárkát forgalmazó üzlet lett a befutó, és én csodálkoztam a legjobban, hogy amellett, hogy jóval kényelmesebbek a kismamaruhák a jelenlegi alakomra, még tetszett is a kínálat. Úgy látom, szerencsére már rég túlmutat a kismamadivat a mell alatt szabott, onnan bővülő, zsákfazonú ruhákon...

Kismamafotózás
 

Szombat reggel csodás hóesésre ébredtünk, a férjem pedig kitalálta, hogy ennek örömére elvisz reggelizni, én pedig megörültem, hogy felavathatom az egyik újonnan szerzett kismamaruhámat. Útközben olyan csodás volt a havas fák látványa, hogy gyorsan félre is álltunk csinálni pár képet, ki tudja, lesz-e még idén télen ilyen szép hóesés. A rögtönzött, kb. háromperces „kismamafotózásból” a csodás fényeknek és tájnak köszönhetően olyan képek születtek, mintha valóban részt vettem volna egy hivatalos fényképezésen, úgyhogy meg is van a karácsonyi kísérőajándék a leendő nagyszülőknek és dédinek. Úgyis mindenki azt kérdezgette már egy ideje, hogy mikor megyünk végre igazi „pocak-fotózásra”.

Eredetileg nem terveztem ilyesmit, nem szeretem a vezényszóra mosolygást és a beállított, egymáshoz öltöztünk családi képeket, és úgyis sokat fotózzuk a hasamat, van már több száz kép a telefonomban, viszont ezeken a férjem nem szerepel értelemszerűen. Szóval, ha azt szeretném, hogy tudjak majd szerelmesen egymásra-nézős, pocakot átkarolós, babacipőt kézben meghatottan tartós képeket mutatni az unokáknak, akkor úgy néz ki, a jövő évben nem ússzuk meg a hivatalos fotózást sem...

Feledékenység
 

A hasam látványos növekedése mellett a legészrevehetőbb terhességi tünetem újabban a feledékenység. Sikerült decemberben kettő darab parkolási bírságot is begyűjtenem az ajándékok mellé, úgy hogy alapvetően, ha valaki, akkor én aztán igazán figyelek erre, mert utálok bírságot fizetni. Múlthéten pedig egy fontos munka emailt felejtettem el elküldeni. Megírtam, mindent előkészítettem, aztán nem küldtem el. Észrevenni a hibát pedig már csak napokkal később sikerült, amikor keresték rajtam az említett levelet. Szerencsém, hogy klasszikus értelemben vett felettesem, vagy főnököm jelenleg nincsen, mert lehetséges, hogy már elküldött volna szülési szabadságra, vagy melegebb éghajlatra...

Költözés
 

Nagyon vártam már a karácsonyi pihenést és lelassulást, de úgy tűnik, maradéktalanul nem fog összejönni, ugyanis a két ünnep közötti időszakra sikeresen beütemeznünk egy kis költözést... Ahogy korábban írtam már, jelenleg csak egy hálószobánk van, az új otthonunk pedig még épülőben, a kisfiunk márciusban érkezik, és eddig úgy volt, hogy élete első hónapjaiban nem lesz saját kisszobája. Viszont adódott egy lehetőség, és viszonylag kényelmesen, házon belül át tudunk költözni egy nagyobb lakásba, ahol januártól végre elkezdhetem a babaszoba kialakítását is...

Mindent mérlegelve ezt tűnt a legkényelmesebb megoldásnak, főleg úgy, hogy még mindig nem látjuk biztosan, hogy jövő év melyik hónapjára lesz kész az új otthonunk. Abból a szempontból legalább szerencsés az ünnepek alatti költözködés, hogy mindenki rá fog érni, és bőven lesz segítségünk, én ugyanis már nem igazán tervezem kivenni a részem ebből a felhajtásból a saját fogkefém átszállításán kívül... egy kis túlzással persze.

Szóval egyfelől csodás ünnepeknek nézünk elébe, az első karácsony ahol már a kisfiunk is „velünk van”, az ajándékkártyákra pedig már a leendő új titulusok kerülnek a családtagok számára, viszont mozgalmas is lesz, de nem is mi lennénk, ha nem így lenne. Boldog karácsonyt kívánok Nektek is!

Zea

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:

Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés
25. hét: Igazam lett: baj van a cukrommal 
26. hét: Számolom a szénhidrátokat
27. hét: A terhesség legrettegettebb kérdése

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>