27. hét

Számokban jelenleg a 26. terhességi hét végén járunk, a mai nappal együtt már csak 99 nap van hátra a kiírt szülési dátumig és rövidesen belépünk a 3. trimeszterbe. Viszont, ami jelenleg még ezeknél a számoknál is fontosabb adat nekem, hogy megkaptam a múlt heti ismételt vércukor vizsgálat eredményét és legnagyobb örömömre az étkezés utáni glükóz érték ezúttal csak 6,8 mmol/l lett, ami sokkal jobb eredmény, mint legutóbb. Ez azt jelenti, hogy működik a diéta, amit jelenleg tartok, és ezzel az eredménnyel már az egészséges, átlagos tartományba esem.

Vércukor
 

A vérvétel úgy történt, hogy először is kaptam egy beutalót péntek reggel fél 8-ra az orvosomtól az állami kórházba, ahol praktizál. Ugyan pontosan érkeztünk, de némi félrenavigálás és hiányos tájékoztatás eredményeképpen kb. 25 percet bolyongtunk a férjemmel a kórház folyosóin, mire megtaláltuk, hogy hová is kell mennem. Mentségünkre szóljon, hogy alapvetően elég jól tájékozódunk mindketten, eddig nem okozott gondot a világ eldugott szegleteinek, Isten háta mögötti kis falucskáiban történő kiigazodás sem, de ez a kórház, a hiányos útbaigazító információs tábláival kissé kifogott rajtunk. Mindenestre mire megérkeztünk, kifejezetten örültem, hogy csak éhgyomri vért vesznek tőlem és vérnyomást most nem mérünk...

Az első vérvétel után elfogyasztottam az előre bekészített, diétámnak megfelelő szénhidráttartalmú reggelit, vártunk 60 percet és ezt követően történt a következő szúrás. Itt most, az előző vérvétellel ellentétben kifejezetten felhívták rá a figyelmemet, hogy igyak majd vizet a várakozás ideje alatt. A vérvételt végző, kedves egészségügyi dolgozó sopánkodott egy sort azon, hogy előttem épp egy olyan kismamát szúrt, aki „nem is tudja hogyan tudott megülni a széken úgy, hogy nem folyt le róla” és mégsem volt semmi gondja a cukrával, nekem meg mégis igen... Mondtam neki, hogy én sem számítottam rá, hogy problémám lesz ezzel, de sajnos nem az edzettséggel és a fittséggel van összefüggésben, hogy most én húztam a rövidebbet... Kedden küldte az orvosom a leletemet, és együtt örültünk a jó eredménynek, persze ez most nem azt jelenti, hogy lazíthatok és elengedhetem a diétát, egyszerűen csak úgy tűnik, elég a szervezetemnek az odafigyelés ahhoz, hogy újra megfelelően működjön, úgyhogy eszerint haladunk továbbra is.

Babamozi
 

Szerda este babamozira volt időpontunk, ahová népes kísérőtáborral érkeztem, ugyanis a férjem mellett ezúttal anyukám, apukám és a húgom is elkísértek minket. Ők is nagyon kíváncsiak voltak a babára, és egyáltalán arra, hogy mégis hogyan történik egy ilyen több dimenziós ultrahang. Szerencsére a vizsgálatot végző szonográfus hölgy nem ijedt meg a sokaságunktól és egy kis logisztika után mindenkinek találtunk megfelelő ülőhelyet, és elkezdődött a „mozi”. Ahogy az előző posztomban is írtam, mióta diétázom a kisfiunk érezhetően diszkrétebben mozog, nyugodtabb, úgyhogy ezúttal kissé noszogatnunk kellett, hogy legyen szíves kicsit produkálja magát, ha már ekkora nézőközönsége van. Többnyire összegömbölyödve bújt az ultrahang elől és az arca elé is mindig talált egy-egy végtagot, hogy ne tudjuk teljes valójában megcsodálni, de ami igazán fontos, hogy minden mért adat szerint szépen fejlődik és tökéletesen érzi magát odabent. A 25 perces ultrahang végére valószínűleg elfogyhatott a türelme, mert egy határozott kézmozdulattal, mutatóujjával egyértelműen az ajtó irányába mutatva jelezte, hogy talán ideje lenne hazaindulnunk... ezután úgy döntöttünk visszaadjuk a megszokott kis nyugalmát, és befejeztük az ultrahangos leskelődést.

Névválasztás
 

A kisbabánk ugyan már közel egykilós kis legény, de sajnos a névválasztással még mindig nagyon hadilábon állunk. Ideje lenne végre erre a kérdésre is több időt fordítanom, mert túlzás nélkül mondhatom, hogy jelenleg sajnos egyetlen nevünk sincs, ami kompromisszumok nélkül tetszene... A héten kaptam is egy „kedves” megjegyzést, amikor egy idősebb hölgy „feltette a rettegett lemezt” és megkérdezte, hogy mi lesz a baba neve. A szokásos, jól begyakorolt válaszommal feleltem: még nem tudjuk, nem egyszerű a választás, sok szempontunk van, de azért még van időnk...stb, mire egy még zavarbaejtőbb kérdés érkezett: Akkor mégis, hogy szólítom, amikor beszélgetek vele??

Sajnos erre nem volt begyakorolt válaszom, ezért csak zsigerből rávágtam, hogy nem igazán beszélek még hozzá a „Jó éjszakát” és „Jó reggelt”-en kívül... Kár, hogy nem tudtam lefotózni a hölgy arcát, amit erre válaszként vágott, mert elég vicces volt, és biztosan azt a fotót csatoltam volna az eheti naplómhoz... de így be kell érnünk a fenti képpel, mely számomra azért is igazán kedves, mert a hógömb a kisfiam első karácsonyi ajándéka, amit az apukájától kapott.

Nagyon várom az ünnepi lelassulást, végre lesz időm babakönyveket olvasni, neveket válogatni, hosszas diskurzusokat folytatni a babámmal és minden mást csinálni, amit egy „rendes” várandóskismamának kellene és reméljük januártól már nem érkezhet olyan kérdés, ami zavarba hozna...

Zea

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:

Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés
25. hét: Igazam lett: baj van a cukrommal 
26. hét: Számolom a szénhidrátokat

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>