Elérkeztünk a 25. terhessségi héthez és számomra is hihetetlen, de pár nap múlva 100 alá csökken a még szülésig hátra lévő napok száma. Köszönhetően a telefonos baba-váró alkalmazásnak, nap mint nap emlékeztetve vagyok az idő múlására... Legutóbb az esküvőmig számoltam így vissza a napokat, pontosan egy évvel ezelőtt, és akkor még egyáltalán nem sejtettem, hogy most majd ugyanezt fogom tenni, viszont egy teljesen más aspektusban, teljesen másra várva.
Egy éve is körülbelül pont ilyenkor kezdtem az esküvői diétámat, mikor jobbkor ugye, mint épp karácsony előtt, de szerettem volna februárra csúcsformába kerülni... és most a tavalyi év ismétli önmagát és ugyanúgy diétáznom kell, viszont korántsem a csúcsforma miatt. Pontosabban az „ugyanúgy” egy hatalmas torzítás, mert a héten rájöttem, hogy amit én eddig valaha „diéta” címszó alatt műveltem, attól valószínűleg az összes dietetikus szakember sikítva menekülne.
A lényeg, hogy így másfél hét után körülbelül kezdem kiismerni magam a szénhidrát-számolgatás, kalóriatáblázatok és egészséges receptek sűrű erdejében. Viszont azt egyáltalán nem mondhatom, hogy egyszerű. Ami számomra talán a legnagyobb feladatot jelenti, az a napi ötszöri, időpontra való étkezés megszervezése és megtervezése. Figyelni az órát, kitalálni, hogy éppen miből és mennyit, abban mennyi szénhidrát van, nem túl sok-e az nekem, viszont elég-e a babának... Szerencse, hogy ezen a héten többnyire itthonra összpontosítottam a feladataimat, itthonról tudtam dolgozni, és viszonylag kevés étkezést kellett dobozolnom, vagy házon kívül megoldanom. Viszont jövő héttől ez változik, úgyhogy valószínűleg közelebbről is megismerkedhetek majd a kihűlt, műanyagdobozos, állott zabkásával és társaival. A védőnőm küldött egy online receptgyűjteményt, telis-tele számomra megfelelő étel-ötletekkel, úgyhogy most már a változatos étkezés is csak rajtam, a főzőtudományomon és az időmön múlik...
Azért azt is el kell mondanom, hogy már néhány előnyét is tapasztalom a diétának. Például sokkal jobban alszom. Az elmúlt hetekben már nem igazán tudtam végigaludni az éjszakákat, de ezt leginkább a növekvő pocakomnak és a korlátozott alvási pozícióimnak tudtam be. Úgyhogy magamban szépen el is búcsúztam a pihentető, hosszú alvástól a következő néhány évre. Viszont mióta diétázom, újra sokkal nyugodtabban és hosszabban, egybefüggően tudok pihenni, úgy tűnik, kevésbé terhelem a szervezetem az emésztéssel. Ezzel szemben napközben energikusabb vagyok, többször is rá tudtam venni magam a héten az edzőtermi edzésre, ami ráadásul még jól is esett, és ahogy az orvosom megjósolta, hízni sem híztam az elmúlt időszakban. A baba viszont érezhetően nyugodtabb, kevesebbet mozog. Az orvos szerint azért, mert már nem tömöm cukorral, ami élénkítené, és kicsit békésebben elvan odabent. Azért erre a nyugodt lustálkodásra jövő hét szerdán ránézünk, lehet, hogy most legalább lesz esélyünk hadonászás nélkül is megszámolni a pici ujjait.
Azt, hogy hányszor kívántam mást mostanában, mint amit amúgy ettem, és hány finom falatról kellett lemondanom, inkább nem sorolom fel, mert azzal elég hamar betelne a cikkem. Péntek reggel esedékes a következő éhgyomri vérvételem, ezt követően pedig a reggelim elfogyasztása után egy következő vérvétellel fogjuk ellenőrizni, hogy hol tartok most, jó-e az út, amin elindultunk, és sikeres-e a diétám. Titkon azt remélem, hátha olyan jók lesznek az eredményeim, hogy azt mondják majd, kicsit lazíthatok a gyeplőn, de ha nem, az sem baj, találtam már diétás bejgli receptet. Remélem a nagymamám ezt is hasonlóan finomra tudja készíteni, és nem ijed majd meg a négy különféle teljes kiőrlésű, alternatív liszttől, amit be kell szerezni hozzá...
Ha a bejgliről esetleg le is kell mondanom idénre, felfedeztem egy új önkényeztetési lehetőséget magamnak, és jövő héten kipróbálom a kismamamasszázst. A terhességem előtt imádtam a masszázst, de az elmúlt hónapokban értelemszerűen hanyagoltam. Viszont most találtam egy spat, ahol ígéretük szerint végeznek kifejezetten kismamáknak ajánlott masszázst, olyan különleges, oldalt fekvő pozícióban, mely teljes ellazulást biztosít a kismamáknak. Nekem ennyi elég is volt, hogy meggyőzzenek, alig várom!
Zea
A terhesnapló előző részei itt olvashatók:
Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés
25. hét: Igazam lett: baj van a cukrommal
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
