29. hét
Hivatalosan is hello, harmadik trimeszter! Egyelőre semmi változást nem hozott a másodikhoz képest, pedig sokan riogattak az ellenkezőjével. Persze tudom, a neheze még hátra van! Ezeket a sorokat már az „átmeneti” új otthonunkból írom, ugyanis karácsony második napján sikeresen tető alá hoztuk a költözés-projektet is, de ne szaladjunk ennyire előre...
Izgalmak az orvosnál
Múlt hét pénteken volt egy idei utolsó ultrahang időpontunk az orvosomhoz, mert látni szeretett volna még ünnepek előtt. Sok újat nem vártam a találkozótól, ugyanis egy héttel korábban voltunk babamozin, ahol igen alaposan végignéztük a babát a szonográfus segítségével, az orvosom ezen rendelésén pedig csak a számunkra kevésbé kivehető és valósághű hagyományos ultrahang gép van, így nem voltunk kifejezetten izgatottak a vizsgálat előtt, utána viszont igencsak azok lettünk...
Történt ugyanis, hogy szóba kerültek a majdani szülésem lehetséges körülményei, és számunkra ott és akkor derült ki, hogy a választott orvosomnak, aki a terhességem 10. hetétől kíséri a várandósságomat, jelen pillanatban nincs érvényes szerződése a kórházzal, ahol a szülést tervezzük. Eddig is furcsálltuk kissé, hogy sosem a választott magánintézménybe hív vizsgálatokra – holott már a legelső találkozás alkalmával jeleztük, hogy mindenképpen azt szeretnénk, ha ott vezetné le a szülést, ezért is választottuk őt – hanem mindig egy másik genetikai központba, de úgy gondoltuk, hogy ennek csak kényelmi okai lehetnek. Mint kiderült, tévedtünk. Pénteken ugyanis konkrétan rákérdezett, hogy mennyire ragaszkodunk az említett kórházhoz, esetleg másik magánkórház is megfelelő lenne-e. Az egyértelmű „nagyon ragaszkodunk, mert több ismerősünk is szült már ott és csak jó véleményeket hallottunk, nem szeretnénk kockáztatni...” válaszunk után azt mondta, hogy akkor majd januárban ismét rákérdez a szerződéskötés lehetőségeire a kórház igazgatójánál...
Nem volt túl meggyőző ez a néhány perc, és bevallom, kissé el is bizonytalanított a doktor úr abban, hogy ő lenne számomra a legjobb választás. Az eddigi, szerencsére teljesen problémamentes várandósságom kísérete nem volt túl nagy feladat, körülbelül a harmadik, negyedik találkozóra már a nevemet is sikerült megjegyeznie, de mégis úgy érzem, a szülés levezetését nem ártana „biztosabb kezekre” bízni, és esetleg valaki olyanra, aki ismeri is a kórházat, amit választottunk... Ezután hazaérkezve rákerestem az intézmény weboldalára, és mostanra már el is tűnt a dolgozói névsorból az orvosom neve, holott szeptemberben még ott találtam meg őt, ezért is kifejezetten hozzá kezdtünk el járni. Így ez a kérdés jelenleg nyitva maradt, jövő évben meglátjuk, merre és hogyan tovább.
Edzés
Karácsony előtt egy nappal már minden ajándék becsomagolva várta a Szentestét, a bevásárlást, készülődést is letudtuk, így volt időnk egy közös edzést is megejtenünk a férjemmel, rákészülve az ünnepekre. Egyre többen nézik kerekedő szemmel a szintén kerekedő pocakomat az edzőteremben, most már egyértelműen látszik, hogy nem csak a ritkuló edzések okozzák az új alakom... De továbbra is jólesik a mozgás, főleg a kifejezetten kismamapocakra kialakított edzőnadrágomban, ami nem is gondoltam volna, hogy ennyit számít majd, és ennyivel kényelmesebb lesz, mint a korábbi nadrágjaim. Úgy látszik, ez is jó vétel volt, remélem még néhány hétig biztosan használatban lesz. A harmadik trimeszterrel amúgy az összeállított edzéstervet is váltanom kellett, kicsit kevesebb ismétlésszám és még kímélőbb gyakorlatok jellemzik az új mozgásomat.
Diéta
Sajnos diéta tekintetében volt egy-két kilengés a karácsonyi napok ideje alatt, de szerencsére volt lehetőségem házilag mérni a vércukromat, és úgy tűnik továbbra sem magasabb, mint kellene. Persze azért mostanra már visszatértem a diéta főbb alapelveihez, és januárra ismét ütemezve van egy éhgyomri, majd reggeli után egy órával vett terheléses vércukormérés is.
A karácsony napjai a várakozásaim szerint pihenősen teltek. 24-én a képen látható módon, apukám szavaival élve halpikkelyekbe burkoltam a pocakom, és nagy családi körben karácsonyoztunk, 25-én kettesben ünnepeltünk a férjemmel, 26-án pedig megragadva az alkalmat, családi segítséggel beköltöztünk az új otthonunkba, és kifestettük a majdani babaszobát. A halas témánál maradva „csillámló halraj” fantázianevű festéket választottunk, mely remélem, a kisfiam tetszését is elnyeri majd. Mindenestre csodás érzés alakítgatni a babaszobát, és a már meglévő babadolgokat beköltöztetni az ő saját kis birodalmába. Alig várom, hogy január első hetében a kiválasztott bútorokat is megrendeljük, és azután már a szoba újdonsült kis lakójának beköltözéséig is csak néhány hét lesz hátra...
Zea
A terhesnapló előző részei itt olvashatók:
Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés
25. hét: Igazam lett: baj van a cukrommal
26. hét: Számolom a szénhidrátokat
27. hét: A terhesség legrettegettebb kérdése
28. hét: Beszippantott a kismamadivat
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
