Holnaptól belépünk a 30. terhességi hétbe. A pocakom hatalmas, nem igazán tudom, hova fog még nőni, pedig a java elvileg csak most indul majd... Viszont már így is napi szinten kapom a mikor szülök kérdéseket és igencsak kerekednek a szemek, amikor „majd csak márciusban” a válaszolom. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora pocakkal még lesz nadrág, ami rám jön és össze tudom gombolni, de hála a dán kismamadivatnak, egyelőre még nem kell zsákruhákban járnom.

Babaszoba pipa
 

A mai nap különleges volt, mert végre megrendeltük a kisfiunk babakocsiját, a teljes babaszoba bútorszettet, az autósülést, egy ringató pihenőszéket és egy kis babaöblöt is, amiben majd magam mellett altathatom. Az átköltözésünk előtt tudatosan nem vásároltam szinte semmit, mert felesleges lett volna mindent költöztetni, de így, hogy végre igazi babaszobánk van, megjött a fészekrakó kedvünk is, és elkezdtük begyűjtögetni a főbb dolgokat. Terveim szerint a nagyobb tételeket ezzel a rendeléssel ki is pipáltuk, és ezután már csak az apróságokat, textil dolgokat kell majd beszereznünk. Jelen pillanatban február eleji szállítást ígért az üzlet, ahonnan mindent egyben beszereztünk, remélem ezt tartani is fogják, és lesz idő az összeszerelésre, mert már alig várom, hogy egyben láthassam a teljes babaszobát, amit megálmodtam.

Remélem, hogy minden beválik majd, igyekszünk józanok maradni és tényleg csak azt megvenni, amire valóban, egészen biztosan szükségünk lesz, de nem egyszerű úgy, ha a bababoltos minden egyes felszerelés esetében rendelkezik egy visszautasíthatatlan érvvel, hogy miért elengedhetetlenül fontos például a játékívet is megvásárolnunk pihenőszékhez. Sajnos az aduász értékesítői kérdésre, miszerint tervezünk-e kistesót, egyelőre korántsem volt biztos igen a válaszunk, így az-az érv, hogy a második babának már semmit sem kell majd megvenni, tehát nyugodtan osszuk el kettővel mindennek a vételárát, esetünkben csődöt mondott.

Orvos pipa
 

A múlt heti orvosváltós kérdés is megoldódni látszik, ugyanis kértem időpontot a választott kórházba, ahol először kapunk egy általános tájékoztatást, majd a – valóban – ott dolgozó orvosok közül kiválasztjuk a számunkra legmegfelelőbben, de már az előzetes ajánlások alapján van is egy kiszemeltem, remélem, lesz még esélyünk márciusra bejutni hozzá.

A szilveszterünk végül kissé kevésbé nyugodtra sikerült, mint terveztük, és itt sajnos nem egy váratlan bulimeghívásra kell gondolni... Az év utolsó napján ebéd után sétáltunk még egyet a férjemmel az egyik belvárosi karácsonyi vásárban, ahol ezúttal is, mint december minden egyes napján, borzasztóan megkívántam egy faszénen sült kürtőskalácsot. A férjem győzködött, hogy vegyünk egyet, ebből még csak nem lesz gond, ha kissé megszegem a diétát. Végül maximum 2-3 karikányit ettem belőle és nagyon jólesett, de hazaérve éreztem, hogy valami nincs rendben.

Mondtam is a férjemnek, hogy ha most lenne egy vércukormérőnk, mindenképpen ellenőrizném a cukromat, mert rosszat sejtek. Ő láthatta rajtam, hogy komolyan beszélek, mert gyorsan megkereste a legközelebbi ügyeletes patika címét. Körülbelül 15 perc múlva már a saját vércukormérőmre cseppentettem a vérem és a gyanúm sajnos beigazolódott, bőven határérték feletti volt a cukrom... Ennyit arról, hogy egy-egy bűnözésből nem lehet gond. Azóta naponta többször is mérek, és szerencsére úgy tűnik, hogy a diéta pontos betartásával nem történnek nagy kilengések. Mindenesetre mostantól visszatértem a vasszigorhoz.

Név pipa?
 

Megfogadtuk, hogy az ünnepek alatt időt szánunk a névkérdésre, is és végre elnevezzük a kisbabánkat. Ezzel úgy állunk jelenleg, hogy még mindig várat magára az anyakönyvezhető nevek listájának újbóli átolvasása, viszont a kezdetektől fogva van egy név, ami nekem tetszik. Sajnos a család többi tagjáról ugyanez nem mondható el maradéktalanul... Viszont a költözésünk előtt pár nappal, amikor a babaszoba átszínezésén vívódtunk, kiderült, hogy az előttünk itt lakó családban is van egy kisfiú, akinek történetesen ugyanaz volt a szobája. Korábban a szoba előző színeinek ismeretében egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy fiú, és nem kislány lakott benne, ezért erre rá is kérdeztem az apukánál, aki elkezdett mesélni a fiáról és egyszer csak kimondta pontosan azt a nevet, amivel én is szemezek hónapok óta. A férjemmel egyszerre kérdeztünk vissza, hogy tényleg azt a nevet mondta, így hívják a fiukat?

Mert azt tudni kell, hogy egyáltalán nem egy szokványos névről van szó, őszintén szólva senkit sem ismerünk, akit így hívnának, vagy így nevezte volna el korábban a gyerekét, ezért is ódzkodunk kissé a névtől, de mint kiderült, ugyan anyakönyvezve egy hosszabb formában kapta meg a nevet, de ugyanaz a neve, mint ami nekem tetszik. Szinte hihetetlen, hogy egy ugyanolyan nevű baba született ebbe a szobába 2-3 évvel korábban. Ugyan távol áll tőlünk a babonásság és a jelek keresése, ezt most mégis egyfajta jelnek éreztem, hogy talán mégsem vagyok rossz úton ezzel a névvel. Legalábbis végre találtunk valakit, akinek ez a neve. Nem biztos, hogy ez elég érv lesz a rjem és minden tartózkodó családtag meggyőzésére, de meglátjuk...

Zea

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:

Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés
25. hét: Igazam lett: baj van a cukrommal 
26. hét: Számolom a szénhidrátokat
27. hét: A terhesség legrettegettebb kérdése
28. hét: Beszippantott a kismamadivat
29. hét: Hetekkel a szülés előtt kell orvost váltanom?

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>