Egy ágyban alszol a gyerekkel, vagy mindenki a saját ágyában tölti az éjszakát? Hagyod sírni, vagy azonnal felkapod? Babakocsiban tolod, vagy kendőben hordozod? Szoptatod, vagy tápszert (is) adsz neki? Csak otthon szoptatod, vagy nyilvánosan is tetted már? Adtál cumit a szájába, vagy cumiellenes vagy? Bölcsibe raktad és visszamentél dolgozni, vagy végig otthon voltál vele, amíg oviba nem ment? Főzöl neki, vagy babaételt veszel inkább?

Bármit is válaszolsz ezekre a kérdésekre (és még milliónyi ilyen van), mindenképp lesznek olyanok, akik szerint nem jól csinálod. Mindig lesznek, akik beszólnak, akik jobban tudják, akik elítélnek, bírálnak, akik szerint szaranya vagy. Mielőtt elsüllyednél az önvád, a bűntudat és az „énvagyokaviláglegrosszabb anyukája” gondolataid mocsarában, ezt a kérdést tedd fel magadnak:

„Szeretem a gyermekemet? Mindent megteszek azért, hogy egészséges és boldog legyen?”

Ha a válasz igen, vegyél egy nagy levegőt, fújd ki, és dőlj hátra, megnyugodhatsz. Jó anya vagy.

Ha bizonytalan vagy valamiben, nyugodtan kérj véleményt, tanácsot, hallgass meg másokat, olvass utána. De a végén TE dönts. De ne úgy, ahogy Gizike234 nyomta rád a saját elképzelését az anyafórumon, és ne is úgy, ahogy anyukád/anyósod próbálja rád erőszakolni azt, ahogy ő gondolja. A gyerekednek az a jó, ami szerinted jó neki. Ha te nem azon aggódsz és szorongsz, hogy vajon jól csinálod-e, hanem tudod, hogy mindent megteszel, amire képes vagy, akkor már jó úton haladsz.

Nincs végzetes hiba, amit elkövethetnél. A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, az az, hogy a szorongásra és a megfelelési kényszeredre pazarolod az energiáidat ahelyett, hogy a gyermekedre és magadra figyelnél.

Sokszor magadnak állítod fel a mércét, aminek meg kell felelned. Van benned egy anyakép, hogy milyen a tökéletes anya. (A tökéletes anya minden percét élvezi az anyaságnak, sosem kiabál a gyerekkel, soha nem türelmetlen, mindig ápolt és kipihent, a gyereke sem sír soha és mindig tudja, mit kell csinálni, ésatöbbi, kinek mit jelent.) De tényleg ezt jelenti? Tényleg meg kell felelni mindenkinek a védőnőtől kezdve a családon át más anyákig? Nem lehet helyette magadra hallgatni? Az ösztöneidre, az érzéseidre?

Ráadásul nem kell tökéletes anyának lenned. Elég, ha jó anya vagy. Szereted a gyereked és mindent megteszel, hogy jó legyen neki. Hogy nem mindig sikerül? Hogy néha rosszul érzed magad? Néha eleged van az egészből és visszacsinálnád, mert úgy érzed, nem vagy rá képes? Szabad ilyet érezni. Engedd meg magadnak a könnyeket, engedj meg minden szar érzést. Néha a túlélésre játszunk.

Jusson eszedbe, hogy a sötét gondolatok előbb-utóbb elmennek, és jönnek a boldog pillanatok. Ragadd meg őket. Élvezd! Töltekezz belőlük! Nézd a babádat, ahogy mosolyog. Ahogy alszik. Ahogy játszik. Ahogy eszik. Szívd be az illatát. Figyelj ezekre az érzésekre. Ezekből tudsz töltekezni, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnéd. De egy biztos: ahogy a felhők mögött mindig süt a nap, úgy a rossz érzések, rossz gondolatok mögött is mindig ott van a gyermeked iránti szeretet.

És ennél nincs semmi fontosabb.

Tünde

Olvass még az anyasággal kapcsolatban!

A gyereknevelés olyan, mint a vesegörcs

Anya vagyok, világgá mennék

Az anyavilág sötét titkai

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>