Bencével kétévesen kezdtük a bölcsibe szoktatást, tavaly november elején. Két hét bölcsibe járás után lebetegedett, egy hetet kórházban, egy hetet itthon töltöttünk. Utána kisebb-nagyobb megszakításokkal, de járogattunk. Eleinte nagyon nehezen ment minden, a napközbeni játszás, alvás, stb. Sokáig sírogatott napközben is, és novembertől egészen januárig kb. fél órákat aludt délben. Aminek persze mi ittuk meg a levét, mert 4 óra után (mikor már otthon voltunk) kezelhetetlen volt a fáradtságtól. Elaltatni pedig nem szerettük volna, mert akkor teljesen felborul a napirendje.

Aztán úgy tűnt, hogy végre megszokja a rendet, a rendszert, bár reggel mikor ott hagytuk, még így is volt egy kis nyafi. De ez csak egy pár percig tartott, utána megnyugodott. Most a hónap végén ismét otthon maradtunk egy hétig, mert kötőhártya-gyulladást kapott. A korának elfogadható dacoláson kívül semmi mást nem vettünk észre a viselkedésében, ami kirívó lett volna. Mióta visszamentünk a bölcsibe, az elmúlt pár napban semmit sem csinál állítólag napközben. Csak a gondozó nőkkel hajlandó játszani, enni, bármit tenni-venni. Van náluk a csoportban kettő új beszoktatós gyerkőc, akik még annyira picik, hogy nem önállóak. Bence ezt elég nehezen viseli, hogy nem vele foglalkoznak a gondozók. Ha az udvarra kimennek, ott is csak ácsorog, beszélget a felnőttekkel, nem játszik, motorozik a többiekkel. Ma reggel mondták, hogy napközben is elkezd nyafizni, mikor valamelyik gondozónő kimegy a csoportból.

Otthon az a pár óra, amit délután együtt töltünk, általában játszóterezéssel, motorozással és egy kis közös tevékenykedéssel (főzés, takarítgatás) telik. Estefelé pedig átbeszéljük a nap eseményeit, mi történt a bölcsiben, stb. Mondja akkor is, hogy nem akar bölcsibe menni, mert nem szereti az egyik gondozónő. Próbáljuk neki szépen, türelmesen elmagyarázni, hogy ott mindenki szereti őt, s azért kell oda mennie, mert neki az a munkahelye. Ahogy nekünk is van munkahelyünk, úgy neki is. És hogy ott vigyáznak rá, jó helyen van. Reggel pedig kezdődik minden elölről. A „nem akarok öltözködni, készülni, bölcsibe menni”.

Kezdünk tanácstalanok lenni, hogy mi válthatja ki nála ezt a viselkedést. Már próbáltam a bölcsődei gondozóktól is tanácsot kérni, de ők is elég értetlenül állnak a helyzet előtt. Azt mondják, hogy ennyi idő alatt már meg kellett volna szoknia a bölcsit. Ami pedig még jobban aggaszt, hogy ősszel oviba menne. Azt is ilyen nehezen fogja viselni? Mit lehet ez ellen tenni?

Viki

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?