A rossz szülést követően amint betettük a lábunkat a lakásba, el voltunk veszve, semmit nem tudtunk a párommal, és nulla segítséggel kellett megoldanunk a ránk nehezedő feladatokat. A pici rengeteget sírt, azt mondták, klasszikus hasfájása van. Amit lehetett, kipróbáltunk, hogy enyhítsük a fájdalmát. Szerintem ahogy engem, úgy őt is megviselték a születése közben történtek.
Szó szerint megoldandó feladatként tekintettem rá. Ha éhes volt, szopiztattam ha tiszta pelus kellett, tisztába raktam, ha fájt a hasa vagy sírt, felvettem, de valami hiányzott... A bensőséges kapcsolat. Ha aludt, néztem és gyönyörködtem benne, néha sírtam, hogy mi velem a baj, nem tudtam beszélni hozzá, ami (most már tudom) nagyon fontos, rengeteg bűntudatot okozva evvel magamnak. Szerelmes voltam belül, csak némán. Szerencsémre a párom oldottabb volt, és amit én nem tudtam megtenni, azt ő pótolta.
A védőnői szolgálat jó, hogy van, mi egy velem egyidős (27 éves) lányhoz kerültünk. Látta, hogy valami nem kerek, nem tudott velem mit kezdeni, azt látta, hogy a picit szépen elláttuk, valami mégis hiányzott. A kolléganőjéhez beajánlott, aki frissen végezte el a babamasszázs oktatói képzést, hogy menjünk el, próbáljuk ki a hasfájás miatt, amikor betöltötte a fiam a hathetes kort.
Ide is és az összes egészséges rendelésre elkísért a párom, mert egyedül nem tudtam volna megoldani a feladatot. Azt hittem, ha sír a baba, akkor én valamit rosszul csinálok, rossz anya vagyok. És féltem, hogy ha sokszor otthon sem tudom megvigasztalni, akkor ha közönség van, akkor pláne nem fogom tudni.
A babamasszázs az érintésről, simogatásról, mondókázásról szól, és ami a legfontosabb így utólag, hogy azzal a pici lénnyel nem tehetünk, amit akarunk, kérjünk engedélyt az érintéshez. Az lényegtelen, hogy a csöppség nem tud válaszolni, de adjuk meg neki a tiszteletet, hogy ő is egy egyéniség, kérdezzük meg, szabad-e és beszéljünk hozzá. Öt hétig heti egyszer új testtájak masszírozását tanultuk, és itthon fürdetés után rendszeresen csináltam a simogatást, mondókázást. Feloldott bennem egy gátat, ami a fiam és köztem volt. Tudtam vele kommunikálni, később szemkontaktust létesíteni.
Most már hétéves, és akármilyen rossz körülmények között érkezett, a kapcsolatunk stabil, még mindig szerelmes vagyok belé. Kiegyensúlyozott és nagyszerű kisfiúvá cseperedett. Még most is megkérdezem, hogy szeretne-e ölelést, puszit vagy simogatást.
Sokat tanultam azokból az időkből, ami megkönnyítette a kislányom kis életét is. Különben mi szerencsések vagyunk, mert mi együtt maradtunk a párommal, sikerült megoldanunk ezt a katyvaszt.
Kata
Rémálom lett a szülés, mert nem volt fogadott orvosom
Hazakerülve rengeteget sírtam a történtek miatt, mindig bevillantak azok az „élmények”. Hetekig, hónapokig, és évek múltán is bennem maradt.
Tovább>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
