Kétgyermekes anyaként (ahol ráadásul 17 hónap korkülönbség van a két Pinduri között) pontosan tudom, miről beszélünk, ha az anyaságot említjük. Annak minden szépségével és minden nehézségével...
Kezdve azzal, hogy a várandósság csupa rózsaszín köd, tele várakozással – jó, persze néha itt fáj, ott fáj, de az nem baj mert hát az a Csoda ott a pocakban, jajjegyemismeg, milyen jó lesz, ha megszületik!
Megszülöm pikk-pakk, hazajövünk, fitt mamiként rábízom Apára, amíg elugrom a boltba, főzök egy finom vacsit, megszoptatom, lerakjuk aludni, édesdeden alukál majd, mi Apával nyugiban megvacsizunk, beszélgetünk,... Mi aztán majd teszünk ám a kapcsolatunkért, mi megmaradunk FÉRJ-FELESÉG, nem csak APA-ANYA!!!
Ugye? Első gyermek születése előtt tele van az ember elképzelésekkel, milyen lesz majd, ha megszületik a várva várt Gyermek.
Én személy szerint el sem tudtam képzelni, mi a fenét panaszkodnak az anyukák szülés után, mikor ennél csodálatosabb időszakot el sem tudtam képzelni....
Aztán jött az első sokk, a szülés: Mert ugyan millió cikket, könyvet elolvasunk róla, eljárunk lelkiismeretesen a szülésfelkészítőre, jegyzetelünk, betanuljuk a légzéstechnikát, csak aztán mikor az egész elkezd VELED történni, hirtelen minden kitörlődik, amit eddig tanultál. És jön a pánik, hogy most mi lesz. Aztán persze a legtöbbször semmi sem úgy alakul, ahogy tervezted. És ez fáj. Mélyen, a lelkében ez az anyukáknak fáj. Hogy nem voltam képes uralni a helyzetet. Hogy nem megéltem, hanem átéltem. Hogy én nem tudom elfelejteni a fájdalmat...
Arról nem is beszélve, hogy a szülés utáni hormonbombában előfordul, hogy nem tudod rögtön kicsattanó szerelemmel szeretni a Csöppségedet. Mert cuki meg minden, de én nem így képzeltem ezt az egészet. Azt hittem, hogy első látásra szerelem lesz. De ez valahogy hiányzik...
És itt snitt.
Innentől nincs idő sajnos arra, hogy a szülésélményt, a kötődés azonnali hiányát feldolgozza az anya, hiszen elkezdődik a csecsemős lét.
Jönnek a rokonok, látogatnak: jajjjdecukiii, édespofiiii ez a kisbaba, szegény, biztos nagyon megszenvedte a születését... Az viszont valahogy kimarad, hogy amúgy te hogy élted meg a szülést? Jól vagy? Lelkileg milyen most?
Aztán hazamentek, és olyan üres lesz minden.
Jön a lelkiismeret-furdalás level1 (a többi szintről későbbi cikkben írok): hiszen itt van, akit mindig is vártál, megszületett, mégis olyan magány tör rád.
Ez természetes jelenség, a hormonok okozzák. Van, aki hamar túl lesz rajta, van, aki nehezebben.
Mindenesetre tutira nem segít a helyzeten a fáradtság, a szoptatási nehézség, a szürke, monoton hétköznapok. Pedig minden újdonsült édesanyának kijut ezekből bőven. Akár bevallja másnak, akár nem.
Aztán telnek-múlnak a hónapok, szemed láttára fejlődik Életed Értelme, meg te is szemed láttára fejlődsz... HÁZISÁRKÁNNYÁ!
Mert felőröl. Hogy nem tudsz megenni egy ebédet nyugiban, meginni egy pohár vizet egyedül, aludni egy normálisat, és eléggé idegesít, hogy sokszor még a legkisebb helyiségben - ahol aztán végképp nem igényelnéd - is akad társad.
Plusz az elvárások is nyomnak itt belül. Mert mindig mindenki jobban tudja, hogy mit kéne tenned. Jótanácsok hegyei. Bezzeganyák. Bezzegkapcsolatok. Mindenhol. Körülötted. Csak épp nem nálad.
És persze lelked nyomorúsága kin csattan? A családodon. És itt bele is kerültünk a spirálba.
Anyának a rosszkedve átragad mindenkire...
De mégis mit tegyél, hogy ebből ki tudj jönni? Íme, néhány tipp:
1. Merd megélni az érzelmeidet: az anyaság érzelmi hullámvasút. Nyugodtan vezesd le a feszültséged: például tekerjétek fel maximumra a kedvenc zenédet, táncoljatok rá - akár a gyerekekkel, hidd el, tök jó feszültségoldó. Vagy menj el edzésre, ahol kitombolhatod magad, bármit, csak ne hagyd sokáig az indulatokat forrni magadban! És merd elfogadni, hogy ez is te vagy!
2. Dolgozd fel a negatív hozott mintáidat. Értem ezalatt a szülői mintákat, a szerzett mintákat például a szüléssel, anyává válással kapcsolatban. Ha nem megy, kérj segítséget! De mindenképp dolgozz rajta, mert rengetegszer ez az, ami nem enged boldognak lenni!
3. Menjetek emberek közé, beszélgess minél többet felnőttekkel!
4. Tanulj meg örülni az apróságoknak: hogy süt a nap, hogy van egy csodás hely, ahol élsz, hogy vannak körülötted támogató emberek.
5. Találj magadnak ÉNIDŐT. Amikor csak te vagy. Magadban. Bárhol. Csak egyedül.
6. Éld meg a gyermekeddel a mindennapokat! Huncutkodjatok, szedjetek bogarakat, egyetek titokban egy sütit (ami csak a kettőtök titka marad ;))... Csináljatok olyasmit, amiben mindkettőtök örömét leli.
7. Fedezd fel benne önmagadat vagy a párodat! Lásd, hogy ő valójában egy tükör számodra. És ha valami nagyon bosszant: lásd 2. pont.
+1 azokra a napokra, mikor semmi sem segít: Ha elaludt a gyermeked, nézz rá, és máris rájössz, hogy te vagy a legszerencsésebb az egész földkerekségen...
Folyt.köv.
Négele Kata
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
