35. hét

Az egyetem téli pihenőn - és én is

Először is: végre vége a szorgalmi időszaknak! Utolsó zárthelyimet immár egy hete megírtam, indexben ott figyel már pár megajánlott vizsgajegy. Még van olyan beadandóm, amit  nem ellenőriztek le, így a jegy is hiányzik még, de azt kell mondjam, hülyeség lett volna félbehagynom a félévet, mert egész jól sikerült. Ezen a téren kicsit pihenés jön, egy 6 oldalas elemzést kell még megírnom januárig, és akkor minden leadva.

Pont a zárthelyis napon történt egy kisebb baleset is. Lányom épp vizet kért, én meg lendületből vettem az irányt a konyha felé: na, ennek örömére sikerült az általa a szoba közepén hagyott autó- és garázskupacon átesnem. Nem terültem ugyan szét, mint egy adag víz, mert valahogy ösztönösen kutyapózt vettem fel eséskor, de bizony megéreztem azt a tömeget, ami a térdemre zúdult. Nem kicsit fájt. A fiam jött vigasztalni, és azóta is pakolja el az útból a kisautókat, nehogy megint elessek. Meg kell hagyjam, megrémültem azért, de mivel odabenn rendben voltak a dolgok, így megnyugodtam.

Hogy végül ennek köszönhető-e, de azóta vizesedek. Eddig nem volt ilyen probléma, de most biza akár a papucs, akár a cipő szorít. Láthatóan puffad, így kénytelen leszek kompressziós zoknit húzni. A pingvin immár abszolút mértékben elefántlábakon jár.

A feladatok leadásával végre elkezdődhetett volna a nyugalmas hét. Semmi külső feladat, csak egy orvosi időpont a kardiológián. Vasárnap azonban kissé inaktív volt a baba, most nem tudom, amiatt-e, mert többet pihentem, de már úgy voltam vele, ha hétfőn is ugyanezt a mintát követi, akkor megyek szépen be a kórházba. Nem kellett végül, délutánra igencsak beindult látványosan a buli odabenn.  Este tíztől hajnal kettő lett végül a mindent bele party ideje, mit neki kijárási tilalom. A frászt tudja rám hozni a reggeli lustulással, itt vagyunk közel a szüléshez, ne legyen már gond!

Vérnyomásom 106/76, nem mértem 130 felett sosem, de inkább 105-120-as tartományban. A pulzusom mintha kezdene rendeződni. Mindenesetre férjem nagy örömére hétfő óta pihenek! Tényleg! A legjobb döntése volt az orvosnak, hogy kiírt. A munkahelyet már totál nem tudnám vinni. Sőt, az itthoni dolgokat is át kell passzolnom a férjemnek. Szerintem boltba is a héten mentem utoljára, na, nem mintha túl gyakori lett volna a heti egy alkalom. Kicsit irigykedem is Zeára meg Shadow-ra, hogy ilyenkor még hosszabb utakra lazán elindultak. Jelentem, nekem sokszor már a szemetet kivinni is megterhelő. Nem ilyen szoktam én lenni, és ez mélyen valahol nagyon frusztrál. Miközben tudom, most a legfontosabb a pihenés! Én itthonról ki már csak a kórházba megyek, máshova nem!

Hétfő óta jórészt csak fekszem. Mintha a 10. hét környéki pihenéseim térnének vissza. A földön a legkényelmesebb. Ma is vagy egy órát aludtam a szőnyegen. A gyerekekkel is így játszom, földön vagy a kanapén fekve, a szívem szakad meg, hogy nem tudom jobban beletenni magam a játékba. Nem vagyok a régi önmagam.  

Szerdán volt egy szívultrahangom, egy kis zörejt hallottak, de semmi vészes, így azt gondolom, nem lesz ebből karácsonyi baba. Aztán ki tudja, egy nappal karácsony előtt még van egy ultrahang, orvosi megbeszélés. Egyrészt annak drukkolok, minél tovább maradjon benn, másrészt viszont, hogy én is jól viseljem addig. Jahm, nesze neked a múltkor megírt munkahelyi teljesítmény-értékelés dokumentum, emiatt az időpontom miatt be sem tudtam volna jelentkezni. Jobb is ez így.

Nem panaszkodásképp mondom, de jelen helyzet azért észhez térített. Jó nagy hülye lettem volna, ha ugyanúgy csinálom, mint a másik két gyereknél. A testem jelzett, az összes többi feladat pedig megvár.

Húgom azt mondja, a fájdalom a csípőmnél szeméremcsont-fájdalom lehet. Nem tudom, mi, de egyértelműen feszít alul, az éjszakai átfordulásaim igencsak fájdalmasok és nehézkesek, a székből vagy ágyról felkelés pedig szenvedéssel jár, bár kívülről totál mókás szerencsétlenkedésnek tűnhet, ahogy oda-vissza gurulok.

A takarítás várat magára
 

A takarítás itthon nagyon időszerű lenne, mert nagyon zavar, hogy nem tudtam haptákba rendezni a lakást a kicsi érkezésére. Nagy bánatomra nem jött a hétvégén a takarítónőnk, szombaton küldött két sms-t, de azóta semmi hír felőle. Nem tudom, mi lehet vele. Próbáltam hívni, írtam neki, próbálom azt az oldalát nézni a helyzetnek, hogy remélem minden rendben velük, tehát biztos oka van, hogy nem jelentkezik. Inkább csak az zavar, hogy nem tudom, mi van, nagyon jól jönne a segítsége. Már csak amiatt is, mert most tényleg szükség van segítő kezekre.

A takarítógépnek is pótalkatrész kellett, mert a tartálya sérülten érkezett. Elintéztem, itt van, de a kanapé és a szobák kitisztítása már a férjemre marad. Minap arra eszméltem, hogy a szakálla helyett bajszot vágott, nem kicsit lesz mókás azt figyelni, ahogy a takarítógépet tologatja, stílusosan, mint a Queen – I want to break free című számában. Remélem, a női ruhát kihagyja, bár amilyen mókamester, én még azt is kinézem belőle. Nesze neked, Novák-féle családmodell…

Amúgy a hétvégén alkotott: elkészült a kesudiós bejgli tesztváltozata. Mennyei lett. Szerencsére errefelé a kesu normál dióárban van, néha még olcsóbb is. Tudom, tudom nem kéne ennem belőle, bár édesítővel is készült, de... Sajnos rá kellett jönnünk, gyorsan be kellett még szerezni élesztőt, hiába volt itthon szárított, valahogy nem jött fel a tészta, ahogy szokott, de engem aztán nem érdekelt, mert ízre fantasztikus volt.

Mellesleg...
 

Teljes átállást kíván tőlem ez a hirtelen jött „lerobbanás”. Át kell tennem magam irányító vagy elfogadó pozícióba úgy, hogy tipikusan intézkedős vagyok. Mennyi tervem volt még?! Első helyen leginkább az, hogy duplózzunk, meg autózunk a kisautókkal. Aztán még az utolsó apróságok, amiket nem vettem, de kellhet. Na, jó, még szerencse, hogy ágyból fekve sikerült párat elintézni: üveg cumisüveg pipa, kézi mellszívó hamarosan érkezik, kvázi pipa, bimbóvédőt rendeltem végül, az is pipa.  Anorák a pindurnak, jejj pipa, tavaszi -nyári születésnél nem igazán volt fontos.

Ha már a mellszívó, azt hittem az elmúlt napokban, hogy letépem a mellbimbóim, úgy fájtak.  Nem a mellem, a bimbó rész, annak ellenére, hogy most is lapos. Mintha tüzes vassal perzselnék. Éjszaka közepén keltem fel miatta, és vártam, hátha elmúlik. Préseljem vagy ne préseljem. Végül préseltem, nagyjából 8-10 milliliter már ott várakozik a fagyóban.

Ettől függetlenül még mindig bennem a félsz, hogy nem fogok tudni ismét szoptatni. Szeretnék, de nem csak rajtam múlik. Kétszer nem jött össze, első esetben tej nem volt, másodikban volt tej, de csak fejéssel, és nem elég, nem tudom, most mi lesz.

Remélem, nem fog megindulni tőle a szülés.

Férj még másfél hetet kért tőlem, hogy addig azért tartsam már a törpét odabenn, de ez nem így működik, mindenesetre a tőlem telhetőt megteszem. Szegénykém az elmúlt hetekben heti 70 órákat dolgozott, nagy átállás jön. Viszont kerek perec kijelentette a munkahelyén, amint jön a baba, ő felrakja a kezeit, oldják meg a többiek. Ő amit tudott, megtett, oktatóvideó, tudásátadás, extra túlóra. Amikor megszületik a kicsi, őt felejtsék el egy ideig, nincs legalább két hétig, értsék meg.

Fel kell állítanunk a megfelelő feladatokat és prioritásokat. Fát hétvégén mennek venni a fiammal. Mindig így szoktuk. Tavaly is csodaszépet választott a fiam. A karácsony nálunk így működik, mi elkészítjük fát, nem titkolózunk, ő is segít. Aztán egyszer csak odakerül pár ajándék. Hogy ki vagy mi teszi oda, jótékony homály fedi.

A csomagolás még hátravan. Annyira hihetetlen, hogy egy hét és itt van a karácsony, kettő és már az új év. Fényfüzér már fenn a falon, a karácsonyfa majd magyar szokás szerint, 24-én díszítve. Nekem elvenné a varázst, ha előtte már kész lenne. Most jövök rá, nincs karácsonyi ünnepi ruha a gyerekeknek viszont. Lehet, már nem is lesz, maximum toljuk pizsiben… Egyedi lesz, az tuti, de hol is a pizsamám?

Totálisan szétszórt vagyok, vehetem elő a fehér táblát, és írhatom, mi hiányzik még. Mi fontos, mi nem az. Vagy csak szimplán pihenhetek, a férjem meg tudja a dolgát. Ilyen helyzetekben mindig profi, megy és csinálja. Valami nem úgy sikerül, ahogy eredetileg tervezve volt? Semmi gond, újratervezés. De látom rajta, hogy boldog, hogy visszavettem a tempóból. Végre pihenek.

Kb. 2 hét, nagyon max 2,5. Ennyi van hátra. Visszaszámlálás indul.

Tildy

A napló előző részeit itt találod:



18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>

19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>

20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a  gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>

21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>

22. hét: Először a gyerek kezdett el köhögni, aztán mi is elkaptuk
A lányom is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból.
Tovább>>>

23. hét: Elköttessem magam a harmadik szülésnél?
Miközben biztonsági játékos is szeretnék maradni, a gyerekeimnek anya kell, nem biztos, hogy egy negyedik terhesség jó lenne, negyedik császárral, ha éppen úgy adódik.
Tovább>>>

24. hét: Te is zombi lettél terhesen?
Mostanában úgy nézem, totál nincsenek nálam otthon.
Tovább>>>

25. hét: Túl sokat hízok a terhesség alatt, emelkedik a cukrom
Két hónap alatt felkúszott 5 kiló, és a korábbi szülési súlyaimat már most elértem. Jelenleg így 25. betöltött hét közepére +6 kilónál járok összesen. Sok.
Tovább>>>

26. hét: Ennek a nőnek semmi sem jó
Fordult kissé a kocka, amennyire sok dolgom volt az elmúlt hetekben, most annyira nem találom a helyem.
Tovább>>>

27. hét: Fejbe vágott a fiam a gitárral
Pont telibe talált a gitár feje. Fejemhez kaptam, vérzik. Na ekkor aztán kiborultam, világgá kiáltottam, hogy elegem van és hatalmas zokogásban törtem ki.
Tovább>>>

28. hét: Amikor végtelenül örülök a negatív tesztnek
Hét elejétől a fiamnak online oktatás van egy csoportbéli pozitív covid-eset miatt. Csütörtökön reggelre sajnos neki is 39 fok fölé ment a láza, gyorsan kértem is tesztet.
Tovább>>>

29. hét: Nem engedem a gyerekeimet iskolába
Az egészségem védelme érdekében nem sok opció maradt. Elköltözöm valahova; vagy a fiunkat kivesszük a suliból egy időre.
Tovább>>>

30. hét: Majdnem infarktust kaptam, amikor hazaértem
Senkinek nem kívánom ezeket a perceket, talán az utóbbi időben először fordult meg a fejemben, hogy mennyire könnyen meghalhatok.
Tovább>>>

31. hét: Magányosan fogok szülni karácsonykor?
Ki tudja, lehet, hogy a férjem nélkül szülök. Nem lelkesedek a gondolatért, viszont sajnos abszolút lehetséges szcenárió.
Tovább>>>

32 hét: A férjem azt hiszi, hogy már nem fontos nekem
A férjem szerint ő az utolsó a sorban, hogy nem érdekel, mi van vele. Pedig ez egyáltalán nem igaz!
Tovább>>>

33. hét: Ha nem haldokolsz, nyomás dolgozni!
Itt kegyelmet ne várj. Most nem szúr a szíved? Hát akkor végül is nincs akadálya a munkának, nem indokolt a további táppénz.
Tovább>>>

34. hét: Remélem, karácsonyig nem szülök meg
Már a 37. hétnek felelnek meg a méreteim. Azért annak örülnék, ha még a karácsonyt megvárná, azt még itthon tölteném...
Tovább>>>