31. hét

Az elmúlt hét fél nap kivételével betegszabadsággal telt. Még múlt hét szerdán volt egy megbeszélés a kórházban, gyorsan csináltak egy ekg-t is. Ez az ekg már nem mutatott semmi rendelleneset, de azért az orvosok legalább egy hét pihenőt javasoltak. A szokásos testsúly- és vérnyomásmérés sem maradhatott el, pulzus ülve még mindig 120 felett.

Csütörtökön végül kiírt a háziorvos. Két hétre. A semminél már ez is több.  Meglátjuk, hogyan alakul, egyet tudok, rám fért. Rendszeresen elfáradok a legkisebb házimunkában is, laptoppal az ölemben vagy az asztalnál ülés már egyáltalán nem kényelmes.

Ha a gyerekek kérnek valamit, már nem tudok ugrani, szerencsére a fiam rendszeresen jön, és segít felállni. Pedig bőven lenne mit csinálni, már vagy lassan egy hónapja nem járt itt a takarítónő, én meg úgy érzem, már nem bírom. Szóval itt ez a két kis maki, kupigyártásban az apjukkal meg néha velem együtt versenyeznek.  Aztán amikor már úgy néz ki a lakás, mintha atom robbant volna, akkor férjemmel együtt próbáljuk legalább tűrhető szintre hozni a szobákat. Lassan már kezdem elengedni a dolgot. Persze imádjuk a rendet, de ha nem bírom fizikailag, akkor nem bírom.

Le kellene lassulnom
 

Nem megy könnyen ez a lelassulás. Nem tudom, más, hogy csinálja, de nekem nem megy. Pihenj már! - csattant fel nem egyszer a férjem, teljesen jogosan, mert persze mindig meg akarok valamit csinálni, utána meg ott szenvedek, hogy nem vagyok jól, elfáradtam. 

Fizikailag úgy tudnám leírni, mint a bipoláris depresszió fenn és lenn fázisai csak éppen fizikai létre vetítve. Mániás szakaszok, amikor mennék, mint a gőzhenger, jól vagyok, aztán akár egy órán belül kidőlve fekszem az ágyon. Tökéletes jele annak, hogy ez az a pont, amikor le kell állni. Nyugi, lassan. Mélylevegő.

A kicsi fogadására átállás korántsem olyan egyszerű, mint ahogyan elsőre kinéz. Nehezen megy. Fura. Miközben leendő kislányunk odabentről igencsak kirúgja a ház oldalát, nagyon is nyomatékosságot adva annak, hogy itt hamarosan többen leszünk. Nyomja fel a mellem, és mintha az utóbbi időben rengeteget nőtt volna. Hatalmas bálnának érzem magam. Nem véletlen, már 12 kiló felszaladt, te jó ég. Ennyi egyik gyereknél sem jött rám.

A kórházi táskám már készen, babaruhák egy része kimosva, gondoltam, akkor itt az ideje a kiságy összeszerelésének. Pardon: visszaszerelésének babaággyá junior ágyból.

Van is kiságy, meg nincs is
 

Szeretnék elárulni egy titkot: Sose rakjatok el semmit se jó helyre „Elteszem jó helyre” felkiáltással, hogy ott biztosan meglesz, mert azzal a lendülettel fogjátok elfelejteni.

Hacsak tényleg nincs abszolút fix helye. Amíg nem volt meg az emeletes ágy, mindig tudtam, hol vannak a kis csavarok, alkatrészek az ágy visszaszereléséhez. Aztán azt is tudtam, hova raktam el, jó helyre persze. Na, ott a jó helyen a nejlon, amiben volt mindenfelé csavar, az megvolt, de az ágyhoz valóknak hűlt helye.  Így most vagy megkeresem, és azzal töltöm az időmet, vagy várok a gyártó válaszára, hátha mégis tudnak küldeni újabb alkatrészeket, vagy nekiállok a neten vadászni valamit, ami hasonlít rá. Visszaírtak, nem tudnak, szóval marad a keresés vagy az online vásárlás.

Szóval most úgy állunk, hogy nincs kiságy, mármint van, de összeszerelve nincs. Legalább mózeskosár az van, ha minden kötél szakad.

Sulidolgok
 

Közben a félév végével a suliban is sokasodnak a feladatok. A második mikrotanításom bár szakmailag magas szintű volt, de túl „száraz” és talán kicsit sok is. Főiskolai előadásnak tökéletes lenne, de felnőttképzés vagy netán informatikaoktatás terén szakközépben már sok. Közben meg örültem, hogy egyáltalán meg tudtam tartani. Haladok azért a sulival, bár biztosan könnyebb lenne, ha nem vállaltam volna be. Közben viszont nagyon szeretem csinálni, bár az egyik tantárgy követelményeitől (10 ezer oldal megtanulása a zh-ra, plusz még rengeteg feladat ugyanabból a tárgyból) konkrétan kiszaladnék a világból.  

Őszintén megvallva hetek óta nézegetem a babakocsink legújabb kiadását, amelynek a súlylimitje már 22 kg a mostani 18-cal szemben, meg belekerült pár újítás. Aztán egy ideig győz a józan ész, teljesen jó a mostani is, több gyerek úgysem lesz, üljek meg a fenekemen. Aztán meglátom megint, és totál rákattanok.

Mi lesz karácsonykor?
 

Itt közben elkezdődtek a karácsonyi reklámok. Érdekes karácsony lesz, az biztos. Bár januárra vagyok kiírva, és ugye a császárnak is megvan a dátuma (január 4.), valahogy az a megérzésem, a kicsi december 28-án érkezik. Nem tudom, miért érzem ezt, de valahogy ez van beakadva.

Nem tud senki kijönni karácsonykor sem, meg szüléskor sem, kissé magányos lesz az ünnep. Küldünk egy kis karácsonyi meglepit haza hamarosan. Majd még be kell csomagolnom, összepakolnom. Ők is küldenek ki pár apróságot. Őszintén megvallva fogalmam sincs, hogyan lesz a karácsony. Korábban mindig a fiam ment a férjemmel venni a fát egy héttel karácsony előtt, hát ez a téma most lehet, felejtős. Biztosan nem olyan, mint korábban volt.  Aztán az is lehet, hogy szegénykéim egyedül töltik majd itthon, míg én a kórházban. A privát szobát szerintem nem veszem igénybe. Nem fogom kérni, bár tökéletes ellátás volt, inkább tartalékolom azt az összeget más fontos dolgokra.

Nem arról van szó, hogy a harmadik baba nem fontos. Nagyon is fontos. De korábban a biztosítás állta, amit egyébként is fizettem, most meg hirtelen kéne kifizetnem pár ezer fontot. Ennyit így nem ér a parlamentre kilátás privát szobával plusz az avokádó mangóval, meg az egyéb egészséges reggeli, meg ebéd, meg ellátás. Főleg, hogy simán lehet, hogy nem tudjuk kire bízni a gyerekeket, mert ugye takarító jöhet hozzánk, de hogy véletlen a férj testvére átjöjjön, na, azt már nem lehet, két háztartás nem keveredhet. Ki tudja, így lehet, nélküle szülök, nem lelkesedek a gondolatért, viszont sajnos abszolút lehetséges szcenárió.

Mindenesetre nehéz heteknek nézünk elébe, férjemen a kiégés jelei mutatkoznak, múlt hónapban 31 napból 28-at ügyelt, és nem úgy néz ki, hogy az új munkatárs hamar át tudná venni a helyét. Kimerült. Azt hiszem, rá is ráférne egy kis betegszabi, mert irritált, mérges, nem az én megszokott kedves férjem. Segítségre meg, mint írtam, hónapokig nulla kilátás.

Tildy

A napló előző részeit itt találod:

18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>

19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>

20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a  gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>

21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>

22. hét: Először a gyerek kezdett el köhögni, aztán mi is elkaptuk
A lányom is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból.
Tovább>>>

23. hét: Elköttessem magam a harmadik szülésnél?
Miközben biztonsági játékos is szeretnék maradni, a gyerekeimnek anya kell, nem biztos, hogy egy negyedik terhesség jó lenne, negyedik császárral, ha éppen úgy adódik.
Tovább>>>

24. hét: Te is zombi lettél terhesen?
Mostanában úgy nézem, totál nincsenek nálam otthon.
Tovább>>>

25. hét: Túl sokat hízok a terhesség alatt, emelkedik a cukrom
Két hónap alatt felkúszott 5 kiló, és a korábbi szülési súlyaimat már most elértem. Jelenleg így 25. betöltött hét közepére +6 kilónál járok összesen. Sok.
Tovább>>>

26. hét: Ennek a nőnek semmi sem jó
Fordult kissé a kocka, amennyire sok dolgom volt az elmúlt hetekben, most annyira nem találom a helyem.
Tovább>>>

27. hét: Fejbe vágott a fiam a gitárral
Pont telibe talált a gitár feje. Fejemhez kaptam, vérzik. Na ekkor aztán kiborultam, világgá kiáltottam, hogy elegem van és hatalmas zokogásban törtem ki.
Tovább>>>

28. hét: Amikor végtelenül örülök a negatív tesztnek
Hét elejétől a fiamnak online oktatás van egy csoportbéli pozitív covid-eset miatt. Csütörtökön reggelre sajnos neki is 39 fok fölé ment a láza, gyorsan kértem is tesztet.
Tovább>>>

29. hét: Nem engedem a gyerekeimet iskolába
Az egészségem védelme érdekében nem sok opció maradt. Elköltözöm valahova; vagy a fiunkat kivesszük a suliból egy időre.
Tovább>>>

30. hét: Majdnem infarktust kaptam, amikor hazaértem
Senkinek nem kívánom ezeket a perceket, talán az utóbbi időben először fordult meg a fejemben, hogy mennyire könnyen meghalhatok.
Tovább>>>