24. hét
Fáj a fejem
Mostanában rettenetesen érzékeny vagyok a frontokra. Már Magyarországon is észrevettem, hogy szinte rendszeressé vált a fejfájás, de betudtam annak, hogy sokkal több front van arrafelé. Reménykedtem is benne, hogy hazaérkezés után elmúlik. Na, ahogyan az Móricka elképzeli... Heti 1+2 alkalommal most is van. Mondjuk eléggé sokat változott erre is az idő, eléggé szeles volt. Viszont bizony itt is heti egyszer be kellett vennem rá gyógyszert, pedig próbáltam húzni, halasztani sokszor. A legnagyobb bajom vele, hogy nem tudok kellőképpen koncentrálni.
A projektünk szerencsére jól halad, kaptam magam mellé még egy embert. Rájött a cég, ha velem bármi történik, akkor gond lehet. Pl. ha lebetegszem. A torokfájásból, köhögésből még mindig nem sikerült kigyógyulnom. Mintha egy óriás ülne a mellkasomon. Biztos, ami biztos megint csinálunk tesztet.
Lényeg viszont, hogy már nem vagyok egyedül, egy programozó csajszi került mellém a projektre. De már nem sokáig leszünk itt.
Nem tudom, hogy mit akarok
Mint látjátok, a melóhelyen rengeteg a feladat, plusz, ha ennyi nem lenne elég, és persze ha szeretnék megint előrébb lépni, jó lenne, ha aktivizálnám magam előadások tartásában -mondta egyik megbeszélésünkön a főnököm. Mert hiába elismert a munkám az ügyfélnél, de keveset vagyok jelen. Magamban elszámoltam persze 10-ig, mielőtt erre válaszoltam volna a főnökömnek... Nem tudom látja-e, több mint félidős terhes vagyok, két kicsi gyerekem van, az ügyfél elégedett velem, extrán és jól teljesítek, de nem, ez nem elég, mert az egyik fő alapelvünket, a tudásmegosztást nem csinálom klubon belül. Azt, hogy az ügyfélnél meg igen, meg 1-2-1 a velem együtt dolgozókkal igen, az kevésbé látványos. Hát jó. Nem tudom megéri-e az az extra fizuemelés plusz a senior level következő lépcsője a plusz stresszt. A projektnek – mint kiderült – a héten vége lesz, viszont maradok dedikált személy arra az esetre, hogy tudjanak kihez fordulni, ha gubanc van.
Mi a fontosabb? Most előrébb lépni, szülés után több szülési pénzt kapni, vagy aztán megint küzdeni másfél évet minimum az előrelépéssel, viszont talán kevesebb stressz. Nagyon nem tudom, mi lenne ideális, talán most kéne nyomatni, aztán úgyis lesz idő pihenésre. De félek attól is, hogy a szervezetem fog megállt parancsolni.
Ha ebben még nem is döntöttem (az elköttetésben sem, csak szólok), viszont a suli jó döntésnek bizonyult. Imádom! Szerencsére online órák vannak, online hospitálás lesz iskolákban is. Meg rengeteg beadandó, de van több feladat is, ami nagyon tetszik. Az órákon ott vagyok virtuálisan, nem utólag nézem meg. Lehetne mondani, hogy a munkahelyről lógok közben, ami nem igaz, merthogy közben dolgozom is. Oké, lehet csak félgőzzel ilyenkor, de aztán este vagy hétvégén extrán. A munka egyébként készen van időben.
Hülye vagyok egészen
Vagy nem hülye, csak feledékeny. Néha arra sem emlékszem két perce mit hova tettem, vagy mit mondtam. Minap érkezett egy bankkártya, de a férjem meg közben megkérdezte, hogy hol van az a papír, amit odatettem neki az asztalra (kértem, rakja el, feladóvevény, persze nem rakta el, el is tűnt), na, azzal a lendülettel fogalmam sem volt, hová tettem el a bankkártyám. Kiesett (a fejemből), nem létezett, eltűnt. Aztán persze meglett, de addigra én már totál pánikban, semmire nem voltam képes koncentrálni. Totál se hall, se lát állapot. Ott ültem a kanapén mint egy zombi. Persze miután előtte felforgattam a lakást előbb a papírért, aztán persze már az útközben, el kell tennem, de nem tudom hova raktam le bankkártyával kapcsolatban. Megtaláltam egyébként, a földön volt egy másik papír alá beesve. Hogy?!
De nem ez volt az első. Feltettem főni rizst, de közben valami mást elkezdtem csinálni, majd miután már a férjem jó tíz perce levette a tűzhelyről, eszembe jutott, hogy le kéne vennem. Mostanában úgy nézem totál nincsenek nálam otthon.
Pocak Petra
Nem kell megijedni, nem változtattunk nevet – egyelőre –, csak Manával szoktunk hülyéskedni, mikor nagy a pucor, hogy Pocak Peti. Na most a kismanó Pocak Petrára neveződött át a hasamban. Igencsak értésemre adja, hogy odabenn van, már érzem a mozgolódást. A héten mennem kell kórházba is, csak egy szülésznői beszélgetés lesz. Minden egyes hetet külön figyelek, most leginkább annak drukkolok a 28. hétig semmiképp ne döntse ki a ház falát a hasamat rugdosó kisasszony.
Közben elkapott valamennyire a fészekrakó ösztön is, az évek alatt felgyűlt limlomokat szórjuk ki. Rendet raktunk odakinn is, benn is alakul már. Rendeltem egy új lehajtható oldalú asztalt, mivel a férjem lenindzsázta a korábbit. Cserébe behozott ugyan egy fiókos szekrényt, de plusz asztal idebenn sem árt. Szép rend lett nála kinn, igazi kis videóstúdiónak néz már ki. Bár a szigetelést nagyon meg kéne csinálnunk még a tél előtt.
Ma felszerelésre került a fürdőben az új kádcsaptelep is, nem, most nem mertem nekiállni, pedig lehet amúgy simán, de nem akartam erőlködni, így szakembert hívtam. Egy albán szerelő jött, nagyon kedves úriember volt, gondoltam, rákérdek, lehet-e padlóösszefolyót csináltatni. Mondta, hogy itt felejtsem el. Az összes cső, mint UK-ben szinte mindenhol, beton fölött, gipszkarton mögött fut. Nem, a kádnál sem megy bele a betonba. Nem mehet, mert ha cserélni kell, vagy csőtörés van, akkor betont kéne törni, az pedig hűha....
Amire én gondolok, azt „wetroomnak” hívják, időseknek szoktak ilyet csinálni. Kicsit kezd már elegem lenni ebből a sok apró dologból (kifelé nyíló ablak, nem téglából készült fal), amivel együtt lehet ugyan élni, de amúgy bosszantó kis apróságok. Néha nem is olyan elvetemedett ötlet igaznak gondolni a gyaloggalopp idevágó részét.
Így külön örömömre szolgált, mikor a férj bejelentette, akkor most a cél másfél éven belül német középfok neki (azt mondja, jóval könnyebb, mint a klingon, pedig nem tud németül, az én némettudásom pedig igencsak megfakult az idők folyamán). Szívem szerint szívesen tendálnék innét keletebbre, ki tudja, mi lesz még itt a Brexit folyamán.
Tildy
A napló előző részeit itt találod:
18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>
19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>
20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>
21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>
22. hét: Először a gyerek kezdett el köhögni, aztán mi is elkaptuk
A lányom is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból.
Tovább>>>
23. hét: Elköttessem magam a harmadik szülésnél?
Miközben biztonsági játékos is szeretnék maradni, a gyerekeimnek anya kell, nem biztos, hogy egy negyedik terhesség jó lenne, negyedik császárral, ha éppen úgy adódik.
Tovább>>>
