22. hét
A hét, amikor rengeteg dolog történik...
Amennyire pozitív hangvételű volt az előző napló, nos, lehet, annyira negatív lesz a mostani.
Elkezdődött az iskola. Fiamnak is, és nekem is. A fiam elsős lett, kíváncsian vártam hát, hogy miket mond, hogy érzi magát. Csalódnom kellett: azt mondja uncsi, és nem szeret járni. Fonetikával kezdenek, és sokára kerül sor játékra, nem szereti az iskolát. Hétvégére össze is szedett valamit. Sosem volt pedig beteges. Péntek délután köhögés, hétvégén takonykór, torokkaparás, folyamatos köhögés.
Így tuti nem megy hétfőn! – gondoltam.
Bár láz nem volt, de a folyamatos köhögés igen, ezért vasárnap elmentünk teszteltetni magunkat. Igen, többesszám, ugyanis addigra én is elkaptam. Mint a mosott rongy, fájt a fejem, köhögni kezdtem, folyt az orrom. Bár ebből max. a köhögés covidos tünet, de biztos, ami biztos, teszt. Kétségeim vannak, mennyire tudok dolgozni. A lányunk is ment volna hétfőn beszoktatásra, hát ez így bukta. Ő is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból, a gyerekek lazán viselték, de ők sem voltak a topon.
A hétfői napot így kénytelen voltam én is kivenni, esküszöm, nem voltam még ilyen rosszul mostanában. Pedig mi aztán odafigyelünk, mindig maszk, sokszor az utcán is, hazaérve mindig kézmosás. Összevissza sem mászkálunk, kb. iskola meg a sarki élelmiszerbolt jórészt, ahova megyünk. Vajon ha ilyen kis náthát haza tudott hozni a fiam a suliból, ami persze egyáltalán nem az ő hibája, mi történhet a coviddal?
Elkezdődött az egyetem is. Nagyon jó tanáraim vannak, érdekesen és jól tanítanak. Tényleg figyel az ember rájuk, mert érdekeseket mondanak. Kíváncsian várom, hogy fog menni, az első óra személyesen is volt, de online is ment, azoknak, akik nem tudnak jelen lenni. E hónap végén lenne egy hospitálás egyik budapesti iskolában, amire bár elgondolkodtam, hogy hazamegyek, de teljességgel lehetetlen a karanténszabályok miatt.
Nem tudom, tudom-e pótolni, lesz-e lehetőség más módon kivitelezni. Beszélnem kell az oktatóimmal. Mindenesetre a sulinak már jeleztem a helyzetet, sajnos mindenképp karantén várna rám, vagy tesztek, aminek ki tudja mikorra van eredménye. Ezt a hospitálási gyakorlatot valószínűleg bukom.
De „anya” mégsincs a topon...
Egy napra besűrítették az összes orvosi időpontomat, ami szép és jó, hiszen egy nap alatt lerendezem az összeset. Bár iskola volt már a múlt héten, de váltásban mentek a gyerekek, így férjemre maradt mindkét gyerek ezen a napon, hiszen a kis elsősöknek nem volt aznap suli. Nagyon szépen viselkedtek, férjem könnyen elvolt velük.
A kórházlátogatásom viszont elég hektikusra sikeredett. Amolyan két ló megülése egyszerre, miközben te előre szóltál, hogy aznap melyik lovon akarsz lovagolni, mert azon kell.
A brit szabályok hasonlatosak a magyarhoz, köteles a cég elengedni ezekre az orvosi időpontokra, ráadásul törvényileg kötelesek ugye ki is fizetni úgy, mintha dolgozna az ember. Először az volt fura, hogy lesz elszámolva a munkaidőkeretben, de ez volt a kisebbik gond.
Mindegy, akkor beírom betegszabadságnak, bár nem annak kéne lennie. Na, de ahogy a nap alakult?! Na, az lett a nagyobb probléma.
Reggel 8 utánra mentem, 3-kor végeztem. Ugye munkahelyen szóltam előre, bocs, de orvosi időpontok egész nap. Ennek ellenére szerencse, hogy vittem a laptopot, mert bár rengeteg területét leteszteltük az oldalnak, volt olyan terület, amit jogosultságok miatt nem lehetett. Hat persze, hogy lehalt, így két ultrahang, illetve orvosi vizsgálat közt hibát javítottam. Volt, amit sikeresen, volt, amit nem. Sajnos a sürgetés megtette a hatását, egyik javítást sikerült el is csesznem (azért megjegyezném a code review nem véletlen code review), ami nem lett volna gond, ha a folyamat megfelelően fel van építve, de rajtam kívülálló okok és tesztelés nélkül ki is került élesre…
Lényeg a lényeg, tanultunk szerintem mindannyian az esetből, egyrészt hogy legyen backup process, meg plusz ember is, aki érti mit csinál, arra az esetre ha holnap elütne a villamos (ne üssön el). És ugye aztán jött hétfőn ez a lebetegedés is...
Még október végéig megy kb. ez a projekt, de fogalmam sincs, mi lesz az utána következő másfél-két hónapban. Projektre kerülök? Vagy előadok, tanfolyamot tartok? Vagy egyáltalán, egészségileg hogyan fogom bírni? Most bármi is ez a betegség, de kiütött rendesen. Sokkal jobban oda kell figyelnem magamra, mert ki másnak a legfontosabb az egészségem, ha nem saját magamnak?
A „kislány” egyelőre vígan elvan odabenn. Többféle ultrahang is volt, 20. heti kissé eltolva 21. betöltött hétre, illetve ezen kívül a méhszájat is nézték, a másik szív ultrahang. 0.1% esély, hogy 2 héten belül jönne, 5.5%, hogy a 37. hét előtt. Ez teljesen normál. Szép zárt a méhszáj.
Minden szuper a babóval, minden tökéletes. Maradjon is így. Egyetlen dolog aggaszt csak: Még nem érzem mozogni. Talán, ha egyszer volt valami kis böködés, de amúgy semmi, nulla. Remélem ez most már hamarosan változik.
És még az a mécses is törik...
Mondhatnám, apa, kezdődik... Az a bizonyos emocionális hullámzás. Megérkeztek a csomagok. A kávégép épp időben, ugyanis kissé betegeskedni kezdett az itthoni. Azóta úgy néz ki, megjavult, de vártuk már a csomagjainkat nagyon. Hamarosan megint nyárias idő várható itt, a nyári ruhák meg a csomagban.
A 38 kilónyi bakelittel együtt. Omega, Morricone, Szűcs Judit, Neoton. Meg kell valljam, mikor férjem elindította az első lemezt (Morricone), mindketten elkezdtünk bőgni. Fogalmunk sincs, miért, de azonnali reakció volt. Pedig miket mondtam én akkor, mikor elpakolta a csomagba... Aztán meg itt bőgtem és bőgtem szinte végeláthatatlanul.
„Ahh, csak valami por ment a szemembe, semmi gond, de neked is?”
Totál dilisek vagyunk. Bakelit lemezek, analóg fényképezés, filmelőhívás...
Tildy
A napló előző részeit itt találod:
18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>
19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>
20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>
21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>
