18. hét

Mostanában úgy tűnik, egyre gyakoribbak az oldalon a  harmadik gyermeküket váró kismamák terhesnaplói, ezt a sort szeretném most folytatni. Azt hinné az ember, aki már két terhességen túl van már, az elég sokat látott-hallott, semmi újdonság nem érheti. Szerintem nagycsaládos is megmondhatja, hogy azért bizony mindig van új a nap alatt. 

Május közepén több hónapnyi próbálkozás után végre dupla csíkos lett az a bizonyos  „duplacsíkos”. A korábbi „laza” kis terhességeim után nem indult annyira egyszerűen a mostani terhességem, szám szerint a férjemmel közösen a hetedik. 

Az első pár hét könnyebbnek tűnt ugyan, főleg, hogy a vírus miatt nem is tudtam dolgozni, kispadra ültettek. Nem, nem kaptuk el szerencsére, csak mint sok más cégnél, így nálunk is kevesebb munka lett. Gyerekek otthon, izgága mindkettő, örültek, hogy anya-apa is velük van. 

Apa dolgozik  - nesze neked, vírus, pont annak idején azért váltott többek közt munkahelyet, mert elege lett a home officeból - anya meg…  Anya  kisvasutat, autópályát épít együtt közösen, mos, főz, tereget, szerel, dumál, tanít, só-liszt vulkánt épít és énekel. Ideális világnak tűnik, pontosan erre vágytam az utóbbi pár hónapban. Mily meglepő, hogy pont erre az időszakra esett volna az előző terhességemből a szülés időpontja is. 

Rosszullétek
 

Azonban semmi sem tarthat örökké, visszarendeltek dolgozni. Ezzel egyidőben olyan terhestünetek kezdtek jelentkezni, amik ismeretlenek voltak számomra. Hányinger, de hányás nélkül, rossz közérzet, illetve mintha szétrobbanna a hasam. Sosem voltak ilyen tüneteim korábban, és be kell valljam, lazán azt gondoltam, hogy ahh, én aztán könnyedén bírom, mit nekem egy újabb terhesség, majd én azt tudom, mitől döglik a légy. (Légycsapótól...) 

Meg kell valljam, pofára estem. Mármint képletesen szerencsére, de bizony volt, hogy napokig csak félgőzzel vagy annyival sem tudtam dolgozni. Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl. Gyerekeknek kiadva, szépen viselkedjetek, ne rosszalkodjatok, anya nincs jól. Álmomban nem gondoltam, hogy én lehetek akár ilyen állapotban is egy terhességtől, és bizony a végén ki kellett vennem pár nap betegszabadságot.  

Terhesgondozás
 

A terhesgondozás jelenleg Angliában félgőzzel üzemel. Amit tudtak, áttettek online-telefonos elérhetőségre. A vizsgálatok jó részére apuka sem mehet be. Csoda lesz, ha majd a szülésre igen.

A 6. héten szerencsére lehetőségem volt korai ultrahangra, a tavalyi terhességgel ellentétben végre szívhang is volt! „Jippi” - örültem volna, de ilyenkor azért próbálok a földre szállni, ez csak lehetőség még. Megkaptam a 12. heti ultrahang időpontot, a diabos időpontjaimat, az orvossal találkozások időpontját. Érdekes ezt is megélni, míg korábban ez kifejezetten zavart volna, hogy ilyen ritkán néznek rám, most kifejezetten örültem, hogy nem rángatnak be túl gyakran a város közepére a kórházba. 

A 12. heti ultrahangot végül magán és állami úton is elvégeztettük. A magán mellé kértünk non-invazív tesztet is. A magán ultrahangon mindent szépen lemértek, nyaki redő 1.2mm, pont mint a másik két huncut, „mindenlébenkanál” gyermekeinknek volt.  Downra 1:1750 az esély. 

Az állami teszten nem igazán tudta megnézni a babát a szonográfus hölgy, köszönjük, jöjjön vissza egy hét múlva, túl korai még pontban 12 hetesen ránézni. Rendben, akkor egy hét múlva újrázás. 

Egy hét múlva nem tudtam a kisebbet kire hagyni, vittem magammal. Nem engedtek be, nem ultrahangoztak meg. Akárhogy kérleltem őket, a szabály az szabály, egyedül mehettem csak be. Fogalmam sincs, mi lehet az egyedülálló anyákkal, de gondolom ők sem kivételek. 

Másnapra lett végül időpont, nyaki redő már 2.3 mm, a Down-eredmény pedig számomra katasztrofális, 1:91. Már majdnem sorolták volna az opciókat, szerencsére ekkora már megérkezett a non-invazív teszt eredménye is:  1:10000 Downra.

Hazautazás
 

Jól jött, hogy végül az iskola is részben újraindult, bár eredetileg nem szándékoztunk visszaküldeni a gyereket már ebben a félévben. Az ovi ekkor már harmadik hónapja volt zárva. Döntöttünk, júliusban mindenképp hazautazunk Magyarországra, mert a férjemmel mindketten teljes munkaidőben, gyerekekkel otthon, igencsak pörgős projekteken sokáig ezt nem fogjuk bírni. 

Több gépünket is törölték, végül egy iskolai program és az ismételt ultrahang miatt is végül csak aznap tudtunk jönni, mikorra Magyarország ismét karantént vezetett be jó pár országra, így az Egyesült Királyságra is. Egy szavam nem lehet az itthoni ügyintézőkre, mert abszolút segítőkészek próbáltak lenni, de sajnos minimális információval rendelkeztek fentről, mi, hogyan, mily módon működik. Végül több telefon után szabadok és karanténmentesek lettünk, miután mégis elfogadták a kint készült 1 db tesztem. 60 óra alatt, ami a kihirdetéstől az utazásig eltelt, csak ennyire futotta. 

Nyaralnak a gyerekek
 

A gyerekek élvezik a nyarat, egész napokat az udvaron töltöttek a szüleimnél. Biztos vicces látvány lehettem a szomszédoknak, ahogy néha a hasamat fogva loholok a turbórakétaként száguldó ötévesem után, hogy végre le tudjam locsolni. (Inverz húsvét rulz) Nem mintha én a „vízipisztoly” támadását ki tudtam volna védeni. Móka és kacagás ment a  nap nagy részében,  aminek hála a gyerek este kilenckor már az igazak álmát aludta, nem kellett neki kétszer mondani. 

Szerencsére hatalmas diófák nyújtottak árnyékot, anélkül kicsit izzasztóbb lett volna. Nincsenek ezek a hűvösebb klímához szokott gyerekek hozzászokva ekkora hőséghez. Pedig a Nap kazánját nem is fűtötték igazán maxra, mindenesetre nálunk ez már totálisan kimerítette az abszolút kánikula fogalmát. 50 faktoros napolaj nélkül nem indulhatott a nap.

Lányunk hihetetlen sokat fejlődött magyar beszédből. Ha valami pozitív hozadéka van ennek a vírusos nyavalyának, ez mindenképp az. Féltünk, hogy idegennyelvi közegben, otthon nála az angol lesz erősebb, félelmünk nem is volt alaptalan. A második születésnapjakor még fele-fele arányban volt a magyar és az angol, igaz még csak akkor kezdett mondatokban dumálni. Most az esetek 90 százalékában magyarul magyaráz most. Kinek mi a fontos, számunkra fontos a  kétnyelvűség, ezért igencsak elégedettek vagyunk, hogy mennyire szivacs módjára szívja fel az agya az új információkat. 

Hova lettek a terhestüneteim?
 

Szerencsére a terhestüneteim jó része is elmúlt, ami aggodalomra is adott okot. Minden rendben odabent? Legyen már valami, rúgás, vagy valami információ. A földön fetrengős változat már a múlté, csak néha jött elő kisebb hasfájás. Ekkor szembesültem azzal is, hogy vidéken kissé nehezebb csak úgy begyalogolni, pardon bebuszozni vizsgálatra, még az szakrendelésre is időpont kell, a magánorvosokat pedig nem igazán ismerem (netes infók alapján pedig nem tűntek meggyőzőnek). 

Aggodalom tehát volt, de nem akkora, hogy pánikoljak. Így végül inkább nem mentem, mert arra aztán igazán nem vágytam, hogy esetlegesen megkapjam, hogy maga meg mit keres itt. Még ha esetleg nem is kaptam volna meg, bezony a  zabszem ott volt a popsiban. Ha nem jutok fel a pesti megszokott helyemre, akkor inkább nem is megyek sehova! Ahh, micsoda gyermeteg gondolat, utálom magam amikor ilyen vagyok. 

Időpontom végül már úgyis volt pestre, aug 17-re. Apropó időpont, 18 hetes genetikai vizsgálat. Tegye fel a kezét, aki tudta, hogy inkább 19-20 hetesen illik csináltatni? Bevallom, én nem tudtam, bár a brit rendszer 20 hetesen nézi, nekem valahogy itthonról a 18 hét rémlett. Bizony korai volt felutazni, mert most megint úgy jártam, hogy meg kell ismételni a vizsgálatot. Egy hét múlva ismét bekukkantunk. Viszont jó híreket kaptunk, kis izgő-mozgó cukorborsónk nagyon szépen fejlődik. A pontos vizsgálathoz azonban még kicsi volt. A non-invazív teszt sem hagyott cserben, megerősítették, kislányunk lesz. 

Férj múlt hét óta velünk, kissé hektikus Covid-teszteléssel (öt nap után lett eredménye egyik tesztnek), de karanténmentesen érkezett meg a szüleihez, ahol már várta kicsiny kis családja, hiszen időközben mi is átjöttünk. 

Jelenleg tehát Magyarországon tartózkodunk, mindketten teljes munkaidőben dolgozunk, nagyszülők segítenek be a gyerekeknél. Mi pedig bevásárlunk, amikor épp ráérünk, vagy átutalunk a miattunk felmerülő költségekre. Iskolakezdésre, szeptemberben megyünk csak vissza. 

Tildy

A szerző korábbi írásait és terhesnaplóit itt találod>>>