Hadilábon a mérleggel
 

Múlt héten többször is velem jött mindkét gyerek reggel oviba és suliba. Ritka esetek egyike, mert általában egyikünk viszi a kisebbet, másik a nagyobbat. Viccesen hangzik a viszi szó, lányunk ugyanis rendszeresen felkéredzkedik a nyakamba útban az ovi fele. Így a napi edzésem is le volt tudva, bár a Covid kezdete óta igencsak elmaradok a 10 ezres lépésszámtól. Viszont a 60-70 százalékos intenzitású edzés egy több mint fél órás – van, mikor 45 perces - gyaloglási körrel azért összejön.

Talán emiatt sem változott a súlyom, mióta visszajöttünk Magyarországról, meg persze az is hozzátesz, hogy nem is nagyon volt időm napközben enni. Mégsem vagyok túl boldog a mérleg láttán, odahaza 2 hónap alatt felkúszott 5 kiló, és a korábbi szülési súlyaimat már most elértem. Jelenleg így 25. betöltött hét közepére +6 kilónál járok összesen. Sok. A fiammal összesen híztam 8-9-t, aminek jó része az utolsó hetekben jött fel.

Kétnaponta főzünk hétközben, illetve hétvégén mindkét nap. A fiam egyébként sem viszi túlzásba az étkezést, de egy szabály van: meg kell kóstolni a főztünket. Ha nem ízlik, semmi gond, de anélkül nem szabad mondani, hogy nem jó, hogy meg sem kóstolta. A lányunk nem válogat.

De azért van étel, amit megkívánok
 

Hétvégente amit csinálok, abból rakok el a fagyasztóba is. Azt viszont észrevettem, hogy minden terhességemnél más ételért sóvárogtam. Na, a sóvárgás talán nem annyira jó szó. Egyáltalán nem arról van szó, hogy az éjszaka közepén is be kelljen szerezni, de más volt a kedvenc mindegyik gyereknél. Fiamnál a jó csípős thai ételek, lányomnál koreai kaják, most pedig török. Gyros, vagy gymbox a gyrosostól, egyre megy. Mikor Magyarországon voltunk, azt hittem átszoktam a magyar ételekre, a tv paprikából csak én egyedül elpusztítok egy kilót is egy héten belül. De inkább másfél kilót. Kizárólag nyersen. Sokszor nasiként is. Szomorú is voltam, mikor jöttünk, bár a bőröndben is hoztam, de mi az nekem... Szerencsére találtam egy török boltot a közelben, akiknek van, így heti egyszer oda is beugrok. Nem, a kápia nem jó. A kaliforniai sem. Csakis a tv paprika. Mint kiderült, errefelé török paprikaként ismerik, ami engem ugyan nem érdekel, hogyan ismerik, csak legyen.

Ha már ételek, akkor nem hagyhatom ki a kedvenc bolthálózatom: ismét kelet-európai hetek vannak. Most először túró rudi is van, a gyerekek nagy örömére. Ilyenkor aztán jól bevásárlok én is, akár magyar kolbászról, akár lengyel sajtról, vagy kefirről legyen szó.

A cukrom múlt hét elejéig jól állt, azóta elkezdett föntebb kúszni. Emelnünk kellett az éjszakai inzulinon, de egyelőre csak azon. Várható volt, hogy így lesz, azon csodálkoztam, hogy eddig rendben volt. Még mindig reménykedek, hogy nem örökli a baba majd a betegségem, viszont annak is örülök, hogy minden egyes terhességemmel egy specifikus kutatást segítek. Most is küldjük majd a mintát, szülés után pár héttel érkezik majd az eredmény.

Kicsit könnyebb lesz már a munkahelyen is
 

Huh, hát ez is egy hosszú hét volt, utolsó simításokat végeztük a projekten, mostanra már csak az apróbb utómunkálatok, hibajavítások maradtak. Pont a születésnapomon nagyon sok minden összejött, reggel 7.20-kor már jegyzeteltem egy osztályfőnöki órán, délután pedig miközben a kötelező órai előadásokat kvázi podcastként hallgattam, éppen hibát javítottam, elszállt az egyik oldal bejelentkezési képernyője. Hát kellemesebb időtöltést is el tudtam volna képzelni. Ahhoz képest amilyen zsúfolt volt az a nap, most annyira kispad van. Lesz azért mit tenni, új, belsős projekt jön hamarosan, de össze sem vethető a leterheltség, nagy örömömre.

Meg is látszott rajtam a kisebb leterheltség, sokkal lazábban telt a hétvége. Férjem pl. egy fél napot lelépett a testvéréhez, mi meg ezalatt rengeteget játszottunk itthon. Kiszortíroztuk pl. a már hibás játékokat, összetört kisautókat, nem működő kisvonatot. Előkerültek rég nem látott játékok is, ki sem mozdultunk szinte a gyerekszobából. Nem volt céltalan a válogatás, hamarosan érkezik a játékoknak egy kisszekrény az emeletes ágy alá.

Kiszállították közben a kihajtható asztalunk is: Igazi csapatmunka volt összeszerelni. Férjem kezdte, de mivel még másfél óra után is csak a felénél tartott, átvettem inkább tőle, és a fiammal együtt befejeztük. Nagyon boldog volt, hogy az ő keze munkája is benne van, meg persze attól is, hogy utána órákat autóztunk a tetején.

Kaptak éjjelilámpát is: a lányunknak egy hold lett, a fiunk felhőt választott. Ezek is felkerültek a falra a gyerekek legnagyobb örömére. Vicces jelenet volt a férjem látni habtestével felmászni a legfelső emeletre.

„Nevess csak” – mondta, miután nagy nehezen próbált lekászálódni majd két méter magasról, persze a gyerekek is szakadtak a nevetéstől. Azon izgultunk, nehogy a függönykarnisnak tolasson a fenekével.

Dackorszak indul
 

A héten csak szuperlatívuszokban tudok a fiunkról beszélni, áldott jó gyerek volt. De ez semmi, még a húgát is kvázi megmentette. Mana ugyanis kissé megkésve, de most kezdi igazán a dackorszakát.

Minap szépen lefektettem este mindkettőt, jó éjt puszi, alvás, hozom a vizet és kijöttem a szobájukból. Egyszer csak azt hallom, hogy anya gyere gyorsan, Mana felmászott hozzá! Pedig már épp arról készültem volna posztot írni, hogy milyen szépen azonnal és jól megszokták az emeletes ágyat. Hát ez a kis lókötő nem kimászott az ágy végén, és fel a legfelső emeletre? Úgy fogta Kevin az emeleten, nehogy leessen. Oké, volt alatta komód, de akkor is. Hát bennem meghűlt a vér is a látványtól, én ilyet még nem pipáltam. Mondja is a fiunk, hogy biztos vele akart aludni. Saját ötlettől vezérelve teljesen önszántából leköltözött így hozzá az alsó szintre, együtt aludtak.

Tegnapi nap pedig épp mesét olvastam nekik, felpillantok, valami nem oké, a gyerek már megint megy a felső szintre. Hát én ezt nem hiszem el. Félreértés ne essék, ésszerű keretek közt, ha ott vagyok és rájuk figyelek direkt, akkor mászhat a létrán, de ez nem ott volt! Az ágy végén, ahol létra sincs, ott tilos! Azt hiszem, kénytelenek leszünk oda plexit rakni. 

És ez csak egy a sok közül. Az oviból hazajövet a buszon cirkuszolt, hogy nem ül fel a székre, és lecsúszott a padlóra hisztizve. Vacsorakor meg a földre vetette magát és úgy bömbölt, most sem tudjuk, miért. A nagyobb persze kuncogott, hogy milyen dilis a húga, de ugye tényleg az volt. A nagy egy angyal, a kicsibe meg mintha ördög bújt volna az elmúlt napokban. Pedig mindkettővel rengeteget időt töltöttem. Fordulna a kocka?

Tildy

A napló előző részeit itt találod:

18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>

19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>

20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a  gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>

21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>

22. hét: Először a gyerek kezdett el köhögni, aztán mi is elkaptuk
A lányom is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból.
Tovább>>>

23. hét: Elköttessem magam a harmadik szülésnél?
Miközben biztonsági játékos is szeretnék maradni, a gyerekeimnek anya kell, nem biztos, hogy egy negyedik terhesség jó lenne, negyedik császárral, ha éppen úgy adódik.
Tovább>>>

24. hét: Te is zombi lettél terhesen?
Mostanában úgy nézem, totál nincsenek nálam otthon.
Tovább>>>