29. hét

Pár hete még úgy volt, hogy az őszi szünet anya-fia hét lesz. Egy hét csak a fiammal. Az élet közbeszólt, előtte héten a sulijában volt egy pozitív covidos eset. Maradtak a gyerekek itthon. Meg be is lázasodott, így mentünk szépen tesztelni. Szerencsére mindannyiunké negatív. A kisebb sem mehetett, eszünk ágában sem állt kockáztatni, hogy véletlenül az ő csoportját is megfertőzzük, ha mégis pozitív valaki nálunk.  Szóval két hete immár itthon mindkét gyerek, és nem is megy egyik sem vissza. De erről majd kicsit később.

Tudom, tudom, sokak szerint az egész csak kitalált dolog, a gazdaság direkt tönkretétele, és a kormány csinálja direkt. (Ezek? Ezek még apróságban se tudnak egyetérteni, egy összeesküvést sem tudnék kinézni belőlük) Sokak szerint semmit sem érnek a megszorítások, de nekünk fő a biztonság.

Tehát így esett, hogy mindkét gyerek itthon volt. Ezzel aztán jórészt lőttek az anya-fia játéknak. De nem teljesen. Nagyon jókat ugrattunk megint az autókkal, illetve van egy számítógépes játék, amibe teljesen bele van bolondulva, egy autós szimulátor, autók mozgását és sérülését lehet szimulálni vele. Lehet, hogy korainak tartja valaki, de rengeteg mindent tanulunk belőle, főleg fizikai dolgokat próbálok belőle megtanítani, úgy, mint sűrűség (miért nem süllyed el azonnal a vízben, ha van az oldalán levegővel teli ballon), sebesség, erőhatás, hajítás, lejtő.  A gyerek meg imádja!

Az időjárás nem kedvezett nekünk, szinte csak egy nap volt jó idő, azt már meséltem, akkor ültettük a virágokat a lányommal. Napokig viszont csak szakadt az eső. Így végül gyerekgokartozni se jutottunk el.

Lezárások
 

November 5-től itt kvázi kijárási tilalom lép megint életbe. Bezárnak az éttermek, szórakozóhelyek, pubok. Elviteles helyek nyitva lehetnek. Bezárnak a ruhaüzletek, a műszaki és ehhez hasonló boltok. Remélem, a drogéria nyitva marad, meg kellene vennem végre a betétbugyikat. Volt ebből balhé nem olyan rég Walesben, lezárták a női higiéniai osztályt, nem lehetett pl. betétet venni...

Minket kevésbé érint a lezárósdi, eddig is heti egyszer mentünk ki (a suliba gyaloglást meg hazahozást leszámítva), de már hallani, hogy mindenki pánikvásárol, meg rohan még a játszóházba. A kormány ajánlása alapján aki tud, az dolgozzon otthonról, aki nem, az járjon be dolgozni. Meghosszabbítják a korábbi részben fizetett távollétet egy hónappal, akiknek ad a cég.

Iskolák, egyetemek nyitva maradnak. Részben érthető, másrészt meg nem, simán látszódik több grafikonon is, hogy a középiskolások meg egyetemisták közt milyen magas a fertőzési arány. Egyelőre a játszóterek is nyitva, ki tudja, meddig. Csak az időjárás lehetne kegyesebb.

Mi sejtettük, hogy változás lesz. Gondoltuk, talán a suliban is, de sajnos nem. Így lépnünk kellett. Az egészségem védelme érdekében nem sok opció maradt.

Elköltözöm valahova; vagy a fiunkat kivesszük a suliból egy időre.

Ezzel együtt a lányunk is itthon marad, idővel meglátjuk, mikor és hova megy vissza.

Veszélyeztetett vagyok. A spec cukorbetegségem eleve veszélyes a kapillárisokra. Most 3 havonta nézik a retinám is.  A covid meg igen nagy veszélyt jelent az érrendszerre.

Kavarognak a gondolataim. Menjek Magyarországra szülni? Ott sem jobb a Covid-helyzet. A környéki kórházakat meg ott kihagynám. Talán, ha anyósomékhoz mennék, akkor esetleg a szegedi klinika szóba jöhetne, de most menjen emiatt szét pár hónapra a család?

A férjem döntött: valamit tennünk kell, ő nem akar a temetőben, koporsóban látni ilyen fiatalon. Három cukros közül, aki lélegeztetőgépre kerül, egy meghal. Nem akarok az az egy lenni.

Így amihez nekem nem volt erőm, ő megtette: írt egy szívhez szóló levelet az iskolának, hogy az érdekemben ideiglenesen itthon oktatnánk a fiunk. Úgy néz ki, hogy nem biztos, hogy kapunk a sulitól segítséget az online oktatáshoz, mitöbb a helyét is betölthetik, lehet, felvételizhet újra. Igen, kellene szocializáció, igen, én is szomorú vagyok miatta.

Mit ne mondjak ez a helyzet pluszban komplikálja az amúgy sem egyszerű helyzetünket. Teljes munkaidős munka, plusz nekem a suli, meg beadandók, meg persze a gyerekek itthon oktatása, egyszerre, és akkor még a legfontosabbról szót sem ejtettem: a gyerekeknek ránk van szükségük.

Miközben már a 30. hétben vagyok. Becsípődött valami a gerincemnél, az is fáj, a gyerek rúg belülről, feszít a hasam, a pulzusom az egekben.

Reggel eltört a mécses, hogy fogom ezt bírni. Sehogy. Hogy fogják a gyerekek bírni? Egyikünknek megint át kell menni éjszakásba. 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra gyerekfelvigyázás. Ezt csak úgy tudjuk megoldani, hogy pár nap férjem gyerekezik napközben, addig én dolgozok, este ő dolgozik a munkahelyén, pár napot meg én csinálom ezt pepitában, nappal gyerekek, éjjel munka.Ami bármennyire is imádjuk a gyerekeink, előbb-utóbb igencsak megterhelő lesz.

Minden az én hibám, én nem lennék, járhatna a fiam suliba, nem kéne Manának is kikerülni a bölcsiből, mi a francnak vagyok én itt.

Oké értem én, hogy 19-re én is lapot húztam a sulival (amit mellesleg imádok, és szívesen csinálok).

Lassan az az érzésem, mint az egyszeri bácsikának a repülőben. Ha nem mennének ennyire fel a számok, a gyerek járhatna suliba. Oké, most is járhatna, mi döntöttünk, hogy nem, de jó okunk van rá, és minden szép és jó lenne. Talán még rendesen fel is tudnék készülni a szülésre.

Meg egyébként is mi lesz, ha megint covidos eset lesz a buborékban? Értem, hogy a suli is próbál mindent megtenni, hogy ne legyen, de 5-6 évesek, nem hordanak maszkot, meg természetes viselkedés, hogy a másikhoz hozzáérnek.

Szóval mi lesz egy újabb esetnél? Ugyanez, két hét pihi a suliból, itthon oktatással. Akkor mi a különbség? Merthogy ugye nem feltétlen kapunk online oktatási támogatást, ha többiek benn vannak. Anyósom mondjuk támogat, az 5 éves fiam azt tanulja velünk, mint az ő 7-8 éves kis diákjai. Kisebb, nagyobb, rendesen, számokkal írva. 1-100 közt. Most, hogy 3 hónapot lemarad esetleg, ez legyen a legkevesebb gond...

Szóval igen, a gyerekekkel akartam lenni, de nem így, hogy a nyakamba szakad az a rakás bizonyos. Egyetlen pozitívum, hogy férjem maximálisan támogató, az itthoni oktatásból pont úgy kiveszi a részét, mint én.

Azt hiszem, ebben a hónapban valamikor eljön a pillanat, és egy jó évre elbúcsúzom a munkahelytől. Nem várom meg a decembert. A gyerekeket és önmagamat a születendő babával kell most szem előtt tartanom, minden más sokadlagos.

Ha egészség van, minden van...
 

A melleim csak nőnek, csak nőnek, csak nőnek. A willendorfi Vénusz lassan hozzám képest újkori szépségideál. Őszinte leszek, nem vagyok kibékülve a testem változásaival, minden mindenhol nyom, szorít. FÁJ. Fáj a mellbimbóm is elöl.Legszívesebben ledobnám a melltartóm, mert kaloda, de akkor meg fáj a hátam, annyira előre húz a mellem. Öröm az ürömben, hogy mintha lenne egy kis előtej.) Már nem mérem, hogy a mellem mekkora. HATALMAS. A GG-es melltartók is kezdenek kényelmetlenek lenni, lehet néznem kéne sportmelltartókat. A kilókról ne is beszéljünk, bár még csak 9 kg-nál tartok, már felette a korábbi szülési súlyaimnak.

A gyerek feje lenn van, az is feszíti a csípőm rendesen. Sehogy sem jó lenni. Se ülve, se állva. Ha már állás, a pulzusom az egekben, 110 ha csak állok, 130-140 ha a mosogatógépbe pakolok, vagy valami kis munkát végzek. A vérnyomásom rendben, de a pulzus... Aggódom, emiatt csütörtökön beszélek is majd a háziorvossal. Meglátjuk, mik a lehetőségeim. Eljött a pont, amikor fizikailag nehéz a terhesség és mentálisan sok az összes többi. És hol van még a vége?

Voltam a héten a kórházban is, vérvétel, pisiteszt, 28 hetes ultrahang. Megkaptam a császár időpontját, le lett fixálva egy nap. Ha így marad, nem idei baba lesz, hanem pontban a 38. betöltött héten, január 4-én lesz a szülés időpontja. Mondjuk ez annyiban fix, ha addig más dolog fel nem merül, akkor ez a legvégső dátum. Ennél maximum hamarabb lehet, később nem.

Az még két hónap!
 

Viszont pénteken egy fantasztikus hívást kaptam. Mégsem kell nyálminta a férjemtől, merthogy, kiderült a non invazív teszt alapján, hogy:

Nem örökölte a leendő kislányunk a cukorbetegségem! Nem cukorbeteg!

Ultrahang alapján már nagyjából 1,5 kg, így nem véletlen, hogy érzem őnagyságát.

Már nagyon várjuk az érkezését, bár ezt a 7-8 hetet még azért töltse benn. A többin meg előbb utóbb túl leszünk.

Tildy

A napló előző részeit itt találod:

18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>

19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>

20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a  gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>

21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>

22. hét: Először a gyerek kezdett el köhögni, aztán mi is elkaptuk
A lányom is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból.
Tovább>>>

23. hét: Elköttessem magam a harmadik szülésnél?
Miközben biztonsági játékos is szeretnék maradni, a gyerekeimnek anya kell, nem biztos, hogy egy negyedik terhesség jó lenne, negyedik császárral, ha éppen úgy adódik.
Tovább>>>

24. hét: Te is zombi lettél terhesen?
Mostanában úgy nézem, totál nincsenek nálam otthon.
Tovább>>>

25. hét: Túl sokat hízok a terhesség alatt, emelkedik a cukrom
Két hónap alatt felkúszott 5 kiló, és a korábbi szülési súlyaimat már most elértem. Jelenleg így 25. betöltött hét közepére +6 kilónál járok összesen. Sok.
Tovább>>>

26. hét: Ennek a nőnek semmi sem jó
Fordult kissé a kocka, amennyire sok dolgom volt az elmúlt hetekben, most annyira nem találom a helyem.
Tovább>>>

27. hét: Fejbe vágott a fiam a gitárral
Pont telibe talált a gitár feje. Fejemhez kaptam, vérzik. Na ekkor aztán kiborultam, világgá kiáltottam, hogy elegem van és hatalmas zokogásban törtem ki.
Tovább>>>

28. hét: Amikor végtelenül örülök a negatív tesztnek
Hét elejétől a fiamnak online oktatás van egy csoportbéli pozitív covid-eset miatt. Csütörtökön reggelre sajnos neki is 39 fok fölé ment a láza, gyorsan kértem is tesztet.
Tovább>>>