27. hét

Pénteken megvolt életem első tanítása! Juhé, nem is ment rosszul, bár a társaság nem volt túl aktív. 16 évesek, most jöttek éppen gyakorlati óráról. Reggel 8:20-kor már másik óráról, teljesen meg tudom érteni őket!  Épp előtte nem sokkal keltem, itt még csak 7:20 volt. Nagyon izgultam, utólag már látom, teljesen feleslegesen. Jól ment. De még rengeteg beadandó lesz.

Megérkezett a diákhitelem is, de a terhesség miatti kamatcsökkentést nem fogadták el, ezeknek biza napra pontosan rajta kell lenni a lapon, hogy 91. napot a terhességben ezen vagy ezen a napon töltöttem be. Az orvosi leletek nem elegek, amin rajta van, hogy 19. hét. Hát akkor majd megy innét megy egy angol nyelvű. Ja, de ahhoz fordítás is kell. Upsz. 

A gyerekek fantasztikusak mostanában, a ritka kivételektől eltekintve. A lányom beszerzett egy kis sérülést az oviban. Egyik társával összekaptak valamin: ő játszott valami kirakóval, a társa elvette, Mana meg „my puzzle” felkiáltással vissza, mire a másik gyerek megütötte a kirakódarabbal. Az óvónők ilyenkor mindig készítenek egy úgynevezett baleseti lapot, amit nekünk is látni kell és aláírni.

Szerencsére nem komoly, meg amúgy is „jegelték”, vagyis hideg kompressziót alkalmaztak. Megbízom bennük, nagyon jó ovi, kár, hogy már csak pár hónap van neki ott hátra. Mikor itthon leszek a legkisebbel, akkor kiveszem, és hároméves kortól pedig államiba megy. Ha úgyis itthon vagyok, minek dobjunk ki több mint ezer fontot a privát ovira? Pedig tényleg nagyon szuper hely. Imádjuk.

Kicsit az ovis rendszerről itt. HA mindkét szülő dolgozik, és fejenként kevesebbet keres, mint 100k font évente, akkor jár 30 óra ingyen ovi suliidőszakban. Ezek többnyire az állami ovik. Viszont mivel a privátok egész évben nyitva vannak, ott csak 22 óra ingyenes. Viszont erre az állam nekik összesen csak 250 fontot fizet havonta, ami egy 1500 font/hós ovinál azért nem túl sok.

A fiam 30-ra ment anno államiba, de ő egyáltalán nem beszélt akkor angolul. Két évvel később meg ha megkérded tőle, hogy kell kiejteni a „May I have a cup of water”-t , akkor meg cockney akcentussal ismétli el. Agyam eldobom.

A lányom tud angolul, neki viszont fontos, hogy a magyar nyelv fejlődésében ne maradjon nagyon el. Nekünk fontos. Szeretnénk, ha mindkét, majd mind három gyerek minimum kétnyelvű lenne. Attól tartok a 30 ovis óra esetén már könnyen előfordulhat, hogy a magyar jócskán háttérbe szorul. Emiatt gondolkodom abban, hogy lehet elég lesz neki csak heti 15 óra. Aztán lehet végül nem fog menni, bár akkor meg hogy igazolom le Magyarországra, hogy jár itt oviban? Ördögi kör.

Közben a fiam mondta, nem szeretne délutáni ügyeletben lenni. Már csak egy hét szünetig, most még jár, de utána kiveszem. Jön haza 3:15-kor. Bár felmerült, hogy anyukámékhoz hazamegyünk kettesben a fiammal az őszi szünet alatt, nagyon hamar letettünk róla.

Covidos valaki az osztályban
 

Mennyire jól tettem, hogy hallgattam itt egy két emberre, hogy éjjel inkább pihenjek. Szombaton neki sem kezdtem a tradicionális jelmeznek, vasárnap estére pedig az előadás előkészületeit terveztem be.

Ekkor jött a sulitól a levél, hogy a fiam csoportjában valakinek igazoltan pozitív lett a koronavírus tesztje. Nem tudni, hogy tanár vagy diák. Így nem megy a fiam a héten suliba. Online tanulás van. A következő hét pedig már őszi szünet.

Hasonlóan a magyar rendszerhez, itt sem tesztelnek, hacsak nincs tüneted, fogalmunk sincs, hogy a fiam hazahozta-e vagy sem a vírust. Így neki most online oktatás van a héten.

Biztonságból emiatt úgy döntöttünk, akkor Mana sem megy oviba, bár elvileg mehetne, de mi van, ha már mi is megfertőződtünk? Szóval inkább marad itthon, biztos, ami biztos.

Az, hogy így nekem mi lesz az orvosi időpontjaimmal, kérdéses. Ha elkaptam, akkor inkább legyen minél hamarabb tünetem. És akkor teszt, és akkor eredmény. Nem dob fel a dolog, kicsit sem.

És ez még csak a kezdet. Beszéltem orvos rokonommal, most már azt hiszem, értem, milyen lehet, mikor a sprint planninget meg a deploy folyamatot próbálok elmagyarázni a családtagoknak, na, ő pont így volt az orvosi szakszavakkal. Azért a lényeget kihámoztam, nem véletlen, hogy pl. a szaglást, ízlelést rontja, az agyat is támadja, trombózist, és egyéb hosszútávú problémákat okozhat, nem kellene félvállról venni. Ha úgy érzem, ő parázik tőle, hogy orvosként elkapja, akkor jobban teszem, ha én sem veszem félvállról.

Dilemma arról, hogy mit és meddig
 

Kimentünk a volt projektemmel élesbe, minden szép és jó, szuperül működik. Amikor viszont főnökömnél rákérdeztem, hogy akkor az egyik nap dolgozhatnék-e a korábban megbeszélt prezentáción, munkaidőben, akkor még ő volt meglepve, hogy de ez nem kötelező prezentáció, szóval más is szabadidejében csinálja, nem munkaidőben. Oké, elfogadtam, magamban persze erősen húzom a strigulákat. Három évbe telt egy szintet lépnem. Miközben a munka törvénykönyve itt kimondja, terhesség miatt nem érhet megkülönböztetés pl. előléptetésben. Mana előtt már tanfolyamokat tartottam az új belépőknek... Megérdemeltem volna már akkor is. Na, nem baj. Felírtam magamban.

Szerencsére a mostani projekten jó fejlesztő kollégáim vannak, egyikükkel már dolgoztam korábban, jó arc srácok, bírom őket. A project analystünkkel meg konkrétan az előző projekten is együtt voltunk.

De, és itt a nagy „DE”: nem érzem fizikailag már olyan topon magam. Akarok hajtani? Nem, egyértelmű nem a válaszom. Nem fogok hajtani. Amit tudok, megteszek, de nem fogok hajtani. Nem ér annyit. Igencsak dilemmázok a november közepi háziorvosi kiíratáson, akkor leszek 30-31 hetes. De nem is ez rémít meg igazán. Hanem hogy onnantól kezdve már csak 5-6 hét van hátra. Hiába a január közepi 40. hét, folyamatosan ez jár a fejemben, hogy december vége, 36-37. hét.

Most hétvégén is, mikor elugrottam a boltba a kis banyatank kézipoggyász bőröndömmel, már éreztem, nem sok ilyen bevásárlás van hátra. Nem mondom, hogy szúrt jobboldalt lenn, de nem volt kellemes.

Közben kezdek pánikolni, a kiságy még össze sincs rakva, se kisruhák előszedve, se kimosva, vasalva, se semmi. Amúgy van minden itthon, csak rend nincs. A fejemben sem, meg összekészítve sincsenek a dolgok.

Sérülés, már megint
 

A prezentáció egyébként nagyon szuperül sikerült, a klub vezetője külön rám írt, mennyire jó volt. Ez azért jólesett. Bár az utolsó pillanatban történt egy kisebb baleset, pontosabban kettő is. A gyerekek ugye itthon, én épp pihentem kicsit kinyújtózva a szoba közepén a szőnyegen az előadás előtt, erre Mana jött és erőből ráugrott a hasamra. Szerencsére tudtam tompítani valamennyire, de azért kellőképpen megijedtem. Még ezt valahogy túléltem, bár igencsak csúnyán néztem rá. Mire a következő pillanatban rohant a fiam, mert aztán szépen közlekedni néha ő sem tud, és addig ugrabugrált, mire a férjem gitárját rám döntötte. Pont telibe talált a gitár feje. Fejemhez kaptam, vérzik. Na ekkor aztán kiborultam, világgá kiáltottam, hogy elegem van és hatalmas zokogásban törtem ki.

Férjem rohant befele, hozta a jeget, mert bennem még nem tudatosult, hogy egy méretes púp is lett a fejemen. A tükörbe nézve félszarvú Hellboy tekintett vissza. Talán nem lett agyrázkódás, de azóta is igencsak fáj a helye és fáj a fejem. Nem is tudom, hogy tudtam így fél órával utána megtartani a prezentációt.  A fiamra bár rettentő mérges voltam, mert előtte direkt kértem, ne ugrabugráljon, csak azért is csinálta. Talán sikerült mégis pozitív irányba terelni a dolgot. Látta, mennyire fáj, és külön elmagyaráztuk neki, hogy nem véletlen, ha apa és anya kér tőle valamit. Ebből sokkal rosszabb eset is lehetett volna. Az utcán sem poénból mondjuk, hogy fogja a kezünk. Eléggé megilletődött a helyzettől, szóval szerintem ebből pozitívan jövünk ki. Bár nem tudom, mennyi ideig fog hupilila színben pompázni a homlokom.

A lábélem még mindig fáj a nyári ágyba rúgás óta, pedig már két hónapja történt. Szerintem a sérülés után az izmok kompenzáltak.

Na, kíváncsi leszek, anyu mit mond erre... Szegény kislány odabenn a pocakban, púp a fejen, deformált lábikó, a hason meg szintén kis deformitás, hjaj, babonák... 

BREXIT
 

Közeledve az év végéhez sokat foglalkoztat, mi lesz a kilépéssel. Ami már megtörtént januárban, csak még pár dolog tisztázásra vár.  Simán lehet, hogy megállapodás nélkül kipottyanunk az unióból. Ez dráguláshoz, meg sok egyébhez vezethet. Nem véletlenül merült fel férjemnél sem a német nyelv tanulása, a korábbi ABC opció kibővült még eggyel, és őszinte leszek, az egyik hátrébb sorolódott.

Európai uniós állampolgár vagyok és bár bizonyos módon maradok is, de nem tetszik ez az irány. Skócia kilépése a királyságból, és az EU-ba visszalépése pedig erősen kérdéses.

Egyelőre tapogatódzok, merre lenne érdemes nézelődni, de Frankfurt környéke ideálisnak tűnik. Szakmailag is, közlekedésileg is, nyelv miatt is (a bajorok emiatt is esnek ki). Viszont unokatesóm szerint minimum kell egy B1 mindkettőnknek. Bár nekem van egy Magyarországon készült német B1, de már rég nem használtam.

Utána akarok még járni az iskolarendszernek is, bár gimiből elég sok rémlik, de azért azt meg már nem ma tanultam. Egyelőre, mint lehetséges opció a későbbiekre benne van a talonban. Igen, megint hangosan filozofálok..

Tildy

A napló előző részeit itt találod:

18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>

19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>

20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a  gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>

21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>

22. hét: Először a gyerek kezdett el köhögni, aztán mi is elkaptuk
A lányom is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból.
Tovább>>>

23. hét: Elköttessem magam a harmadik szülésnél?
Miközben biztonsági játékos is szeretnék maradni, a gyerekeimnek anya kell, nem biztos, hogy egy negyedik terhesség jó lenne, negyedik császárral, ha éppen úgy adódik.
Tovább>>>

24. hét: Te is zombi lettél terhesen?
Mostanában úgy nézem, totál nincsenek nálam otthon.
Tovább>>>

25. hét: Túl sokat hízok a terhesség alatt, emelkedik a cukrom
Két hónap alatt felkúszott 5 kiló, és a korábbi szülési súlyaimat már most elértem. Jelenleg így 25. betöltött hét közepére +6 kilónál járok összesen. Sok.
Tovább>>>

26. hét: Ennek a nőnek semmi sem jó
Fordult kissé a kocka, amennyire sok dolgom volt az elmúlt hetekben, most annyira nem találom a helyem.
Tovább>>>