26. hét

Fordult kissé a kocka, amennyire sok dolgom volt az elmúlt hetekben, most annyira nem találom a helyem. Egyrészt ennek az is az is az oka, hogy félig kinn, félig benn vagyok még az előző projektben, nem tudom, mi lesz pontosan a következő nagyobb projekt. Egyelőre egy belsős projektre lettem átirányítva, de pont emiatt a félig kinn, félig benn helyzettől nem igazán vetettem még teljes erőbedobással bele magamat. Nem szeretem a bizonytalanságot, legutóbb a mostani projekt előtt voltam ezen a felületen cirka két hetet, amolyan erőteljesen ajánlott, „önkéntes” alapon. 

Szeretem, ha szépen tudjuk, hogy akkor milyen feladaton kell dolgozni. Nézegettem a belsős tanfolyamokat is, amire eddig nem volt időm eljutni, most amire mennék, az vagy betelt, vagy nincs megfelelő.

Ez az egyik oldala a dolgoknak, másrészt feszít a hasam, a savam is igencsak jön fel, kezd kényelmetlen lenni az ülés, és kezd eljönni az a pont, hogy be fogom dobni a törölközőt idő előtt, és a végén tényleg betegszabira megyek. Aztán persze fél óra múlva minden a legnagyobb rendben, nem fáj semmi, minden szuper, hullámzik folyamatosan, hogy is érzem magam. Délelőtt is fájdogált picit, szerintem masszívan tágulnak benn a dolgok, növekszik a kicsi lány. Aminek persze én örülök, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg fog fordulni a fejemben, hogy ennyi az annyi fizikailag. Pedig még csak be sem kell járnom, tömegközlekedésen sem kell nyomorogni.

Angliában az alábbi módokon lehet elmenni hamarabb szülésire, egyik, hogy a szülési szabadság leghamarabb a 29. héten kezdhető meg, ez önként választható. Természetesen kérhető könnyített munkavégzés is, sőt kötelező is ilyen rizikófelmérést csinálni. A következő pedig, ha a terhességgel kapcsolatban kiír az orvos, de eléggé alapos indok kell, kvázi hogy tényleg ne tudjon az ember dolgozni, pl. veszélyeztetett terhesség vagy munkakör esetén. Ebben az esetben a szülési szabadságot kötelező a 36. héten elkezdeni.

Az eredeti „terv” nekem még mindig január 1-es kezdés a szülési szabadságra, bár jelen helyzet alapján azt hiszem, ezt nem gondolhatom teljesen komolyan. Főleg, ha megint beüt itt a krach, és megint zárnak az ovik, sulik. Nem olyan rég a fiam iskolájában is volt egy pozitív eset, de mivel más „buborékban”, azaz csoportban történt, egyelőre vígan járnak a gyerekek iskolába. Az esetszámok pedig itt is meredeken kúsznak fel. Hamarosan őszi szünet lesz nekik, egyúttal szabadság nekem, pardon, rosszul fogalmaztam, anya-fia napok egészen pontosan.

A héten lesz egy osztályfőnöki óra, amit én tartok majd 16 éveseknek, remélem, jól fog sikerülni. A család, vagyis inkább a férjem esténként ebből annyit lát, hogy zizegek, pörgök, vázlatot szerkesztek, témát választok, videót gyűjtök és próbálok valami keretet adni az egésznek. 22 perc, jól összeszedetten akarom csinálni, eljutni A-ból B-be.

Remélem, jól fog sikerülni, de félek is, mert több csoporttársam is tanár, akár évtizedes tanítási tapasztalattal.

 Apa kocsit hajt...
 

Mint írtam, fordult a kocka, és nem csak az én munkafrontomon. Férjem feje felett gyűlnek most a fellegek, minap néztük az on-call ügyeleti rendjét: Végtelen. Azon kívül, hogy majdnem hátast dobtunk tőle, már csak kínkeserves röhögés tudott kiszakadni belőlünk.

Magyarán amíg be nem tanulnak a frissen felvettek, ő most majd minimum egy-két hónapig ügyel. Minden nap. Mert egyedül maradt a projekten kompetensként, a kontraktorokat kitették, az új munkatársak nemrég jöttek. Szóval ez az ügyelet persze oké, jó pénz, csak mentálisan sok. Rengeteg pénz múlik azon, hogy ő véletlen se csesszen el valamit. A héten pl. minden este lesz neki program. Még szerencse, hogy pont most lett nekem kicsit lazább a helyzet. Lassan már ott tartok, hogy oké, adj idősávot, mikor elrendezhetem az új kis polcos szekrényt a kis irodádban. Adj idősávot, mikor megbeszélhetjük a szigetelést, az új elektromos kör kialakítását. Hadd intézzem. Néha már félek egy mukkot is szólni, nem látok az agyába, egyet tudok, hogy nagyon leterhelt, és itthon is rengeteg mindent megcsinál. Főz, takarít, pakol, szemetet visz ki, gyereket visz oviba-suliba. De ne szóljon inkább senki hozzá, mert robban. Az én drága, jámbor férjem. Sosem láttam még így.  A nyári helyzet ehhez képest csak a belépő szint volt. Valószínűleg az sem tesz neki jót, hogy keveset mozdul ki itthonról.

Most pl. küldünk haza egy kis csomagot, én intéztem a küldést, de nem értettem, miért akarja most és azonnal. Nem mondja, néma gyereknek meg anyja se érti mi a baja, tartja a mondás. Kérdeztem, miért nem tudunk a szokásos megbízható szállítóinkra várni vagy két hetet. Nem akarja, hogy benn álljon a lakásban a kész csomag, vagy ennyi sok kidobandó pénze van? Nem. Megcsinálta, összepakolta, menjen. Szeretné látni szépen, ahogy átkerül az el kell végezniből, a folyamatban van-on át az elvégzett feladatok közé.

Közben mondja, hogy rájött, mi miatt szeret főzni is: egy répa nem fog hibát dobni a főzés során, ha ő felrakja a levest, elindítja, belerakja a hozzávalókat, akkor az x idő múlva kész.

Na, ennek az lett az eredménye, hogy a szállító, aki ma vette volna fel a csomagot, cseszett kijönni, de frankón beírták, hogy nem voltam itthon, miközben egész délután kuksoltam az ablakon kifele, mikor jönnek.

Ha mindez még nem lenne elég, a szomszéd minap kérdezte, tudunk-e valamit az ews1 nyomtatványról. Ez tulajdonképpen egy igazolás az épület külső falának tűzvédelméről.

Na, sikerült a férjemet jól bepánikoltatnia a dologgal, hogy lehet, semmit, de semmit sem ér a lakásunk. Talán emlékeztek 2017-ben a Grenfell-tragédiára. Mint kiderült, több épületen is nem megfelelő burkolat volt, mert ugye itt is valaki, valahol odafönt szemet hunyt valami felett.

Mi tudjuk, hogy pl. a gáztűzhely már az épület építésekor sem felelt meg az abban az évben hozott szabványnak, de az építtető háztulajdonos cég tagad, az ellenőrzéskor szerintük nem találtak semmi kifogásolnivalót. A fűtésvezetékbe becsavart gipszkartont fogó csavar sem az ő hibájuk, á dehogy. Szóval nem lennénk meglepve, hogyha tényleg nulla értéke lenne a lakásunknak, lévén a lépcsőháznál egy alulemez burkolat van, ki tudja, mennyire megfelelő, illetve valószínűleg a teljesen fa erkélyek sem lettek tűzvédelmi szerrel lekezelve a 2008-as építés óta.

Végre nem esik...
 

Hetek óta alig mozdulunk ki a lakásból, mert mintha dézsából öntenék, avagy ahogy az itteni mondás mondja, mintha kutyák meg macskák potyognának. Hétvégére kissé jobb idő lett, a bicajon is lentebb került a nyereg, így kiszabadultam a parkba a két gyerekkel. Szerencsére a fiam már elég megbízható Mana-pesztrálás ügyben, így mikor Mana világgá szaladt, fogta a bicajt és odatekert elkapni. Én meg ahogy bírtam, futottam utánuk, de jócskán elszaladt a kicsilány. Tudja mindkettő, hogy baba van a pocakban, anya meg kicsit nehezebben mozog, nem tud úgy szaladni, így a fiunk ment nagy büszkén, hogy megrendszabályozza a tesót...

Talán pont aznap volt, hogy este nagyon elálmosodtam, feszített megint a hasam is, megkértem, zárja már be a bejárati ajtót, és hozzon a fürdőből magának vizet a poharában. Megcsinálta szépen, sőt, még ideadta a takaróját is, be is takart. Én meg olvadoztam tőle.

A sulijában jövő héten származás szerinti viseletben kell menni egy nap. Én meg vakarhatom a fejem, hogyan szerezzek álló galléros kis zakót, vagy gallérmentest, hogy ilyen arany tekert fonallal össze tudjak hozni egy mentét vagy dolmányt. Tavaly egy magyar hímzéses derékmelegítő volt a rajta, meg varrtam fehér bő gatyát, adtam rá fehér blúzt. Egyelőre keresem a megfelelő öltözetet, hétvégi éjszakai program beütemezve. Sajnos nagyon szépen varrni nem tudok, de talán ezt még össze tudom hozni.

Megérkezett pár bútor is, most viszont nem bíztam a véletlenre, magam álltam neki szerelni. Bizony mondom, a lapraszerelt bútorok a felnőttek legói. Avagy fémépítői, mert nekem inkább az volt a kedvenc kiskoromban.  Érkezett két „kockás” szekrény, ami pont befér az emeletes ágy alá, plusz a kinti házikóba egy 2x4-es változat. Magam is meglepődtem, mennyire gyorsan, 15 perc alatt kész lettem a kisebbek darabjaival. Végre van hely a játéksarokban, birtokba is vették. Ment az örvendezés, hogy de jó, hogy minden játék szét van szortírozva megfelelő helyre. Végre.

Közben szüleimnél is a végét járta a gázkonvektor, ami szerintem idősebb, mint én vagyok. Már mikor beszereltették, akkor sem volt új, pedig az sem ma volt már, hanem vagy 25 éve.  Három éve lett felújíttatva, de mint halottnak a csók, azóta is minden évben gondok voltak vele. Elegem lett, vegyünk újat, inkább beleszállok én is anyagilag.  Remélem, idénre ennyi elég lesz az elromlásból. Kezd már kicsit sok lenni.

Utószóként pedig elnézést, ha ez a mostani poszt kicsit panaszkodósra sikeredett, pedig a legfontosabb dologban nincs okom panaszra: imádom a családom, és ők is engem. Hát kell ennél több?

Tildy

A napló előző részeit itt találod:

18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>

19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>

20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a  gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>

21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>

22. hét: Először a gyerek kezdett el köhögni, aztán mi is elkaptuk
A lányom is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból.
Tovább>>>

23. hét: Elköttessem magam a harmadik szülésnél?
Miközben biztonsági játékos is szeretnék maradni, a gyerekeimnek anya kell, nem biztos, hogy egy negyedik terhesség jó lenne, negyedik császárral, ha éppen úgy adódik.
Tovább>>>

24. hét: Te is zombi lettél terhesen?
Mostanában úgy nézem, totál nincsenek nálam otthon.
Tovább>>>

25. hét: Túl sokat hízok a terhesség alatt, emelkedik a cukrom
Két hónap alatt felkúszott 5 kiló, és a korábbi szülési súlyaimat már most elértem. Jelenleg így 25. betöltött hét közepére +6 kilónál járok összesen. Sok.
Tovább>>>