Amikor azt hinnéd, hogy rendben mennek végre a dolgok...
 

Az elmúlt hét relatíve nyugalomban telt, miután megtaláltam végre a kiságyhoz a csavarokat. Férj is átváltott úgymond házisárkányból kezes kis báránnyá, miután lekerült a válláról a súly, és két napot betegszabadságra ment. Végre. Ráfért. Sokan nem veszik komolyan a mentális problémákat, lerázzák, hogy az nem is betegség.  Az elmúlt napokban felszabadult volt, le tudta egy kicsit rázni magáról az út porát. Azt hittem így, hogy rendben mennek a dolgok.

Az az igazság, nem szeretem zavarni, mikor elvonul játszani vagy babrálni valamivel, mert nem tudom, hogy reagál, épp rosszkor zavarom-e, így viszont néha olyan, mintha mindketten élnénk a magunk kis buborékjában. Én ugye intézem a gyerekeket, néha anyuéknak telefonálok, hogy ők is lássák az unokát, na, ő meg olyankor kinn van. Aztán mikor bejön, lehet, ezt látja. Vagy azt, hogy feje tetején van a világ, mert épp rohanok az egyik vagy másik gyerek után. Ma épp a fiam lába szorult be az ágy mögé, miután a lányunk megkergette, na, ő meg el akart bújni. Vagy épp azt látja, mikor bejön, hogy épp valamit pakolok, vagy rendezkedem, de épp pont akkor tud belibenni, amikor pont nem a gyerekekkel játszom, hanem valamit épp intézkedem.

Ma hangot is adott ennek. Hogy szerinte ő az utolsó a sorban, hogy nem érdekel, mi van vele. Pedig ez egyáltalán nem igaz! Mindenesetre örülök, hogy elmondta, mert nagyon fontos nekem. Nem szeretném a hülyeségeim miatt elveszíteni. Oké, néha űrkadét vagyok. És mindig találok valamit, amit intézni kell, és elhiszem, hogy ebből neki elege van. Azt hiszem, sokkal jobban ki kell mutatnom felé, hogy mennyire fontos nekem. Érdeklődni jobban, belevonódni abba, amit csinál. Fontos nekem!

Nemcsak lelki támasz ő nekem, hanem az ember, akiért tűzbe tenném a kezem, az ember, aki mellett meg szeretnék öregedni, az EMBER.  Így, nagybetűkkel. És ő, aki kiáll mellettem, aki nélkül nem üzemelne úgy a családunk, ahogy... Azt érzi, ő az utolsó a sorban. Mélységesen elszégyelltem magam, miközben a viselkedésemnek semmi olyan oka nincs, amit ő váltott volna ki.

Előző kapcsolatom majd’ tíz évig tartott. Magasra emeltem exem, és a kívánságait lestem. Ahogy ő fogalmazta meg, aranykalitka volt. Megváltoztam utána. Most pedig figyelnem kell, hogy a fürdővízzel ne menjen a gyerek is, vagyis abszolút tudattalanul nehogy véletlen olyat tegyek, ami visszafordíthatatlan lenne. A saját hülyeségem miatt, csak mert túl sok mindent viszek a vállamon és nekem meg kell mondani, nem vagyok gondolatolvasó.

Azt hittem, most többet tudok a gyerekekre koncentrálni. Igen, ez sikerült is. Most a férj maradt le a „szeretetosztásból”. Meg persze minden napra van valami. Szerdán a kórházi időpontok, csütörtök, péntek suli, ráadásul zh időszak is (egész jól haladok egyébként). Hiába próbálom többnyire este intézni a beadandókat, nem lepődöm meg, hogy azt érzi, minden más fontosabb, miközben meg azt mondja, örül, hogy olyat csinálok, ami tetszik. 

Pedig már annyira kezdtem örülni, hogy végre kezdem lazábban venni és elengedni a dolgokat...

„Megtalástam” - ahogy a lányunk mondaná - avagy áll a kiságy
 

Miután megírtam a múltkori posztot, amikor még a csavarok valahol külön utakon jártak (a gyártó pedig nem akart/tudott új szerelvényeket küldeni) nekiláttam előszedni a franciaágy aljába elrakott mózest. Két gyereket már kiszolgált, itt az ideje a harmadiknak. Nos, a felhúzható rész műagyag eleme eltört, azt le kell szerelnem, de a mózes rendben van. Ezzel le is nyugodtam, hogy lesz hol aludnia a gyereknek. Nálunk ugyanis teli minden fiók, így színváltószeműlány humoros mondata a komód alsó fiókjának bababölcsőnek való kinevezéséről egyértelműen még viccnek is morbid kategória lett volna, hely hiányában. Na, nem mintha fiókba raktam volna a dedet… Mondjuk a lányomnál a babadobozzal ki voltam békülve.

Szóval a mózes előkerült, így aztán már csak amolyan esélytelenek lelki nyugalmával néztem bele az ominózus alsó fiókba, ahol elvileg anno ott voltak a kiságy csavarjai. Minő meglepő, ott voltak most is. Gyorsan hozzá is ragasztottam az ágyrácshoz, hétvégén pedig szépen összeszereltem az ágyat. 

Na, a gyerekeknek sem kellett több, azóta hol egyiket, hol másikat kell kiszedni onnét. Legjobb hely a bújócskára. Ezzel együtt rájöttem, jobb hagyni a dolgokat folyni a medrükben, és nem túlkombinálni a dolgokat, majd úgyis kialakul. A hídon majd átmegyünk, amikor ott a híd. Fura ezt egy olyannak kimondani, aki szinte állandóan tervez, folyamatábrában kombinál.

Már csak egy hónap karácsonyig
 

Mint a villám, olyan gyorsan kellett összeírnom a hazaküldendő dobozok tartalmát és méretét, nehogy megint lekéssek a szállítási időpontról. December közepén mennek a csomagok, de már egy nap alatt betelt a hely, szerencsére gyors voltam, bár a férj ebből annyit látott, hogy megyek megint, mint a mérgezett egér, rohangálok jobbra-balra. De pikk-pakk lemértem, összeszedtem. Már csak be kell csomagolni az ajándékokat.

Érdekes lesz a karácsony, most úgy tűnik, az is megoldódik, hogy esetleg mégis bejöhessen a férjem szülésre. Ami igazándiból bármikor lehet nagyjából karácsony és január 4 közt. Utána sajnos nem, az a legvégső dátum. Férjem testvére átjön majd jó pár napra karácsony környékén.

Ha már karácsony, akkor próbálom noszogatni itt a társaságot, hogy fedjék fel, ki mit szeretne. Írjanak a listát a Mikulásnak. Nem nagyon sietik el. Én speciel beérem egy boldog, nyugodt, nem kapkodós, békés, társasjátékozós, finom karácsonyi illatokkal teli ünneppel. 

Meg kell mondjam, most még abszolút nincs karácsony hangulatom. Miközben itt már nem egy helyen áll a fa, vagy karácsonyi pompában úszik egyes helyeken az udvar.  Nekem ez még korai. Nekünk dec. 24-től január közepéig van ez az ünnepélyes érzés, valószínűleg velem van a baj, hogy nem tudom összekapcsolni a korai faállítást az ünnepekkel. Nem is tudom, hogy élik mások át, majd egy hónapig nézni a fát, majd a végén látni a meglepetéseket alatta.

Meg kell mondjam, alig van még az itthoniaknak ajándék véve. Talán csak a lányunknak van meg minden tervezett dolog.

Fájós mellű, pingvinjárású partra vetett bálna
 

Egyre nagyobb a hasam, az ágyból kikászálódás már egy partra vetett bálna mozgásához hasonlatos. Egyre nagyobb a mellem is, kinn pedig egyre hidegebb van, ez pedig együtt jár azzal, hogy elkezdett fájni a mellbimbóm. Úgy néz ki, tej talán lesz, kolosztrum már van, de tanultam a korábbiakból, ha fejnem kell majd, akkor fejnem kell. Nem fogok a kardomba dőlni, ha harmadjára sem fogok tudni szoptatni. Persze titkon reménykedem rajta, hogy na, majd most végre összejön. De lélekben már a mellszívó bérlésén jár az agyam. Shadow-t pedig csodálom, hogy hónapokig kitartott a mellszívás mellett. Mindig csak azzal jönnek, hogy a nők maximum 1 százaléka nem képes szoptatni. De mi van, ha te pont abban az 1 százalékban vagy?  Ha valaki annyira segíteni akar, lehet jönni megmutatni a tutit. Eddig két gyereknél kértem segítséget, egyikkel sem ment a szoptatás. Szerencsére másodjára fejéssel tudtam anyatejet adni. Nem én lennék az egyetlen, akinek csak így sikerült. 

Úgy érzem, odabenn minden rendben a pindurral, mozog rendesen, viszont az is bennem van, hogy nem biztos, hogy kihúzzuk a 38. hétig.  Valahol mélyen fáj, hogy nekem sajnos lehetetlen azt megtapasztalni, hogy milyen, amikor „beindul a buli”. Minden gyerekemet „kizavarták” bentről a cukor miatt.

Olyan fura, még mindig nem tudom teljesen beleélni magam a háromgyerekes létbe. Készülök persze, meg nem azt mondom, hogy aggódom, de nekem mindig onnantól igazán gyerek már a gyerek, mikor idekinn van. Túl sokat vesztettem már el ahhoz, hogy másképp gondoljam. A betegszabadságom a héten lejár, fogalmam sincs hogyan lesz tovább, kiír-e továbbra is az orvos. Nem aggódom túlságosan rajta, úgyis alakul majd. Járásom már lassan egy betojt pingvinéhez hasonlít, amit férjem nem átallott egy animált gif-fel a tudtomra adni, ha eddig én magam nem vettem volna észre.

Tildy

A napló előző részeit itt találod:



18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>

19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>

20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a  gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>

21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>

22. hét: Először a gyerek kezdett el köhögni, aztán mi is elkaptuk
A lányom is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból.
Tovább>>>

23. hét: Elköttessem magam a harmadik szülésnél?
Miközben biztonsági játékos is szeretnék maradni, a gyerekeimnek anya kell, nem biztos, hogy egy negyedik terhesség jó lenne, negyedik császárral, ha éppen úgy adódik.
Tovább>>>

24. hét: Te is zombi lettél terhesen?
Mostanában úgy nézem, totál nincsenek nálam otthon.
Tovább>>>

25. hét: Túl sokat hízok a terhesség alatt, emelkedik a cukrom
Két hónap alatt felkúszott 5 kiló, és a korábbi szülési súlyaimat már most elértem. Jelenleg így 25. betöltött hét közepére +6 kilónál járok összesen. Sok.
Tovább>>>

26. hét: Ennek a nőnek semmi sem jó
Fordult kissé a kocka, amennyire sok dolgom volt az elmúlt hetekben, most annyira nem találom a helyem.
Tovább>>>

27. hét: Fejbe vágott a fiam a gitárral
Pont telibe talált a gitár feje. Fejemhez kaptam, vérzik. Na ekkor aztán kiborultam, világgá kiáltottam, hogy elegem van és hatalmas zokogásban törtem ki.
Tovább>>>

28. hét: Amikor végtelenül örülök a negatív tesztnek
Hét elejétől a fiamnak online oktatás van egy csoportbéli pozitív covid-eset miatt. Csütörtökön reggelre sajnos neki is 39 fok fölé ment a láza, gyorsan kértem is tesztet.
Tovább>>>

29. hét: Nem engedem a gyerekeimet iskolába
Az egészségem védelme érdekében nem sok opció maradt. Elköltözöm valahova; vagy a fiunkat kivesszük a suliból egy időre.
Tovább>>>

30. hét: Majdnem infarktust kaptam, amikor hazaértem
Senkinek nem kívánom ezeket a perceket, talán az utóbbi időben először fordult meg a fejemben, hogy mennyire könnyen meghalhatok.
Tovább>>>

31. hét: Magányosan fogok szülni karácsonykor?
Ki tudja, lehet, hogy a férjem nélkül szülök. Nem lelkesedek a gondolatért, viszont sajnos abszolút lehetséges szcenárió.
Tovább>>>