Még csak friss kutyás vagy, alig pár hetes a szőrgombolyagod, mégis hosszú út van már mögötted, és lassan sejteni kezded, mit vettél a nyakadba. Kezdetben a családodnak megfelelő fajtát és megbízható tenyésztőt kerestél, vagy a családodhoz illő örökbefogadandó kutyát, tenyésztőket vagy menhelyeket látogattál, kutyaeledelről informálódtál és kutyafelszerelést vásároltál, míg végre megvirradt a nagy nap, és elhozhattad a rég vágyott blökit. Azóta az öröm és móka mellett, amit egy új kutya jelent, a gondjaid is szaporodtak: hulló kutyaszőrrel harcolsz, félig szétrágott papucsokat próbálsz tűhegyes kölyökfogak közül kimenteni, és minden napnak örülsz, amikor már nem történik a lakásban „baleset”.

Ha mindettől már a hajad is égnek áll, akkor hadd közöljek veled még egy rossz hírt: a pici gyerekeiddel ellentétben, akik egy idő múlva egészen biztosan el fogják sajátítani a higiénikus vécéhasználatot, a kutyád bizony mindig valahova a földre fog kakálni, és hacsak nincs hatalmas szerencséd – mondjuk a kerted hátsó kapuja közvetlenül az erdőre nyílik -, egy kutyaéleten át foglalkoznod kell a szarkupacokkal is. Az erdőn vagy egyéb, garantáltan senki által nem használt és/vagy látogatott susnyásokon kívül ugyanis BÁRHOL kakál a kutyád, azt bizony össze kell szedned.

Kezdjük a kerteddel. Ugyan hallottam már olyan kutyákról is, akik rendkívül civilizáltan MINDIG csak a kert EGYETLEN sarkába kakálnak, sőt, a férjem Frankfurtban egyszer még olyat is látott, hogy a kutya a közvetlenül a feneke alá tartott zacskóba csinált, de az általam ismert, kertben tartott, vagy ott kakáltatott kutyák bizony random módon tisztelik meg a különböző pázsit- vagy kőfelületeket. Ilyen, kertben tartott, illetve kakáltatott kutyám soha nem volt – az egyetlen, akinek az idejében kertünk volt, kizárólag séta alatt volt hajlandó kakálni, ugyanis a kert az ő számára a lakás része volt, ahol egy szobatiszta kutya ugye nem ürít -, de tudom, hogy milyen rettenetesen zavaró, ha egy kert tele van taposóaknával. Ami pluszban felveti azt a kérdést is, hogy ugyan hogy is lehetne gondtalanul kiengedni egy gyereket játszani egy telekakált kertbe…

Szóval a saját kert adott: Apukám annak idején naponta körbement a kis talicskával, és lapáttal összeszedte a két kutya végtermékét, néha napjában kétszer is, ami nem volt egy felemelő feladat, és akármilyen gyakran is csinálta szegény, bizony soha nem voltunk teljes „biztonságban”. Többek között tehát ezért is érdemes kertes házból is kivinni a kutyát naponta háromszor sétálni, nemcsak a testmozgás miatt, mert akkor kontrollált időpontokban fog üríteni, egyszerübb összeszedni a végterméket, és a kert is garantáltan tiszta marad.

Ha kilépünk a kertből, az utca jön, és ott egy normális és tisztességes ember ugye nem szemetel, így TERMÉSZETESEN a kutyája szarát is összeszedi ÉS belerakja a kukába. Persze lehet, hogy ahol járunk, ott épp nincs kuka, ebben az esetben bizony nem tehetünk mást, mint hogy a kis zacskót (elegánsan, de diszkréten lóbálva, nehogy kiszakadjon) elvisszük a legközelebbi kukáig, akármilyen messze legyen is az. Igen, tudom, hogy a kutyaszar a zacskóban is büdös, de ezzel nincs mit tenni. Ha kutyázni akarsz, és olyan helyen sétálsz, ahol össze kell szedni a kutyaszart (= nem erdő mélye/susnyás), és ahol ritka a kuka, akkor a séta alatt kutyaszart fogsz szagolni. Még mindig inkább te, aki a kutyát akartad, mint az a sok-sok ember, aki arra sétál, és nagyon nem szeretne belegyalogolni, vagy akár csak az út mentén virágok mellett/helyett kutyaszarkupacokban gyönyörködni.

Az a belegyalogolás... Én egy nem teljes naptári éven át éltem Budapesten, a kilencvenes évek végén, és bár remek munkám és pazar kollégáim voltak, mégis a legjobban a kutyaszarra emlékszem szép székesfővárosunkból. Az ötödik kerületben laktam, az ötödik emeleten, ahol még tiszta volt a levegő, ha reggel kimentem az erkélyre, de ó, jaj, minden munkanap „le kellett ereszkednem a poklokra”. Mikor reggelente kiléptem a ház kapuján, minden egyes alkalommal rámjött a hányinger a szagtól. Nem a benzingőz volt rettenetes, vagy ha az volt, meg sem éreztem, mert a kutyaszarszag majdnem ledöntött a lábamról.

Gyalog jártam dolgozni a belváros különböző pontjaira, és bármennyire is undorodtam a kutyaszartól, folyton azt kellett bámulnom, a még érintetlen kupacokat, meg a szétkent kupacokat, hogy lehetőleg minél kevesebbe gyalogoljak bele. Viszont miután se könnyűatléta, se balett-táncos nem vagyok, bizony nem egyszer került a cipőm kényszerű érintkezésbe, minekutána a munkahelyen vécéjére érve tovább foglalkozhattam a matériával, próbálva lábbelimről lemosni a lemoshatót, majd a kezemet sikálva. Ez még így sem volt tökéletes megoldás, a szag egész nap az orromban volt – az egyetlen pozitív hozadéka a folytonos undoromnak az volt, hogy az alatt az egy év alatt spontán lefogytam tíz kilót, mert hát ki a francnak volt kedve ilyen körülmények között enni. Szidtam is a belvárosi kutyásokat, mint a bokrot, és nem győztem csodálkozni, hogy miért nem csinál a főváros ez ellen semmit, miért nem járják az ellenörök az utcákat, szarrá büntetve (csak stílusosan) az ultralezser gazdikat.

Szóval, hidd el, kedves újdonsült kutyás, nagyon lényeges, hogy ne hagyd ott a kedvenced végtermékét. És azt is hidd el, hogy nem nagy dolog felszedni, tényleg csak egy mozdulat, és a kezed is tiszta marad. Tovább megyek: ha fenntarthatósági aggályaid vannak, akkor sincs semmi baj, mert már létezik lebomló kutyaszaros zacskó, igaz, hogy jóval drágábban, de van. Szóval igazán semmi, de semmi okod és indokod nem lehet arra, hogy otthagyd azt, ami mindenkit idegesít és undorít, legfeljebb az, hogy zsigerből leszarod az embertársaidat. Ezt pedig nem teszed, ugye te nem?

teljesenmindegy

Kutyás sorozatunkat itt olvashatod:



A KUTYA LAKÁSBAN IS LEHET BOLDOG
Miért tartunk kutyát? Milyen egy kutya? Mit gondol, mit érez, mire van szüksége, mire nincs?
Tovább>>>

ALKALMAS VAGY KUTYAGAZDINAK?
Íme, a szempontok, melyek alapján eldöntheted, alkalmas vagy-e arra, hogy kutyád legyen.
Tovább>>>

NE TARTS KERTI KUTYÁT!
A kertben tartott kutya szenved, kutyát így tartani állatkínzás.
Tovább>>>

MILYEN MÁRKÁJÚ ÉS TÍPUSÚ KUTYÁT VEGYÜNK?
Egy pár extrém példa, hogy érezd, nincs az az agymenés, amihez ne találták és tenyésztették volna ki a megfelelő kutyafajtát.
Tovább>>>

MENTETT KUTYA - FOGADJUK BE? MILYEN A JÓ TENYÉSZTŐ?
Ha rám hallgatsz, majd a második-harmadik kutyád lesz mentett, ha akarsz rajtuk segíteni, mikor a gyerekeid már kirepültek/felnőttek, és te beletanultál a kutyatartásba.
Tovább>>>

A KUTYÁD ÚGY SZERET, AHOGY A GYEREKED
Merd szeretni a kutyát, ugyanolyan módon, mint a gyerekedet, ha természetesen nem is fog menni ugyanakkora intenzitással.
Tovább>>>

HOZZÁM! HOGYAN HÍVJUK BE A KUTYÁT?
Így tanítsd meg a kutyád, hogy jöjjön, ha hívod.
Tovább>>>

ENNYIT MAJDNEM MINDEN KUTYÁNAK TUDNIA KELL
​A behíváson kívül sok más érdekes dolgot meg lehet tanítani az arra alkalmas és kíváncsi kutyáknak: lássuk, melyek ezek.
Tovább>>>

LÉTEZIK GYEREKBARÁT KUTYA?
Minden szülő, aki családi kutyát szeretne, vagyis olyat, aki a gyerekekkel is jól kijön, illetve őket elszórakoztatja, „gyerekszerető kutyát“ venne, de van-e egyáltalán ilyen?
Tovább>>>

JAJ, DE ARANYOS, MEGSIMOGATHATOM?
Új kiskutyánkkal, vagy már nem olyan új kisgyerekünkkel sétálva óhatatlanul elhangzik majd ez a kérdés gyerekszájakból, és sajnos nehéz jó választ adni...
Tovább>>>

NE SZOKTASD RÁ A KUTYÁDAT A KONZERVRE!
Hacsak nem az állatorvos javasolja valami miatt, hülyeség konzervre szoktatni a kutyát.
Tovább>>>

ÍGY CSINÁLD, HOGY NE LEGYEN BÜDÖS A KUTYÁD
Mielőtt kutya kerül a házhoz, alaposan el kell gondolkozni azon is, hogyan fogjuk ápolni a kutya szőrét: ki fogja csinálni, hol és mivel.
Tovább>>>

MIÉRT HAGYNÁD OTTHON A KEDVENCEDET?
​Ha kutyánk van, örök kérdés és dilemma, hogy hol legyen a kutya, míg mi nyaralunk. Akár magunkkal is vihetjük...
Tovább>>>