Első alapvetés: akkor gondolkozz el a kutyatartáson, ha NEKED – nem a párodnak, nem a gyerekednek, nem a szomszédnak – spontán üntyülöpüntyülümözhetnéked támad, ahogy megpillantasz egy kutyát, vagyis ha érzelmileg vonzódsz hozzájuk, imádsz hozzájuk nyúlni, és a kutyatekintettől meg egy csóváló faroktól olvadsz, mint a tavaszi hó. Szóval, ha úgy reagálsz rájuk, mint egy gyermektelen, de gyermek után sóvárgó ember egy idegen bébire. Ez a kiindulópont, ha ez megvan, akkor sanszos, hogy egy kutya az életedben plusz szépséget és plusz jóllétet jelentene, így érdemes lenne magadra vállalni, hogy több dolgod lesz, és hogy többé-kevésbé át kell alakítanod az életedet.

De alkalmas vagy-e gazdinak?

Sajnos biztos, hogy nem vagy alkalmas gazdinak, ha azért kellene neked kutya, mert úgy gondolod, hogy

„a kutya úgyis jobb, mint az ember, az ember hűtlen, a kutya sose hagy el, a kutyában meg lehet bízni, az emberben nem“.

Ha komolyan ezt gondolod, akkor pszichológusra van szükséged, nem kutyára. A kutya olyan, mint egy kisgyerek, rád van utalva, és lelkileg legalább nagy vonalakban rendben kell, hogy legyél ahhoz, hogy jó gazdája lehess. Ha a fent leírt gondolatok foglalkoztatnak, akkor először magaddal kell rendbejönnöd, mielőtt felelősséget vállalsz egy másik élőlényért.

Akkor sem vagy alkalmas gazdinak, ha a kutya a renoméd javítására vagy az embertársaid megfélemlítésére kellene neked. Ha divatcikket vagy fegyverpótlékot látsz a kutyában, szintén lelki bajok kezelésére szakosodott orvos felkeresését javallom kutyabeszerzés helyett.

Rossz hír: akkor se vagy alkalmas gazdinak, ha azzal a feltétellel vennéd a kutyát a – mondjuk – tízéves, kutya után nyígó gyerekednek, hogy

„de csak akkor, ha te törődsz vele, én ugyan nem etetem/fésülöm/sétálok vele, ez a te feladatod lesz“,

amit ugye szentül meg is ígér az utód. Akkor. Egy gyereknek venni kutyát, azzal, hogy „neki kellett, megígérte, törődjön vele“, az olyan, mintha valaki azért szülne gyereket, mert a nagyobbik tesó kistestvér után nyíg, aztán majd törődjön vele, elvégre neki kellett, anyuka ugyan nem pelenkázza. Ugye milyen abszurd? Egy nagyobb kamasz – olyan tizennégy éven túl – már felelős gazdija lehet egy kutyának, akkor, ha a kutyák iránti szerelme bizonyítottan sokéves, jó esetben menhelyi vagy egy tenyészetben végzett önkénteskedéssel megalapozott, és nem szalmaláng, divathóbort.

Feltételesen alkalmas vagy gazdinak, ha kutyaszőr allergiád van. Az „emberhaj-szőrű“ típusú, a polárbundás és a hosszú szőrű kutyák kisebb eséllyel allergizálnak, így ha fontos neked a kutyatartás, érdemes utánamenni, hogy mire nem reagálsz (annyira). Menj el egy tenyészetbe, fogdosd össze a kutyákat, és majd meglátod, mennyire bírod azt a konkrét fajtát. Üröm az örömben: sajnos az, hogy egy bizonyos fajta bizonyos egyedeire általában nem reagálsz, az nem száz százalékig jelenti azt, hogy más egyedeire nem fogsz reagálni.

Például: elmész egy uszkártenyészetbe, végigfogdosod az összeset, semmi bajod nincs, erre veszel onnan egy kiskutyát, és tadámm, az ő szőrére már allergiás vagy! Egy parki kutyás ismerős család csinálta a legügyesebben: a kiválasztott kiskutya szőrét laborba küldték, ott végezték el az allergiás családapán a tesztet, hogy erre a konkrét egyedre reagál-e, és csak akkor hozták el a kiskutyát, amikor a teszt negatív lett. Vagyis a helyzeted nem reménytelen, de több körültekintést igényel.

Feltételesen alkalmas vagy gazdinak, ha nagyon nincs pénzed. Ez kemény, de igaz. Kutyát ugyan ingyen is be lehet szerezni, de etetni csak kell, és ha beteg lesz, állatorvoshoz vinni, ami tudvalevőleg drága mulatság. Ha nagyon kevés pénzből élsz, a kutyabeszerzés előtt el kell gondolkodnod azon, és reális opciókat találnod arra, hogy miből fogod fedezni, ha a kutya beteg. Talán vannak ebben segítő alapítványok, hátha találsz ilyet. Ha reménytelen az ügy, ne keseredj el, akkor is tölthetsz kutyákkal időt. A legközelebbi menhelyen egészen biztosan örülni fognak egy önkéntesnek, aki sétálni jár a kutyákkal.

Feltételesen alkalmas vagy gazdinak, ha tisztaságmániás vagy. Két barátnőm is van, aki egyszerre kutya- és tisztaságmániás, mind a kettő megoldja, de bizony az energiájuk és az egészségük határait feszegeti ez a konstelláció! Összebújva henteregnek a kutyáikkal, utána meg előkapják a ragacsos hengert, és addig nem nyugszanak, míg egyetlen szőrszál is akad a ruhájukon. Naponta porszívózás (bútorok is), naponta felmosás, naponta a teljes bútorzat portalanítása, a naponta háromszor megsétáltatott kutya naponta háromszori teljes áttörlése vagy fürdetése, még felsorolni is fárasztó. Még jó, hogy fizikailag (még) bírják, és az idejükből is kiszorítják. Én nem csinálnám. Az átlagosan tartott kutya kosszal jár, és az esetek többségében legalábbis valamennyi hulló szőrrel. Aki ettől zsigerileg undorodik, az vagy gondolja át nagyon alaposan, hogy milyen fajtát választ – „emberhaj“-típusú szőrzet nagyon sokat segít -, vagy magát a kutyatartást gondolja át nagyon alaposan, illetve készüljön fel arra, hogy exponenciálisan többet fog takarítani-takaríttatni egy kutyaéleten át, ami bizony 10-15 év!

Feltételesen alkalmas vagy gazdinak, ha nagyon elfoglalt vagy. Nyolctól ötig dolgozik-tanul a család minden tagja, és csak az esték maradnak a falka összebújására, és/vagy a sétára, és a kutya rendszeresen, minden hétköznap napközben állandóan egyedül lenne? Ilyen esetben sem reménytelen a kutyatartás, ha nagyon akarod, de bizony ilyenkor mélyebben a zsebedbe kell nyúlnod, mert kutyanapközire lesz szükséged, vagyis egy olyan személyre, aki napközben elviszi a kutyát sétálni, megszeretgeti egy kicsit, jó esetben a saját lakásában, ahova reggel elviszed, este hazahozod az ebet, mint a napköziben (ha ultramázlid/ultra sok pénzed van, akkor a „napközis tanár“ hozza-viszi az ebet). Plusz pénzbe, plusz szervezésbe kerül a dolog, neked kell tudni, hogy telik-e rá és megéri-e.

Feltételesen alkalmas vagy gazdinak, ha sokat nyaralsz repülővel, és erről gazdiként sem akarsz lemondani. Ez is megoldható, ha pénzed és/vagy szerencséd van, vagyis vagy találsz olyan jó kutyapanziót, ahol jó lelkiismerettel ott tudod hagyni a kutyádat hetekre – esetleg a „napközis tanár“ vállalja -, vagy olyan jó a kutyás ismeretségi köröd, hogy reális szcenárió az, hogy felváltva vigyáztok egymás kedvenceire, míg a másik nyaral.

Feltételesen alkalmas vagy gazdinak, ha körülményes, nehezen alkalmazkodó, félős, szokásaidba belerögzült ember vagy, aki még az átlagosnál is jobban retteg a környezete esetleges rossz véleményétől. Egyrészt az átlag kutya kalandvágyó kis élőlény, minél többet viszed minél nagyobb kavalkádba – tömegközlekedni, vendéglőbe, belvárosba, erdőbe, más kutyákkal játszani, vendégségbe -, annál boldogabb, kiegyensúlyozottabb = problémamentesebb lakótársad lesz, ezért egy jó gazdi nem engedheti meg magának, hogy begubózzon. Másrészt kutyásként sokan fognak rád morranni, több-kevesebb joggal, és egészséges önértékelés kell ahhoz, hogy eldöntsd, tényleg te csináltál valami marhaságot, és léptél másnak a tyúkszemére a kutyáddal, vagy csak egy újabb (nagyvárosi) neurózisban szenvedő embertársad esett neked alaptalanul. Ha nagyon magadnak való vagy, és mégis kutyát akarsz, akkor próbálkozz menhellyel, sok oda kerülő, sokat szenvedett kutya lett óvatos és bizalmatlan, egy ilyen kutyának esetleg pont te kellesz, ő boldog lenne attól, ha nem abajgatnák sokat, és élhetne egy gazdival, egyéb társaság, és különösebben izgi séták nélkül.

A fentiekből következik, hogy az ideális kutyatartó olyan ember, aki vagy a kutyát tudja bevinni a munkahelyére, vagy akinek a családjában valaki jellemzően többnyire otthon van – akár felváltva is, az mindegy a kutyának. Az ideális kutyatartónak jut pénze a kutya eü-ellátására, különösebben nem zavarja a kutyával járó kosz, és/vagy van pénze-hajlandósága takarítóra, szeret és tud eljárni otthonról, nagyokat sétálni, és elég bevállalós ahhoz, hogy magával hurcolja a kutyáját majdnem mindenhova, nyaralni is.

És ne felejtsük: üntyülüpüntyülü, mert az a kezdet – és néha a vég is!

teljesenmindegy

Kutyás sorozatunk első részét itt olvashatod:

A KUTYA LAKÁSBAN IS LEHET BOLDOG
Miért tartunk kutyát? Milyen egy kutya? Mit gondol, mit érez, mire van szüksége, mire nincs?
Tovább>>>