Ha kutyánk van, örök kérdés és dilemma, hogy hol legyen a kutya, míg mi nyaralunk. Ebből a szempontból szerencsés az a gazdi, aki egy háztartásban él a szüleivel, akik elég fittek, és a kutyával is jó a kapcsolatuk, nekik nem fáj a fejük. Ha valakinek kertje van és jó a szomszéd, akkor is lesz, aki legalább enni-inni adjon neki, és ha olyan az úticél, amit reális körülmények között csak repülővel lehet elérni, akkor valószínűleg erre a megoldásra fogunk fanyalodni, esetleg beadjuk Blökit a kutyapanzióba arra a két hétre. Blöki szomorú lesz, de túl fogja élni, nekünk meg lesz egy sztenderd nyaralásunk – ami valljuk be, sok esetben pont az, amire vágyunk, semmi különös ne legyen, csak PIHENJÜNK.
Ha azonban még nem teljesen leszívott az akksink, akkor esetleg kipróbálhatunk egy kicsit zűrösebb, de sokkal-sokkal szórakoztatóbb nyaralást: a kutyás variációt. Különösen, ha iskoláskorú gyerekeink vannak, akik a mindennapokban kutyatársasághoz szoktak, lesz nagy, örökre feledhetetlen buli az, ha egyrészt kutya- – és ezzel majdnem automatikusan gyerek- - kompatibilis úticélt választunk, másrészt, ha velünk van a kutya, lehet vele marháskodni a nyaralás alatt is.
De milyen körülmények között lehet ez jó ötlet? Elsősorban akkor, ha a kutyánk hozzá van szokva hosszú autóutakhoz – vagy ha nincs is hozzászokva, jól bírja őket -, és ha elég nagy az autó ahhoz, hogy beleférjen anyu-apu-gyerekek-csomagok meg még a blöki is az ő összes cuccával. Nekünk sztenderd kombink van, egy embertelen méretű tetőcsomagtartóval feljavítva, eddig még minden belefért az adott úticélokhoz.
A bevált módszer az, hogy első pontban olyan országban választunk célpontot, ahol kutyabarát a hozzáállás. Magyarországon nem mernék abban bízni, hogy ez garantáltan és mindenhol így lesz, de Ausztriától kezdve Nyugat-Európában már jó esélyekkel indulunk. Második pontban olyan helyre érdemes mennünk, ami nem turisztikai hot spot, hanem inkább eldugott hely, amit nem olyan sokan ismernek-látogatnak. A mai (illetve korona előtti….) turisztikai embersűrűség mellett még így is állandóan embereket kell kerülgetni, de egy normál mennyiség még mindig nem ugyanaz, mintha lépni se lehetne a tömegtől.
Jó ötleteket rengeteget lehet találni interneten, és az ilyen eldugottabb helyeken SOKKAL olcsóbb lesz minden, szállás, étkezés, belépti díjak. Amivel el is jutottunk a szállásig. Kutyával a legjobb vagy kempingezni menni – amit én nem szeretek -, vagy kertesházat bérelni. Az utóbbi ára sem horror, ha időben foglalunk (1-2 évvel előre!), az én limitem mindig 100 euro/nap szokott lenni négy hálószobás fürdőszoba+plusz különvécés kertes házra, akár frekventáltabb helyen. Akinek kisebb is elég, az már napi 50-70-ért nagyon szépeket kaphat. A konyha mindig jól felszerelt, úgyhogy lehet reggelizni, magunknak főzni, vagy konzervet melegíteni, mélyhűtött pizzát sütni, ha nem akarunk étterembe járni. A kutya ellátása egyszerű: én egy darabig mániákusan hurcoltam a Blöki saját kajáját, otthonról, kiporciózva, ezzel lefoglalva a rendelkezésre álló szűkös raktér egy részét, aztán végre rájöttem, hogy a környező országokban mindenütt van kisállat-szakbolt, vagy ha nem, hát egy jól ellátott szupermarket, és érkezés másnapján ott szoktam venni valami szimpatikus kaját a négylábúnak, még nem volt reklamáció fogyasztói részről.
Ha ilyen módon jól elhelyeztük magunkat, és már éhen sem halunk, akkor indulhat a kalandozás. Mi csillagtúrákat szoktunk tenni, a környékre, megnézzük a látnivalókat, sétálunk, fürdünk blökistül tóban-folyóban a Wild Swimming útikönyvsorozat tippjei alapján (erről már olyan régen akartam posztot írni, talán egyszer majd sikerül), illetve átlag minden harmadik napon egyszerűen csak a házban lustálkodunk, a környéken sétálunk blökivel, mert mi spéci nagyon utáljuk az „erőltetett menet”-jellegű „nyaralást”, mikor az ember fáradtabban érkezik haza, mint ahogy elindult. Inkább maradjon felfedeznivaló még a következő alkalomra is, ha még egyszer ugyanarra járnánk, minthogy stresszesen, veszekedve rohanjunk kastélytól kastélytóig.
A mi kutyink nagyon szereti ezt a fajta nyaralást, boldogan fedezi fel velünk a látnivalókat, tökéletes partner mindenben, soha nem zavaró. Nyilván, a látnivalókat ügyesen kell megválasztani, mert kutyát nyáron autóban nem hagyunk, tehát vagy a kutya is bejöhet velünk mindenhová, vagy valakinek kint kell vele maradnia. Nekem például emiatt maradt ki a torinói Egyiptomi Múzeum és a királyi palota, bejutottam viszont a családdal együtt az ottani autómúzeumba, ott ugyanis szeretettel várják a (jól viselkedő és pórázon tartott) kutyákat (és el nem tudom mondani, mennyire jólesett a rekkenő nyárban a légkondicionált múzeum, főleg a kutyának!).
Egyébként is, a kutyás nyaralás legfőbb ellensége és veszélye a hőség. Mindig legyen velünk itatótál és elég víz a kutyának – vigyázat, a legtöbb kutya nem issza meg a bubis vizet, akkor sem, ha jól felráztuk az üveget és kiengedtük a szénsavat! -, és ahol lehet, válasszuk az árnyékos oldalt, a forró aszfalt akár meg is égetheti a kutya talppárnáit! Hűs erdei utakon viszont ilyen vész nem fenyegeti a csapatot.
Mielőtt elindulunk, érdemes előre kideríteni, hogy hol van a szállásunkhoz legközelebbi állatklinika – az ördög nem alszik. Ha a kutyánk állandóan szed valamilyen gyógyszert, ne felejtsük el magunkkal vinni a kellő adagot. Az indulás előtt egy-két hónappal győződjünk meg arról, hogy a kutyának nem hiányzik-e oltása, ha igen, pótoljuk, illetve érdeklődjük meg az állatorvosnál, hogy a tervezett úticélt figyelembe véve nem lenne-e fontos valamilyen plusz oltást kapnia. A kutya oltási könyve mindenképpen legyen velünk, legjobb, ha a saját útiokmányaink mellett, velük együtt tároljuk őket, hogy ha kell, probléma nélkül előkaphassunk.
Ha a kutyánknak van valamiféle viselkedési specialitása – hogy például játékos, kedves, kijön mindenkivel, vagy hogy pont ellenkezőleg, rosszul reagálhat bizonyos kutyákra (nagy, kicsi, másnemű, azonos nemű, kasztrált, fekete, stb.), akkor azt érdemes az adott nyelven feljegyezni és adott esetben fennhangon felolvasni, ha kutyatalálkozásra kerül sor, hogy a másik gazda is tudja, mi a pálya. A mi Miss Blökink esetében, aki bármilyen kutyát imád – és ez a legtöbb esetben kölcsönös, még a legmorcibbak is ki szoktak vele jönni – ez a módszer jó pár kedves kutyatalálkozást tett lehetővé, ahol mi, a gazdik, bővebb kölcsönös nyelvtudás hiányában csak jóindulatúan vigyorogtunk egymásra, míg a kutyáink elevenen társalogtak kutyaeszperantóul.
Említést érdemel még az oda- illetve visszaút, én spéci úgy választok úticélt, hogy maximálisan tíz óra utunk legyen, ez útközbeni szünetekkel felmegy tizenkettőre, én ennél többet nem szeretnék úton tölteni. Tankoláskor, pisiszünetkor kiszáll a kutya is, szépen pórázon megyünk vele egy kört a parkolóban, elvégzi a dolgát (és nagyan okosan csinálja, nem finnyog, ő, aki soha nem csinál aszfaltra, út közben nem válogat, mintha tudná, hogy ez itt most most nem opció), megitatjuk, aztán vissza hopp a csomagtartóba, és megyünk tovább. Fontos, hogy a kutya csak biztonságos körülmények között hagyhatja ez az autót, a benzinkutak parkolói nekünk beváltak, ott ugyan van forgalom, de lassan hajtanak az autók, még akkor sincs baj, ha a kutya ellenőrizetlenül ugrana ki a csomagtartóból, amit nyilván próbál az ember elkerülni, de megint – az ördög nem alszik.
A legközelebbi részben a kutyagumi felszedéséröl fogok szólni.
teljesenmindegy
Kutyás sorozatunkat itt olvashatod:
A KUTYA LAKÁSBAN IS LEHET BOLDOG
Miért tartunk kutyát? Milyen egy kutya? Mit gondol, mit érez, mire van szüksége, mire nincs?
Tovább>>>
ALKALMAS VAGY KUTYAGAZDINAK?
Íme, a szempontok, melyek alapján eldöntheted, alkalmas vagy-e arra, hogy kutyád legyen.
Tovább>>>
NE TARTS KERTI KUTYÁT!
A kertben tartott kutya szenved, kutyát így tartani állatkínzás.
Tovább>>>
MILYEN MÁRKÁJÚ ÉS TÍPUSÚ KUTYÁT VEGYÜNK?
Egy pár extrém példa, hogy érezd, nincs az az agymenés, amihez ne találták és tenyésztették volna ki a megfelelő kutyafajtát.
Tovább>>>
MENTETT KUTYA - FOGADJUK BE? MILYEN A JÓ TENYÉSZTŐ?
Ha rám hallgatsz, majd a második-harmadik kutyád lesz mentett, ha akarsz rajtuk segíteni, mikor a gyerekeid már kirepültek/felnőttek, és te beletanultál a kutyatartásba.
Tovább>>>
A KUTYÁD ÚGY SZERET, AHOGY A GYEREKED
Merd szeretni a kutyát, ugyanolyan módon, mint a gyerekedet, ha természetesen nem is fog menni ugyanakkora intenzitással.
Tovább>>>
HOZZÁM! HOGYAN HÍVJUK BE A KUTYÁT?
Így tanítsd meg a kutyád, hogy jöjjön, ha hívod.
Tovább>>>
ENNYIT MAJDNEM MINDEN KUTYÁNAK TUDNIA KELL
A behíváson kívül sok más érdekes dolgot meg lehet tanítani az arra alkalmas és kíváncsi kutyáknak: lássuk, melyek ezek.
Tovább>>>
LÉTEZIK GYEREKBARÁT KUTYA?
Minden szülő, aki családi kutyát szeretne, vagyis olyat, aki a gyerekekkel is jól kijön, illetve őket elszórakoztatja, „gyerekszerető kutyát“ venne, de van-e egyáltalán ilyen?
Tovább>>>
JAJ, DE ARANYOS, MEGSIMOGATHATOM?
Új kiskutyánkkal, vagy már nem olyan új kisgyerekünkkel sétálva óhatatlanul elhangzik majd ez a kérdés gyerekszájakból, és sajnos nehéz jó választ adni...
Tovább>>>
NE SZOKTASD RÁ A KUTYÁDAT A KONZERVRE!
Hacsak nem az állatorvos javasolja valami miatt, hülyeség konzervre szoktatni a kutyát.
Tovább>>>
ÍGY CSINÁLD, HOGY NE LEGYEN BÜDÖS A KUTYÁD
Mielőtt kutya kerül a házhoz, alaposan el kell gondolkozni azon is, hogyan fogjuk ápolni a kutya szőrét: ki fogja csinálni, hol és mivel.
Tovább>>>
