Az etetésről

Az étkezés pont olyan fontos helyet foglal el a kutya életében, mint a miénkben. Az étel messze nem csak arról szól, hogy energiával lát el minket, a biológiai mellett ugyanekkora fontossággal bír az étkezés szociális jelentősége. Tehát: mit kap a kutya, mikor, kitől és hol.

A mit a legegyszerűbb. Nyilván lehet BARF-ozni is, rengeteg információ található erről az etetési formáról, és nem is kétlem, hogy ez a legoptimálisabb etetési módja a kutyának, de én egész egyszerűen lusta vagyok hozzá. Persze, ha a kutyámnak olyan allergiája, vagy egyéb eü-problémája lenne, ami miatt nem lenne megkerülhető a BARF, csinálnám én is, evidens. De az egészséges kutyának simán elég egy jó minőségű (cukor- gabona- és adalékmentes) száraz táp, a posztban nem írhatok konkrét márkákat, esetleg majd a kommentekben megbeszéljük. Ez adja a kutya táplálékának az alapját, én adok hozzá egy kis konyhai maradékot is, erről majd lejjebb.

Amit jobb kerülni, az a konzerv. Hacsak nem az állatorvos javasolja valami miatt, hülyeség konzervre szoktatni a kutyát. A jó minőségű száraz táphoz képest a jó minőségű konzerv három-négyszeresébe is kerülhet, ezt mindenkinek fáj kiadni. Ehhez jön, hogy a kutya a konzervet nem rágja, csak nyeli, nem jó a fogának. Szerintem a száraz táp a legjobb megoldás.

És persze vannak az egyértelműen mérgező vagy ártalmas élelmiszerek, amiket nem adhatsz a kutyának, interneten megtalálod az erre vonatkozó infókat. A teljesség igénye nélkül: bizonyos édesítőszerek, csokoládé, földimogyoró, szárnyasok csontjai, nyers sertéshús, savanyítatlan tejfélék, gyógyszerekből a paracetamol.

Amiről külön szót kell ejteni, az a cukor és a cukrozott élelmiszerek: ezek a kutya esetében KIVÉTEL NÉLKÜL TILOSAK, a kutya SOHA nem kaphat cukros ételt. A cukor méreg a kutya fogainak, és miután ő nem mos fogat – és most tekintsünk el a „kutyafogkrémektől” meg a „kutyafogkeféktől”, amiket nem tudom, milyen elvetemült gazdák használnak rendszeresen –, seperc alatt szétszuvasodnak a fogai. Az eredmény fogkő, borzalmas szájszag, fájó, kihulló (vagy kihúzni muszáj) fogak, ezt senki nem kívánhatja a kutyájának. Amiben cukor van, azt nem kaphatja meg a kutya.

Az se mindegy, hogy hogy és hol adod a kutyádnak a mindennapi betevőt, és itt érkeztünk az etetés gyakorlati és szociális aspektusaihoz.

Alapvetően kétféle kutya van, ami az etetést illeti: a minden körülmények között zabás kutya (=porszívó típus) meg a válogatósan zabás kutya (=ínyenc típus). A porszívókutya működési elve nagyon egyszerű: bármilyen kaját (vagy annak látszó tárgyat) bármikor, gondolkodás és nagyon sokszor rágás nélkül „felszív“. Teljesen mindegy, hogy tíz perce etetted, ha beszabadul a spájzba, belemászik a száraztápos zacskóba, és ki se jön belőle, míg ki nem húzod. Semmi sincs biztonságban előle, és ez a fajta kutya az, aki nem átall akár a konyhaasztalról vagy a bevásárlószatyorból is lopni, ha őrizetlenül kaját hagysz előtte. Ezt a típust időre és szigorúan kimért mennyiségekkel muszáj etetni, száraz tápból is, ha nem akarod, hogy guruljon, vagy egyéb betegsége legyen, az asztaltól kapott mennyiségeket pontosan beleszámítva. A lopkodásért pedig minden alkalommal borzalmasan le kell szidni, és ha ettől se javul a helyzet, akkor sajnos oda kell figyelni rá, hogy a blöki soha ne maradjon egyedül kitett kajával.

Az ínyenc kutya kissé problémamentesebb. Nekem ilyenek voltak eddig, és a következő módon oldottam meg az etetésüket: étkezéskor az asztaltól kaptak az emberkajából egy-egy (na jó, öt-öt) falatnyit, ha már mi, emberek befejeztük, ennek mindig nagyon örültek, plusz mindig előttük állt a száraz táp (meg persze a friss víz), amiből annyit ettek és akkor, amennyi és amikor jólesett nekik. Sokszor éjszaka szerettek rágicsálni még egy kicsit, mikor már mindenki aludt. Mikor kiürült a tál, akkor elmostam, újratöltöttem. Ezeknek a kutyáknak soha nem volt súlyproblémájuk, vagy egyéb étkezési gondjuk, egyszerű volt az étkeztetésük.

De miért adok a kutyáknak emberkaját? Nyilvánvaló, hogy az emberkaja nem optimális a kutyáknak, túl zsíros, túl fűszeres, mégis az a véleményem, hogy ez kihagyhatatlan. Nem tudok semmiféle tanulmányra hivatkozni, de ahogy a saját kutyáimon megfigyeltem, az emberkaja nemcsak az ínyüknek fontos, hanem a lelküknek is. Ne feledjük, mi vagyunk az ő falkája, családja, neki természetes, hogy részt vesz az étkezésben, így a túl nagy szigor és elvhűség ebizonytalaníthatja a kutyát az ö hovatartozását, falkatagságát illetően. Ha a falka eszik, ő is kap, ez így van helyén az ő kis fejében, nem szerencsés elküldeni az asztaltól. Ha következetesek vagyunk abban, hogy kizárólag (!) akkor kap, mikor mi már befejeztük, akkor nem fog kunyizni sem, hanem lefekszik, és kivárja a sorát (és egészen döbbenetesen pontosan fogja tudni, mikor fejezzük be mi, tudni fogja, mi a folyamat). Nálunk a kutyák „előmosogatnak”, gondosan kinyalt tányérokat rakunk a mosogatógépbe.

Marhacsontot, vagy sertést, birkát (báránycsont csak nyersen etethető, mert hőkezelésre sprőd lesz és úgy hasad, mint a csirkecsont, belső sérüléseket okozhat) majdnem minden kutya imád rágcsálni, főleg ha a tálba kerül egy kis merőkanálnyi húsleves is, vagy a gazdi nem rágta le az utolsó falatka húst is a T-bone steak-jéről, nyami, viszont nem mindegy, hogy mennyit adunk neki. Míg a fiatal kutya majdnem akármennyi csontot meg tud jól emészteni, már a három-négy éves kutya is szorulást kaphat, ha túl sok csontot evett meg. Csont etetése után érdemes figyelni egy kicsit a kutya székletét, és a konzisztenciának megfelelően szükség szerint csökkenteni a csontadagot.

Külön téma a jutalomfalat. Szerintem ebből viszonylag nehéz minden szempontból alkalmasat találni, mert ugye vannak először is a kutya szempontjai: a jutalomfalat őszerinte legyen minél nagyobb, minél zsírosabb és szagosabb, ő legjobban szeretné, ha a gazdi kutyás dzsekijének a zsebe szárított hallal vagy jó büdös sajttal lenne tele. Gazdi viszont érthető módon nem szeretne úgy bűzleni, mint egy egész hal- vagy sajtpiac, ő lehetőség szerint a szagmentes, apró, száraz falatkákat részesítené előnyben, amit viszont a kutya nem érez annyira csábosnak. Ráadásul a boltban kapható falatkákat jól meg kell nézni, sok közöttük a cukrozott, gabonatartalmú, mesterséges ízfokozókkal teletömött, ami egy sem jó a kutyának.

Ami igazán jó, az drága is, viszont van jó alternatíva: az interneten rengeteg recept kering sajátsütésű jutalomfalatokra. Ezek gyorsak, egyszerűek, nem túl drágák – valami kutyafinomságot, mint a halat, büdös sajtot, májkrémet kell elkeverni például zabpehellyel meg egy kis tejfellel, és sütőben kiszárítani, aztán darabokra törni -, és viszonylag jó kompromisszumok a kutya és a gazdi kívánságai között félúton. Jópofa dolog még a kutyáknak való, tubusos májkrém is, ezt zsebre lehet vágni, és mindig egy centinyit kinyomni belőle, amit lenyalhat a kutyi. Hátránya, hogy a legtöbb kutya ki se száll a gazdi zsebéből, ha ezt megorrontja, képesek a gazdi zsebe mögött két lépéssel „sétálni“ egész idő alatt, mert a májkrém illata minden másnál fontosabb. Ebben az esetben nyilván a séta lényege vész el.

Az etetés témája alá tartozik egy, a nagyobb termetű, mély mellkasú kutyák gazdijainak körében rettegett probléma: a bélcsavarodás. Erről interneten rengeteg infó van, egy a lényeg: nagyobb kajamennyiség beszipkázása után kábé egy óra hosszat a kutya ne hemperegjen, ne játsszon, ne futkározzon, hanem emésszen. A bélcsavarodást sajnos ezzel sem tudjuk száz százalékig kizárni, ezért ha a kutya hirtelen, egyik pillanatról a másikra feltűnően levert, zavart lesz, járkál ide-oda, hányni próbál, de nem tud, nyálzik, akkor egyetlen perc késedelem nélkül, AZONNAL állatorvoshoz kell vinni, ahol sürgősségi műtéttel jó eséllyel meg lehet menteni a kutya életét, de ehhez valóban AZONNALI beavatkozás szükséges.

Egyébként a kutya könnyen hány, esetében az egyszer-egyszer történő, komplikációmentes hányás nem betegség tünete, hanem a kutya ilyen egyszerű módon szabadul az olyan kajától, ami megfeküdte a gyomrát, ilyenkor semmi ok az aggodalomra.

A beteg kutya élelmezése orvosra tartozik, az ő ajánlása szerint töltsük meg az etető- és itatótálat.

Vemhes vagy szoptatós kutyám még nem volt, gondolom, nekik is más étel dukál, de erről is legjobb az orvost kérdezni.

Legközelebb a kutya szőrápolásáról fogok írni.

teljesenmindegy

Kutyás sorozatunkat itt olvashatod:



A KUTYA LAKÁSBAN IS LEHET BOLDOG
Miért tartunk kutyát? Milyen egy kutya? Mit gondol, mit érez, mire van szüksége, mire nincs?
Tovább>>>

ALKALMAS VAGY KUTYAGAZDINAK?
Íme, a szempontok, melyek alapján eldöntheted, alkalmas vagy-e arra, hogy kutyád legyen.
Tovább>>>

NE TARTS KERTI KUTYÁT!
A kertben tartott kutya szenved, kutyát így tartani állatkínzás.
Tovább>>>

MILYEN MÁRKÁJÚ ÉS TÍPUSÚ KUTYÁT VEGYÜNK?
Egy pár extrém példa, hogy érezd, nincs az az agymenés, amihez ne találták és tenyésztették volna ki a megfelelő kutyafajtát.
Tovább>>>

MENTETT KUTYA - FOGADJUK BE? MILYEN A JÓ TENYÉSZTŐ?
Ha rám hallgatsz, majd a második-harmadik kutyád lesz mentett, ha akarsz rajtuk segíteni, mikor a gyerekeid már kirepültek/felnőttek, és te beletanultál a kutyatartásba.
Tovább>>>

A KUTYÁD ÚGY SZERET, AHOGY A GYEREKED
Merd szeretni a kutyát, ugyanolyan módon, mint a gyerekedet, ha természetesen nem is fog menni ugyanakkora intenzitással.
Tovább>>>

HOZZÁM! HOGYAN HÍVJUK BE A KUTYÁT?
Így tanítsd meg a kutyád, hogy jöjjön, ha hívod.
Tovább>>>

ENNYIT MAJDNEM MINDEN KUTYÁNAK TUDNIA KELL
​A behíváson kívül sok más érdekes dolgot meg lehet tanítani az arra alkalmas és kíváncsi kutyáknak: lássuk, melyek ezek.
Tovább>>>

LÉTEZIK GYEREKBARÁT KUTYA?
Minden szülő, aki családi kutyát szeretne, vagyis olyat, aki a gyerekekkel is jól kijön, illetve őket elszórakoztatja, „gyerekszerető kutyát“ venne, de van-e egyáltalán ilyen?
Tovább>>>

JAJ, DE ARANYOS, MEGSIMOGATHATOM?
Új kiskutyánkkal, vagy már nem olyan új kisgyerekünkkel sétálva óhatatlanul elhangzik majd ez a kérdés gyerekszájakból, és sajnos nehéz jó választ adni...
Tovább>>>