Eldöntötted: kutyád lesz. Győzött az üntyülüpüntyülü, az alapvető feltételek is megvannak, habár kissé még borsódzik a hátad a jövőben felsejlő maceráktól. A jó hír: a sok-sok, mind konkrét célra tenyésztett kutyafajtából ugyanolyan célzottan választhatod ki a pont neked megfelelőt, mintha autót vennél. Egy pár extrém példa, hogy érezd, nincs az az agymenés, amihez ne találták és tenyésztették volna ki a megfelelő kutyafajtát.

Lóhátról vadásznál kuyafalkával? Vegyél egy pár angol foxhoundot, a zsákmánynak esélye se lesz elmenekülni. Szarvasgombát keresnél a Normafánál, a maradék időben pedig a gyerekedet szórakoztassa az eb? A lagotto romagnolo a te kutyád. Juhnyájat akarsz terelni? Válogathatsz a border collie-ból, a puli-pumiból. Kocsihajtás a hobbid, hétvégenként a kertek alatt hajtod a lovaidat? Vegyél dalmatát, őt postakocsi-kísérésre tenyésztették, a kocsi alatt futott naphosszat.

A kutyák munkateljesítménye elképesztő tud lenni. A munkára fogott német juhász napi nyolcvan kilométert tud ügetni, a „csibészt” rohamozó malinois elől emberi reflexekkel kitérni lehetetlen, egy árokba csúszott terepjárót négy, elébe fogott alaszkai malamut simán kiránt a pácból. Akinek az a hobbija, hogy a kutyáját mindenféle vicces dologra betanítja – hátsó lábon állva egy helyben forogni, vagy parancsszóra a gazdi hátára ugrani -, az válassza a pumit, a mudit vagy a nagy uszkárt, ezek a kutyák csak úgy szívják magukba a tudást, és boldogok, ha parancsot teljesíthetnek.

A legtöbb mai embernek nyilván nincs szüksége ilyen hiperaktív munkakutyákra, nincs rájuk ideg, idő, kedv. De ez se baj, mert vannak még egyéb specialisták is, akiket nekünk, mindennapi embereknek tenyésztettek, ezek a társasági kutyafajták. Van belőlük kicsi, nagy, szőrös és szőrtelen, mindenki megtalálja a maga ízlésének, életkörülményeinek megfelelőt. Nekik egy közös tulajdonságuk van, hogy az ő munkaterületük: a gazdival együtt lenni, különösebb spéci tanítás nélkül, csak a gazdi reakcióit-magyarázatait figyelve megtanulni, hogyan kell viselkedni, hogy őt ne zavarják, hozzá és az ő programjaihoz, életéhez alkalmazkodni.

Az ilyen kutya a mindennapi életben fel se tűnik: ha nincs szükség rá, elhever a lábunknál, ha sétálni megyünk, örül neki, mindenben partner, csak és kizárólag annyi kell a lelki üdvéhez, hogy lehetőleg mindig emberközelben lehessen. Szigorúan a teljesség igénye nélkül a következő fajták tartoznak ebbe a csoportba: a yorkshire terrier (bár ő eredetileg patkányfogó volt, és egy igazi kis yorkie-nak máig is a helyén van a szíve), a csivava, a kicsi uszkárok, a papillon, a löwchen, a havanese, a havapoo, a máltai selyempincs, a bolonka cvetna, a bichon frise, a coton de tulear, az english toy spaniel, a mopsz, a francia bulldog, az angol bulldog, a continental bulldog, a csau-csau, az eurázsiai, a német spicc, a szamojéd, a skót juhász, a sheltie, a mexikói és a kínai meztelen kutya, a német dog, a bordói dog, az ír farkaskutya, az afgán agár.

Érdekes, hogy ezeknek a fajtáknak a leírásában majdnem mindig szerepel, hogy „kissé makacsak”, ebből is látszik, hogy a sztenderdet írók inkább a munkakutya-vonalon mozognak, mert az tény, hogy a társasági kutyák nem fognak szeretni parancsszavakat tanulni, és mint a gép, engedelmeskedni, ők másképp idomulnak a környezetükhöz. Ezek szuperdomesztikált fajták, egyesek változatlan formában többszáz- többezer éve az ember közelében élnek, így ők csupán az együttélés során, nagyon könnyen, gyakorlatilag napok alatt megtanulják, hogyan legyenek feltűnésmentes, kellemes társak.

Egyszerűen megfigyelnek bennünket, értelmezik, ha feddően szólunk rájuk, és abbahagyják, ami nekünk nem tetszik, büntetni teljesen felesleges őket, elég az információ: ez nem tetszik a gazdinak. Azt is megfigyelik, hogy hogyan folyik a falka rendes élete, és ahhoz alkalmazkodnak, extra gyorsan és feltűnésmentesen. Hamar rájössz, hogy nem kell hívnod, vagy az ajtóban visszatuszkolnod, mert pontosan tudni fogja, akkor éppen vinni akarod-e, a földre letett bevásárlókosarat békén hagyja, ha kedves, de figyelmeztető hangon megmondod neki, hogy az a te kajád, hamar úgy fogod érezni, gondolatolvasó a kutyád, és néha ijedten hívod, mert annyira feltűnésmentesen viselkedik, hogy észre sem veszed, hogy ott van melletted.  Egy szó mint száz, ezek közül a fajták közül válassz, ha nem specialistára van szükséged.

De miért kéne ezekből a fajtákból (és a többi társasági kutyafajtából) választani, ha „semmi különös, problémamentes házikutyát” akarsz? Neked egyik fajta külleme se tetszik különösebben, bezzeg a … Nem tudnád megtenni, hogy megveszed azt, amelyik küllemre tetszik , a „bezzeg a…”-t, aztán majd megneveled, társasági kutyát csinálsz belöle? A válaszom: persze, megteheted, ha profi kutyakiképző vagy, és/vagy bízol a szerencsédben, és sok az időd és a türelmed. Azt kell tudnod, hogy a fajták kiválasztása sok száz generáció óta nagyon eredményesen folyik. A legtöbb border collie jó terelő lesz, a legtöbb husky imád húzni, a legtöbb malinois kökemény őrző-védő. De mert a genetika már csak ilyen vicces dolog, valóban előfordul olyan husky, aki a kanapén heverve, fűtött szobában érzi magát a legjobban, és egy kicsit lustácska, olyan border collie is van, aki megelégszik a család gyerekeinek gyengéd terelgetésével, és olyan nagy uszkár is előfordulhat, aki tanácstalanul bámul az elé kiugrott őz után.

Előfordulnak ilyen kutyák, de amikor ott ugrál előtted egy alomnyi nyolchetes kölyök, ugyan honnan fogod tudni, van-e köztük ilyen egyed, és melyik lesz az? A tenyésztő persze biztosan megpróbál segíteni, ő talán nagyobb biztonsággal megmondja, melyik kölyök milyen alaptermészetű, de mi van, ha téved, vagy a kutya egyszerűen majd kamaszkorban átvált a „valós” énjére? Azt kell megértened, hogy egy ilyen esetben a valószínűségszámítás ellen hadakozol, és az ilyen kiinduló helyzetekből megvett kiskutyák jóval nagyobb hányada fogja a menhelyen végezni, mintha eleve olyan fajtát vettél volna, amilyenre szükséged van.

Persze, fogsz találni szokatlanul eleven csau-csaut is, de általában és valószínűsíthetően még az átlagnál elevenebb csau-csau se lesz olyan fékezhetetlen energiabomba, mint egy átlag mudi. Tegyél hát egy hatalmas szívességet saját magadnak, családodnak és környezetednek, valamint nem utolsósorban a kiskutyának, és valószínűsíthető karaktert válassz, ne kinézetet! A kinézet varázsa hamar elszáll, de a karakter marad egy kutyaéleten át!

A következő részben a mentett kutyákról szólok, valamint a jó tenyészetről.

teljesenmindegy

Kutyás sorozatunkat itt olvashatod:



A KUTYA LAKÁSBAN IS LEHET BOLDOG
Miért tartunk kutyát? Milyen egy kutya? Mit gondol, mit érez, mire van szüksége, mire nincs?
Tovább>>>

ALKALMAS VAGY KUTYAGAZDINAK?
Íme, a szempontok, melyek alapján eldöntheted, alkalmas vagy-e arra, hogy kutyád legyen.
Tovább>>>

NE TARTS KERTI KUTYÁT!
A kertben tartott kutya szenved, kutyát így tartani állatkínzás.
Tovább>>>