Tiszteletreméltó gondolat az, hogy ha már kutyát akarunk, akkor menhelyről hozzunk, hadd találjanak a szegény, elhagyott állatok új otthonra. Olyan embernek, aki gyakorlott kutyatartó, sok ideje van, és nincsen kisgyerek a háztartásában, jó ötlet is ez, de a Bezzeganya átlagközönségének csak nagyon feltételes módban ajánlom.

Ha az embernek kisgyereke van, csak korlátozott erőforrásai maradnak szabadon a kutyatartáshoz, egy fiatal család rá van utalva egy könnyen kezelhető, problémamentes kutyára, mottó, „így is éppen elég bajom van”. Egy mentett keverék kutya ugyan lehet tökéletesen alkalmazkodó is, de ez sokkal inkább lutri, mint egy fajtatiszta kutyánál, ahol bizonyos fajtajellegű tulajdonságok legalábbis erősen valószínűsíthetőek.

Persze van az, hogy mázlija van az embernek, és egy tökéletes skót juhász csóvál a menhelyi ketrecben, de ez a ritkább eset. Menhelyre jellemzően a problémás kutyák kerülnek, olyanok, akiknek „előélete” van, az ilyen kutya családba integrálása igencsak kétesélyes, kisgyerekes családban nem vállalnám. Maradjunk annyiban: ha rám hallgatsz, akkor majd a második-harmadik kutyád lesz mentett, ha akarsz rajtuk segíteni, mikor a gyerekeid már kirepültek/felnőttek, és te beletanultál a kutyatartásba.

Addig jobb, ha egy jó tenyészetből veszel fajtatiszta kiskutyát (vagy olyan keveréket, akinek minden őse problémamentes fajtából származik, mint például a havapoo).

De milyen az a jó tenyészet?

Nos, olyan hely, ahol a bizonyíthatóan minél egészségesebb és kellemesebb jellemű szülőktől származó kiskutyák életük első nyolc-kilenc hete alatt „gyorstalpaló tanfolyamon” beleszagolnak az emberrel élés lehetőleg minél több aspektusába, mert a kiskutya csak tapasztalatból tanul, és tudjuk, amit Jancsi megtanul, azt János se felejti.

Bent éljenek, a falkával, az „odúban”, hogy kielégítődjön a szociális igényük, de naponta legalább ötször kijárhassanak a kertbe, hogy amint tudják (amint járni tudnak), oda csinálják a dolgukat – egyetlen kiskutya sem szívesen piszkít a lakhelyére, amint tud, és lehetősége van rá, megtanulja, és kimegy. Halljanak-lássanak lehetőség szerint minél többfélét a normál emberi élet zajaiból-jelenségeiből: sikítozó, totyogó kisgyereket, futkározó nagyobb gyereket, működő porszívót, csapódó ajtót, asztalról leeső tányért, tévét, rádiót, csengő telefont, kapucsengőt. Vegye kézbe őket minél több ember, gyerek és idős, férfi és nő, hogy megtanulhassák az „ember faj” különböző variációit.

Ha igazán profi a tenyésztő, akkor az első hetekben már pórázon sétálni is vitte egyszer-kétszer a kölyköket, persze ez csak akkor működik, ha van olyan hely, ami elég tiszta ahhoz, hogy ne kelljen attól félni, hogy a még oltatlan kölykök összeszednek valamit az alatt a negyedóra alatt (és persze közben folyton figyelni kell őket, nehogy felkapjanak-megegyenek valamit). Még egy dolgot jó, ha rögtön megtanulnak, az autózást, egy jó tenyésztő manapság ezt is kipróbálja velük az első nyolc hét alatt – illetve leginkább hathetes koruk után, mikor már mobilabbak a kölykök.

Ha hozzászámítjuk, hogy a kölykök első négy hetében nullahuszonnégyben kell szemmel tartani az anyakutyát a kölykökkel, nehogy ráfeküdjön valamelyikre a szuka, plusz hozzávesszük az ebben a korban esedékes oltások-féregtelenítések-egyéb állatorvosi vizsgálatok árát, talán nem döbbenünk már meg annyira azon, hogy egy jó tenyészetből származó kiskutya bizony drága mulatság. Hosszú távon persze kétség sem fér hozzá, hogy megéri az extra kiadás, mert egy egészséges szülőktől, jó tenyészetből származó kiskutya sokkal nagyobb eséllyel lesz egészséges és problémamentes.

A fenti leírás persze a maximális elvárást-elképzelést írja le, ilyen lenne az ideális, a nagybetüs TENYÉSZTŐ. Nekem három kutyám is volt ilyen tenyésztőtől - nagy szerencsém volt!!!! -, mind a három maga volt az álom. Nyilván a genetika volt a legföbb tényezö ebben, mert az  öröklött tulajdonságokat azért nem lehet teljesen levetkőzni, de az, hogy olyan gyerekszobája volt a kutyáimnak, amilyen, még rátett egy lapáttal. Sajnos nem várhatjuk el, hogy minden tenyésztő így bánjon a kutyákkal, még ha egyre többen törekszenek is hálaistennek egyre jobban csinálni, így az ideális után nem rossz tudni, mi az „elégségesen” jó tenyésztő. Nos, ennek elég egyszerű kritériumai vannak:

1. kevés kutya van a háztartásban, és ha lehet, csak egy fajta. Minél több darab és több fajta szuka van a „tenyészetben”, annál valószínűbb, hogy szaporítóval állunk szemben, aki „darabszámra termel”, és nem érdekli sem a minőség, sem a kiskutyák további sorsa.

2. elengedhetetlen feltétel továbbá, hogy az alom mellett ott legyen az anyakutya, aki nyilvánvalóan a kiskutyák anyja. Az apát a legtöbb esetben csak fotón fogjuk látni, mert különösen egy lelkiismeretes és lelkes tenyésztő akár külföldre is elviszi fedeztetni a szukáját, így a kan nem lesz jelen a kiskutyák mellett, de a szuka feltétlenül.

3. a kutyák - az anyakutya és a kölykök - tiszta helyen vannak, maguk is tiszták, és láthatóan egészségesek, elevenek

4. olyan helyen vannak a kiskutyák, ahol napvilág éri őket, tehát nincsenek bezárva valami sötét garázsba vagy pajtába, valamint elég mozgásterük van, nem tíz négyzetméteres kennelben, egymás
hegyén-hátán élik le első nyolc hetüket. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor már nem rossz helyről jöttek.

Mikor eldöntötted, milyen fajtát szeretnél, kezdj el tenyészetet keresni. Ismerkedj meg személyesen is legalább két-három tenyésztővel, ne csak telefonon vagy fészbukon, és rögtön vedd fel a nyúlcipőt, ha neked nem szimpik. Ne keresgélj magadban, hogy miért nem tetszenek neked, ne mentegesd őket magad előtt, higgy a megérzésednek: csak olyan embertől vegyél kölyköt, aki emberileg is „az eseted”!

Akkor is szüntesd be köszönettel a kapcsolatot, ha előzetes egyeztetés után sem szabad megnézned belülről a tenyészetet, minősített esetben a már megszületett almot. Ha fertőzésveszélyről bullshitelnek, menekülj. A kiskutyák négyhetes koruk után már nyugodtan fogadhatnak látogatókat, ha akkor nem láthatod őket, akkor szar van a palacsintában. Szaladj el akkor is, ha bűzös-mocskos a helyük, ha az ébren levő kiskutyák betegesek, bágyadtak, ha csúnya a szemük-bőrük-szőrük, ha az anyakutya vészesen sovány. Szoptatás alatt minden szuka leromlik, de alapvetően egészséges, (habár kissé leharcolt) állat benyomását kell, hogy keltse.

A testileg-lelkileg egészséges, normális, négyhetes kiskutya külsőre olyan, mint egy kis töltött káposzta, aki ha éppen nem alszik (rengeteget alszik, játék közben, rajtaütésszerűen dől el, ott, ahol van, ha kimerül), állandóan játszik és felfedez, és kíváncsi a látogatóra, vagy legalábbis nem menekül előle. Ha ilyen a kiskutya, bátran megvehetjük és hazavihetjük.

A következő részben arról fogok filozofálni, hogy milyen elvek szerint bánj újdonsült kiskutyáddal.

teljesenmindegy

Kutyás sorozatunkat itt olvashatod:



A KUTYA LAKÁSBAN IS LEHET BOLDOG
Miért tartunk kutyát? Milyen egy kutya? Mit gondol, mit érez, mire van szüksége, mire nincs?
Tovább>>>

ALKALMAS VAGY KUTYAGAZDINAK?
Íme, a szempontok, melyek alapján eldöntheted, alkalmas vagy-e arra, hogy kutyád legyen.
Tovább>>>

NE TARTS KERTI KUTYÁT!
A kertben tartott kutya szenved, kutyát így tartani állatkínzás.
Tovább>>>

MILYEN MÁRKÁJÚ ÉS TÍPUSÚ KUTYÁT VEGYÜNK?
Egy pár extrém példa, hogy érezd, nincs az az agymenés, amihez ne találták és tenyésztették volna ki a megfelelő kutyafajtát.
Tovább>>>