A behíváson kívül persze sok más érdekes dolgot meg lehet tanítani az arra alkalmas és kíváncsi kutyáknak, én mindig óriási tisztelettel és elhűlve nézem, mi mindent tudnak egyes blökik, viszont én hóttlusta emberként olyan kutyákat tartok a legszívesebben, akiknek a háta közepére se hiányzik a vezényszóra akármitcsinálás. Szóval harmonizálunk, ami persze nem azt jelenti, hogy az én kutyáimnak semmit ne kéne tudniuk, teljesíteniük. Az emberrel való együttélés első minimuma a behívhatóság, a második a szobatisztaság, a harmadik a parancsra megállás, a negyedik a pórázon járás, ezen kívül praktikus, ha a kutya tud vezényszóra leülni, mozgólépcsőzni, és tudja, hogy a csomagtartóból mindig balra, vagyis a járda irányába kell kiugrania, ha kiszállásra kerül a sor.
Szobatisztaság
A szobatisztaság igazából már pár hetesen kezdődik, minden kiskutya azonnal kijár az alomból a dolgát végezni, amint megtanul járni. A kutya nem piszkít az odújába, ha van más lehetősége, ezért is olyan fontos, hogy olyan helyről hozzunk kiskutyát, ahol biztosítva van a kölyköknek, hogy lehetőleg minél messzebb – a hálóhelytől több tíz méterre – végezhessék a dolgukat, amint járóképesek. Erre a kiskutyákat nem kell tanítani, ez ösztön, ami a vadonban nyilván a fertőzésveszély minimalizálását szolgálta – az egyre nagyobbra növő kisfarkasok egyre nagyobb „halmocskáit“ egy idő után már nem tudja eltakarítani az anyafarkas a saját egészségének veszélyeztetése nélkül.
A nyolchetes kiskutya ezért jó esetben igazából már szobatiszta, és ahogy felfogta, hogy az ő odúja most már az új gazdijánál van (ez kábé két-három-négy nap), nem fog odacsinálni, AMENNYIBEN ELÉG SŰRŰN LEHETŐSÉGE VAN ELHAGYNI AZ ODÚT szükségét végezni. Az „elég sűrű“ az első egy-két hétben bizony kábé óránkéntet jelent (ezért is szokták javasolni, hogy aki kölyköt hoz el, az legjobban teszi, ha az éves szabadságát erre az időre teszi)! Később kutyája válogatja, milyen gyorsan szokik át a napi kétszeri-háromszori lehetőségre.
Nagyon fontos ebben a folyamatban, hogy KOMMUNIKÁLJUNK a kutyával, illetve rászoktassuk, hogy kommunikáljon velünk, ha ki kell mennie. Abban az időszakban, mikor kábé óránként kell kivinni a kölyköt, jó dolog, ha nagyon intenzíven megfigyeljük a kiskutyát, és ha észrevesszük, hogy megváltozik a viselkedése, elkezd nyugtalankodni, akkor AZONNAL (kábé fél perc a tűréshatár!!!) indulunk vele/engedjük ki a kertbe, és míg indulunk/ajtót nyitunk, beszélünk a kutyához, mindig ugyanazzal a szavakkal, pl:
„Ki kell menned? Pisilni kell? Gyere, megyünk pisilni.“
Ha ezt jó sokszor csináljuk – az első két hétben a séták túlnyomó részében -, akkor a kutya meg fogja tanulni, hogy kiviszi a gazdi, csak jelentkezni kell nála, és izgatottan fog futni a gazdihoz, ha ki kell mennie. Ilyenkor arra kell vigyázni, hogy a gazdi valóban reagáljon, és ne játékfelhívásnak vagy bármi másnak vegye a kutya jelzését, mert akkor nem alakul ki az egyértelmű kommunikáció. A kutya számára egyértelműnek kell lennie: „ha ki kell mennem, akkor odaszaladok a gazdihoz, mutatom, hogy izgatott vagyok, és akkor kimehetek az odúból, dolgomat végezni“.
Sajnos a szobatisztaság egy kutyaélet során más macerákkal is jár, minden lakásban tartott kutya tulajdonosa tudna mesélni vaksötét, jéghideg januári éjszakákról, amikor a blökire hajnali kettőkor jött rá a szapora, és nadrágot-kabátot-csizmát sebtiben felrántva, zseblámpával hadonászva kellett elloholni vele a szokott kakahelyre. Ha „deluxe szobatiszta“ a kutya, vagyis az odúja száz-kétszáz méteres körzetében SEM hajlandó semmit csinálni, akkor az aznapi futóezdés egy részét is letudja az ember ilyenkor…
Parancsra megállás
A következő pont a parancsra megállás. Ez életmentő lehet, ha egy forgalmas út felé szaladna a kutya valamilyen szerencsétlen véletlen folytán, de bármely más helyzetben nagyon jól tud jönni. Megtanítani viszonylag könnyű: megfigyeljük a pici kölyköt, és amikor éppen nincs elfoglalva Valami Nagyon Fontossal, és akkor feltűnő, a kutya számára szokatlan – vagyis figyelemfelhívó jellegű – testbeszéd kíséretében azt mondjuk neki jó hangosan, koppanósan, hangsúlyosan, hogy „stop”. A kutya erre nagy valószínűséggel valóban megáll, hogy megnézze, mit csinálunk, mire mi még hadonászunk pár másodpercet (de csak finoman, lassú mozdulatokkal, nehogy a kutya játékfelhívásnak vegye), és még mielőtt a kutya elveszítené az érdeklődését a helyzet iránt, kiadjuk a feloldó szót: „mehetsz”, „szabad”, amit pár nagy, játékos mozdulattal is egyértelműsítünk. Majd hatalmas dicséret, játék, jutifali következik. Ezt ismételgetjük, amennyit csak lehet, pár nap múlva már a szabadban is, póráz nélkül.
Pórázon járás
A pórázon járást nekem még sose sikerült megtanítani, általában szörnyen húztak a kutyáim, illetve volt egy, aki magától tudta, nem én tanítottam. Sok videót lehet erről találni, én még nem néztem meg egyet se, bevallom, mert az egész téma nem is érdekelt különösképpen, mindaddig, amíg itt szó nem esett egyszer róla. Tisztán elméleti szinten nekem az a gondolatom, azt érzem logikusnak, hogy a pórázon járás azért problémás sok kutyának – húz, ugrál, mindenfele megy, csak arra nem, amerre a gazdi akar -, mert nem tanítjuk rá tudatosan, hanem egyszerűen csak rákapcsoljuk a pórázt, és húzzuk, amerre akarjuk. A kutya ebből azt tanulja meg, hogy ha a póráz rákerül, akkor már nem kell a gazdira figyelnie – és a gazdi sem figyel rá! -, a munkát a póráz végzi, azzal, hogy húz.
Ezért én a mostani eszemmel úgy tanítanám a kutyát a pórázon járásra, hogy nagyon laza pórázzal – legalább öt-tízméteressel, akár flexivel is – vezetném, és gondoskodnék róla, hogy lehetőleg mindig rám figyeljen, én legyek a fókuszában, ÉS ÉN IS ELSÖSORBAN RÁ FIGYELNÉK. Vagyis beszéd, minden három lépésben jutifali, játék, vezényszavak – ülsz, stop, hozzám -, állandó irányváltoztatás, amit követnie kell, és a póráz soha ne feszüljön, ha muszáj akár el is kell engedni, de soha ne forduljon elő az, hogy a pórázon húzzuk a kölyköt. Lényeg az, hogy a kutya ÁLLANDÓAN ránk figyeljen, ha pórázon van, ami kemény dió, strapás, és folyamatos odafigyelést meg találékonyságot feltételez a gazdi részéről, ezért is jó, ha nagyon rövid időkkel kezdünk, először két-három perc is bőven elég ebből a gyakorlatból.
Ez persze nem ad kimerítő választ arra, hogy mit csináljon az a gazdi, aki az élethelyzetéből kifolyólag csak és kizárólag pórázon tudja sétáltatni a kölyökkutyát, mert azt ugye nem lehet elvárni egy picitől, hogy negyed- vagy félóraszámra figyeljen csak a gazdira, mikor annyi, de annyi érdekes dolog van még a világon. Ebben az esetben talán az a megoldás, hogy váltakozva engedjük mondjuk tíz percig „kajláskodni” a kiskutyát a pórázon, illetve három percig megköveteljük, hogy ránk figyeljen, és rendesen jöjjön, az időket persze variáljuk… Amikor a kutya már tudja, hogy a pórázon csak a gazdira figyelhet, akkor gondolom, eljön az az idő, amikor kialakul az ésszerű kompromisszum, vagyis a kutya nézegethet-szaglálódhat – tehát másra is figyelhet -, ha közben a gazdi lába mellett megy minden gond nélkül.
Ül!
Az „ülsz” a legegyszerűbb vezényszó, jutifalival (vagy valami más érdekes dologgal) a kézben kell a kutya feje fölé nyúlni, mire nyújtogatni fogja a nyakát, és magától leül. Ha közben mondogatjuk a vezényszót, és utána jutalmazunk – a feloldó szót sem felejtve!!! -, a kutya egy fél óra alatt megtanulja, hogy mit akarunk tőle.
Mozgólépcsőzés
Nagyvárosi kutyát érdemes megtanítani mozgólépcsőzni is, mert ha van is lépcső és lift, akkor is sokkal macerásabb és lassúbb. De vigyázat, ez a gyakorlat egyáltalán nem veszélytelen! A leszálláskor a kutya mancsa beleakadhat a mozgólépcső fésűibe, nagyon súlyos sérülés lehet belőle!!! A kutyának meg kell tanulnia, hogy leszálláskor át kell SZALADNIA (gyors ügetésben, vagy akár vágtában) a fésűs rész fölött, nem szabad megállnia. Ezért mozgólépcsőzni kutyával CSAKIS ott lehet – akkor is, ha a kutya már jól tud mozgólépcsőzni!!! – ahol a kutyának van helye lendületet venni ahhoz, hogy tempósan menjen át a fésűs rész fölött, tehát az előttünk lévő legalább négy-öt foknak szabadnak kell lennie!
Az olyan mozgólépcsőn, ahol sűrűn állnak az emberek, ölbe kell venni a kutyát a leszállás másodperceire, ha nem akarunk nagyon nagy bajt. Ha viszont van elég hely, akkor a kutya nagy biztonsággal fog közlekedni a mozgólépcsőn, ha megszokta, hogy leszálláskor szaladnia kell. Természetesen a mozgólépcső is gyakorlat és megszokás kérdése, tehát ha minden szentidőben járunk csak mozgólépcsős helyen, akkor megkophat a tudás, és nekünk még fokozottabban kell ügyelni a kutyánkra; ha bizonytalanok vagyunk, akkor inkább lépcsőzzünk, liftezzünk vagy vegyük ölbe a blökit.
Csomagtartó elhagyása
Végezetül a kombi csomagtartója, ahol a legtöbb általam ismert kutya utazik, szállítóketrecben, vagy anélkül. Az első és legfontosabb, hogy ismerje a kutya azt a vezényszót, hogy ne ugorjon ki, mikor kinyílik a csomagtartó, tehát ha még nyitás előtt a kocsi mögött állva szólok neki, hogy maradjon, akkor ne ugorjon ki, mikor nyílik az ajtó. Még ügyesebb, ha eleve arra szoktatjuk, hogy bent kell maradnia, míg el nem hangzik a „hopp”, mikor is ő a járda irányába ugrik ki, ezt könnyen elérhetjük, ha jutifalis kézzel „vezetjük” ki a csomagtérből a kívánt irányba, még olyan kicsi korában, amikor még kicsit fél kiugrani a „magasból”, és eleinte tétovázik.
A következő részben a gyerekek és a kutyák kapcsolatáról fogok írni.
teljesenmindegy
Kutyás sorozatunkat itt olvashatod:
A KUTYA LAKÁSBAN IS LEHET BOLDOG
Miért tartunk kutyát? Milyen egy kutya? Mit gondol, mit érez, mire van szüksége, mire nincs?
Tovább>>>
ALKALMAS VAGY KUTYAGAZDINAK?
Íme, a szempontok, melyek alapján eldöntheted, alkalmas vagy-e arra, hogy kutyád legyen.
Tovább>>>
NE TARTS KERTI KUTYÁT!
A kertben tartott kutya szenved, kutyát így tartani állatkínzás.
Tovább>>>
MILYEN MÁRKÁJÚ ÉS TÍPUSÚ KUTYÁT VEGYÜNK?
Egy pár extrém példa, hogy érezd, nincs az az agymenés, amihez ne találták és tenyésztették volna ki a megfelelő kutyafajtát.
Tovább>>>
MENTETT KUTYA - FOGADJUK BE? MILYEN A JÓ TENYÉSZTŐ?
Ha rám hallgatsz, majd a második-harmadik kutyád lesz mentett, ha akarsz rajtuk segíteni, mikor a gyerekeid már kirepültek/felnőttek, és te beletanultál a kutyatartásba.
Tovább>>>
A KUTYÁD ÚGY SZERET, AHOGY A GYEREKED
Merd szeretni a kutyát, ugyanolyan módon, mint a gyerekedet, ha természetesen nem is fog menni ugyanakkora intenzitással.
Tovább>>>
HOZZÁM! HOGYAN HÍVJUK BE A KUTYÁT?
Így tanítsd meg a kutyád, hogy jöjjön, ha hívod.
Tovább>>>
