Emlékszem, amikor két gyerek után először jelentkeztem egy álláshirdetésre. Úgy éreztem, a személyes beszélgetés jól halad, a tesztfeladatot simán megírtam, ráadásul a munkahely is a kerületben volt, meg a szakterületen is voltak tapasztalataim és érdekelt is, ideális lett volna minden szempontból. Aztán az interjúztató hölgy a családi állapotomat kezdte firtatni, és amikor kiderült: két kicsi gyerekem van, eltűnt a mosoly az arcáról. Biztosítottam róla, hogy ez semmiféle hatással nem lenne a munkámra, mivel alapvetően oviba járnak, és ha mégis kellene a segítség, a nagyszülők hadra foghatóak. A hölgy valamit jegyzetelt, a munkát végül nem én kaptam meg.
Természetesen benne van a pakliban, hogy egy másik jelentkező szakmai szempontból jobb volt, mint én, és azért kapta meg a munkát, nekem akkor mégis rossz érzéseim voltak ezzel kapcsolatban: nem tudtam nem arra gondolni, hogy a gyerekeim miatt döntöttek így. Ez már sosem derül ki. De az biztos, hogy sajnos sok helyen – bár nem lenne szabad befolyással lennie – a kisgyermekes anyukák hátrányban vannak a gyermektelen pályázókkal szemben.
Sajnos ez a probléma napjainkban is fennáll, több olvasónk is beszámolt arról, milyen nehézségei vannak, ha egy anyuka dolgozni szeretne:
„Nem tudom, hányan küzdenek még ezzel a frusztrációval, de engem – hősiesen vállalom – elég rosszul érint, hogy lenne időm és erőm, tehát kapacitásom, de nem tudok dolgozni, mert – bár hiába van piacképes jogi diplomám, szakvizsgám és tapasztalatom, megfelelően alkalmazható nyelvtudásom – nem kellek részmunkaidőben vagy home office-ban”
– írta Vemhes Tevelány az Állás: kinek kell egy kisgyerekes anya? című posztjában. Egy vidéki olvasónk is arról számolt be, hogy korlátozottak a munkalehetőségek a lakóhelye környékén, és egy kisgyerekkel sajnos nem nagyon van hova menni, pedig szíve szerint másik munkát keresne.
A részmunkaidős foglalkoztatás sajnos sok munkahelyen nem megvalósítható, de az otthoni munkavégzést sem nagyon támogatják a cégek – bár úgy tűnik, a koronavírus-járvány miatti kényszerű otthonlét tapasztalatai alapján mintha kezdené magát elfogadtatni a home office intézménye.
Volt, akinek megígérték, hogy gyes után rugalmas munkaidőben dolgozhat, de nem tartották be a megállapodást, így végül felmondott:
„A főnökben már a törekvés sem volt meg arra, hogy a korábban ígért rugalmas munkaidő tartható legyen. Az oktatások elmaradtak, ennek ellenére olyan feladatokat is rám bíztak, amihez nem volt meg a tudásom. Segítséget, támogatást továbbra sem kaptam. Ezen okok miatt január közepén beadtam a felmondásom, és elfogadtam egy másik ajánlatot.”
A Be Social 2019- végén, 7700 nő részvételével készült felmérésének eredményei szerint a válaszadó nők csaknem egynegyede (23 százaléka) tapasztalt már kellemetlenséget állásinterjún, ha kiderült, hogy gyermeket szeretne, vagy van már gyermeke. Bár a munkavállalót valamilyen szinten védi a jog – különösen a várandós vagy gyesről visszatérő anyukákat –, de sajnos kiskapuk mindig vannak, és sokszor a munkáltató jóindulatán múlik, hogy felvesz-e egy édesanyát és/vagy engedi-e számára a rugalmas vagy a rövidebb munkaidőt.
Neked milyen tapasztalataid vannak a munkába való visszatérésről kisgyerekes anyaként?
Tünde
Anyaság és munka... olvass még a témában!
Végre újra járhatok dolgozni!
12 dolog, ami jó a home office-ban
Felmondtam a munkahelyemen, inkább a gyerekeimmel leszek
