Tavaly októberben két év gyed után visszamentem dolgozni. Nyár óta kapcsolatban voltam a munkáltatómmal. A közvetlen főnökömmel megbeszéltük, hogy váratlan túlórát nem tudok vállalni délutánonként. Előre megbeszélve és reggel nem gond, a pluszmunkát (mert az van, ezt nem titkolták) akkor el tudom végezni.
Többször, több embertől kaptam ígéretet arra, hogy ez így rendben lesz. Hamar kiderült, hogy mégsem. Többször beszéltünk erről, változás nem történt. Sokszor úgy viselkedtek velem, mintha csak pár hét szabadságon lettem volna. Ha segítséget kértem, csak megjegyzésekkel kísérve kaptam. Emiatt nagyon haszontalannak és butának éreztem magam. Nagyon feszült időszak következett.
Valamiért a munkába visszatérésemmel egyidőben egyfajta megfelelési kényszer lett úrrá rajtam. Legyek tökéletes munkaerő, anya, feleség. Minden délután Nikivel foglalkoztam altatásig, aztán nekiálltam főzni, takarítani, tanulni a munkahelyi dolgokat. Ezt a férjem hamar megelégelte, így onnantól vagy felváltva csináltuk a házimunkát, vagy Nikivel együtt – ahogy gyed alatt is. Aztán a főzést is csak hétvégére toltuk, hét közben rendelünk ebédet. Még csak két hete, de egyelőre beválik. Minden nap viszek belőle haza vacsorára is.
Az oktatás három héttel azután indult, hogy visszamentem. Nagyon hasznos volt szakmailag és a lelkemnek is jót tett. December közepén mandulagyulladásom lett, ezzel nyilván otthon kellett maradnom. Mivel telefonon megsürgette a főnököm a gyógyulásom, így hamar rendbe jöttem. Innentől kezdtem el aktívabban munkát keresni. Előtte is feltettem az önéletrajzomat egy álláskereső oldalra, de csak ügynöki munkára hívtak. Azoknál az első körös "interjúk" után már nem mentem többet. Voltam egy ügyvédi irodában, ahol asszisztenst kerestek és egy boltvezetői állásnál is behívtak interjúra.
Eljött a karácsony. Kellemesen, nyugodtan telt. Nikivel együtt díszítettük fel a fát és a lakást, nagyon élveztük. Idén először készítettem sk díszeket papírból, többnyire ezt is Nikivel együtt. Nagy részük csak pár napot élt, mert Niki leszedte őket, hogy máshova tegyük, és költöztetés közben elszakadtak. Évek óta először volt újra igazi karácsonyi hangulatom. Voltunk Szentendrén a karácsonyi vásáron – ebből Niki leginkább a vonatozást emlegette később. Mindketten élveztük a férjemmel, hogy nem csak egy rövid hétvégénk van egymásra és Nikire. Niki élvezi a bölcsit, nincs vele gond. Egyszer volt beteg, még az oktatásom előtt, szabadságra mentem. Ahogy a főnököm mondta, sok hasznomat úgysem vették.
December elején tudatosodott bennem, hogy a munkába állásom óta kicsit elkényeztettem Nikit. Azóta erre még tudatosabban figyelek. Az is feltűnt, hogy sokkal türelmesebb vagyok vele. Több dolog, ami korábban idegesített, most egyáltalán nem zavar. Például hogy itthon néha mindenhová követ, mindenben segíteni szeretne. Vagy hogy olykor rájön a beszélhetnék és folyamatosan fecseg.
Még karácsony előtt fordulat állt be a munkakeresésben: egy korábbi munkatársam felhívott, hogy náluk lenne munka, érdekel-e. Természetesen elmentem az interjúra, amiről vegyes érzésekkel távoztam. A munkaidő fix, fél 5-ig tart. Sem ekkor, sem később nem merült fel a "mi lesz, ha beteg a gyerek" téma. De a fizetés kevesebb és a munka szakmailag visszalépés. Most többféle dolgot csinálok, ezekkel kapcsolatban lehetőségem van folyamatos oktatásokon részt venni. A másik helyen egy dolgot kéne csinálnom, a belső oktatások nem ilyen jók. Sosem voltam igazán karrierista, vagyis nem tartottam magam annak. De sokat dolgoztam és tanultam a mostani helyen, egyre komolyabb és nagyobb felelősséggel járó munkákat kaptam. Most, visszatérve kicsit újra kell ezt kezdeni, de nem a nulláról.
Az anyagi részén is sokat gondolkodtunk. A férjem végig támogatott, felvetette, hogy a felszabaduló időmben tanulhatnék valamit. A második interjún sikerült egy olyan összeget elérni, ami már nem olyan vészes, így hajlottam a váltásra. A karácsony utáni hetek ebben csak megerősítettek. A főnökben már a törekvés sem volt meg arra, hogy a korábban ígért rugalmas munkaidő tartható legyen. Az oktatások elmaradtak, ennek ellenére olyan feladatokat is rám bíztak, amihez nem volt meg a tudásom. Segítséget, támogatást továbbra sem kaptam. Ezen okok miatt január közepén beadtam a felmondásom és elfogadtam a másik ajánlatot.
Bízom benne, hogy jól döntöttem.
Kicsidelfin
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?