Azért szeretném megírni az élményemet a témában, mert én homlokegyenest más történetekkel találkoztam, és szeretném ha árnyalnák a képet az otthon szülésről, mert az én történetem 100% valódi. Nem szeretném, ha valaki emiatt nem választaná ezt a szülést, de szeretném, ha sokkal felkészültebb lenne, mint amennyire én voltam. Remélem, sokak segítségére válik a beszámolóm.

Egy budai bábapraxisra esett a választásom. Az akkor 350 ezer forintos szülésben, ahogy tájékoztattak, benne lesz minden. Ez nem volt teljesen igaz, de volt zoomos szülésfelkészítés, ahol elmondták azokat a dolgokat, amiket a bábák hasznosnak véltek. A szoptatással kapcsolatos valóban nagyon informatív volt. Viszont a szüléssel kapcsolatban ha felmerült kérdés bárkiben (voltunk vagy 20-an egy zoomon), akkor az volt a válasz, hogy olyan nincs is, nem kell vele foglalkozni, vagy majd elmondják a személyes részvételt igénylő három alkalmon. Már a harmadik trimeszterben jártam és kérdezgettem, hogy mikor lesz az a három alkalom, kitérő választ kaptam, majd a 38. hetemben kaptam egy e-mailt, hogy az is zoomos lesz és küldik a linket, ha ráérünk, én aznapra már el voltam ígérkezve (36. hétig dolgoztam, 37. héten költöztünk) de kértem, hogy adjanak lehetőséget a többi alkalomra - erre már nem is válaszoltak.

A 40. héten elérkezett a szülés napja: reggel már összehúzódásokkal ébredtem, a férjem abszolút nem is vette komolyan, anyukám (hozzá költöztünk albérletből mert a lakásunk átadása késett másfél évet) azért felhívott párszor még aznap, mi újság. Tulajdonképpen én is úgy voltam, tuti jósló fájások, mert változó intenzitásúak voltak, és délután még ki is tudtam vasalni, élhettem mellette az életem. Benézett három körül két bába, mert a környéken voltak és reggel jeleztem az enyhe fájásokat, ők is mondták, hogy ez még bőven lehet egy hét... Estére kicsit kellemetlenebb lett, de 11 körül lefeküdtem aludni. Rá félórára éreztem, hogy repedés hangja jön alulról, és felálltam az ágyból, ekkor közel egy liter magzatvíz távozott belőlem, pont, mint a filmekben, amire azt mondták a bábák, hogy ilyen nincs a valóságban. A fájásaim hirtelen percesre sűrűsödtek. Hívtam a bábákat, mondták, hogy tegyek be egy betétet, majd jönnek. Kb. 5 percenként kellett betétet váltanom, mert minden kifolyt belőlem. A bábák már megérkeztek, az autóban pihentek - nem jöttek be. Amikor már csak vér jött belőlem, jeleztem feléjük, de előtte még volt egy hívás, ahol megjegyezte az egyik bába, miért nem normálisan veszem a levegőt – a légzést külön mondták, hogy ne tanuljunk be, mert az felesleges vagy árt - majd jön az magától - nem jött, és a bábák sem voltak benn segíteni. 

A vér hívó szavára befáradtak. Nem vizsgáltak meg, hanem mondták, hogy húú, mindjárt kijön a baba, gyorsan nyomjam ki. Mondták, hogy nyomjak, és többféle pozíciót is kipróbáltattak - a baba nem jött. Kb. negyedóra múlva megvizsgáltak, addigra is csak 8 cm-re tágult a méhszájam. Erre közölték, hogy ha van kedvem nyomhatok, ha nincs, nem kell mert a baba még akár fél napot-napot is várathat magára. Kádfürdőt ajánlottak, el is fogadtam. Egyikőjük le is feküdt pihenni, mert szülésről jöttek, fáradtak voltak.

A fájásaim percnél rövidebbre sűrűsödtek már, és a negyedóra nyomás után inkább azt éreztem, ingerszerűen, hogy nyomjak, mert ha nem nyomtam, egybemosódtak az összehúzódásaim. Közben volt, hogy kimentem a kádból, majd vissza, a bábák cserélték egymást, volt, hogy egyikőjük sem volt a környékemen. Hajnal öt óra körül megvizsgált az egyik bába a kádban és mondta, hogy már lehet érezni a baba fejét, jöjjek ki. Kint nyomtam tovább különböző pozíciókban, majd háromnegyed óra elteltével, guggolás közben kijött a kislányom. Miközben jött ki belőlem, többször megálltunk és újra és újra nyomnom kellett, hallottam, ahogy szakadok. Szerencsére egészséges gyerekem született, letörölték és rám tették.

1-1,5 óra volt az aranyóránk - tulajdonképpen emiatt választottam az otthonszülést, hogy erre legyen lehetőségem. A bábák is furcsállták, miért annyira sírós a babám, megjegyezték, hogy az otthon születtek nem szoktak ennyit sírni. Férjemmel elment az egyik bába a kislányomat megtisztítani, a másik bába elkezdte szemügyre venni a testi káromat.

Szülés után gyengének éreztem magam, mint egy első világháborús hadirokkant a csatamezőn, akiben még dúl az adrenalin, de nagyjából érzi, hogy az eddigi testét már nem kapja vissza. Sajnos nem volt tapasztalatom olyanban, hogy a szülés után egyszerre elvágták volna a fájdalmaimat. Ingerszerűen éreztem még, hogy nyomnom kellene, közben mindenem fájt alul és égetett. Az aranyóra után elvágták a köldökzsinórt, és kicsit meghúzták, kijön-e azzal a méhlepény, nem jött, ezért azt is ki kellett nyomnom. Utána 1-1,5 órán keresztül varrt az egyik bába, a másik a mobiljával világított. Végig éreztem a varrást is, ami a külső szakadásokat érintette, mert a lidocain spray csak belül, nyákos felületen hat - ez volt a magyarázat. 

Az eddigiekért nem neheztelek igazán a bábákra, nem tudom, hogy kórházban más lett volna a szülés, úgy tudom még magánkórházban is nagyrészt magukra hagyják a kismamákat. Viszont a továbbiakban úgy gondolom, megilletett volna az őszinte és egyenes tájékoztatás. Fekve is éreztem, hogy baj van, és megkérdeztem, hogy nagyjából milyen fokú a gátsérülésem, erre azt mondták, hogy semmi az egész max. első-másodfokú. Egy hónapig nem tudtam ülni, járni is nehezen. A varratnak fel kellett volna szívódni, részben volt, ami kipotyogott de mondtam, hogy elég kényelmetlen minden - erre kijött az egyik bába és valóban finoman eltávolította a varratokat, amik nem szívódtak fel.

A kislányom továbbra is nagyon sírós volt. A fiatalabb bába volt a kapcsolattartóm és ő ajánlotta, hogy vegyek kendős, hasi hordozót (ezt az ortopéd orvosom tiltotta, mert vannak mozgásszervi gondjaim) megvettem, abban is sírt, rám kötözve órákat sírt a baba, pedig én ringtam, járkáltam vele, ahogy tudtam. Hiába volt kézben, ott is folyton sírt. Szoptatni úgy tudtam, hogy erővel nyomtam magamra szegényt, és amíg szopizott nem sírt és abba „ájult bele” - ez volt az alvása. Én meg alig aludtam, mert ez a sok sírás rendkívül stresszessé tett, nem beszélve a testi állapotomról, amire azt mondták, hogy tök átlag, van aki egy évig nem is érez különösebb javulást (erről szülésfelkészítőn nem esett szó). 40 ezer forintért 4 alkalmas, csoportos babamasszázsra is befizettem, amit a fiatal bába tartott, hátha segít. Még a barátnőjéhez, aki csecsemőkonzulens, is bejelentkeztem, akinél flegmább „segítő” embert el sem lehetett volna képzelni. 

Sajnos az állapotom elkezdett romlani, és szükségesnek tartottam orvos felkeresését. A bábák az akkor nyitott Budai Perinatális Központot ajánlották, terhesen egyszer voltam a doktornőnél, nagyon kedvesnek találtam. Alaposan megvizsgált szülés után is. Mondta, hogy tuti menstruálok már, azért van hat héttel szülés után is olyan erős vérzésem - ultrahang meggyőzte az ellenkezőjéről, de nem mondott rá semmit. A panaszom az volt, hogy érzem, hogy szivárog a vizeletem és csíp mindenhol, de nem is érzem, amikor kifolyik - erre sem mondott semmit. Kb. leírta a felhőbe feltett diagnózisra, hogy elmentem orvoshoz panasz nélkül és minden rendben. Még jó két hétig véreztem. Bejelentkeztem a kispesti nőgyógyászati rendelőbe, ott kiderült, hogy aznapra kiadták azt az időpontot még száz nőnek és nem tudnak ellátni, arra egy hónapra jutottam orvoshoz, ő azt mondta, biztos, hogy szülés utáni fertőzés, felírt 20 napnyi gyógyszert (antibiotikumot) és utána jobbak lettek a tüneteim.

Kislányomon segített aztán a dévényes, mert a sok sírás tuti az anyatejem magas kortizoltartalmától volt de amellett nagyon kötöttek voltak az ízületei, amihez szakember kellett, hogy változzon (a bábák a Dévény-tornát (10 ezer/alkalom) nem ajánlották, hanem saját ismerősükre akartak rábeszélni (19 e forint/alkalom). Szerencsére egy gyermekorvos személyében nagyszerű csecsemő-mama konzulenst is találtam.

Lassan tényleg javulni kezdtem. A szülésnek már közel két és fél éve. Minden fürdésnél érzem, hol szakadtam el, futni vagy cardio edzésre valószínűleg ebben az életben már nem mehetek, pedig szülés előtt csináltam a Kriston-tornát is. Mindig négy gyereket szerettem volna, most pedig gondolni sem tudok újabb terhességre, szülésre pedig semmiképpen, pedig lassan időszerű lenne. A szülésről olyan zárójelentést kaptam, amiben rólam annyi állt, hogy normál hüvelyi szülésem volt és az elvégzett beavatkozás varrat.