A szülés utáni időszak sok változást hoz az ember életében. Black Swan ebben a minisorozatban mesél tapasztalatairól. Az első részben a szoptatással kapcsolatos nehézségeiről számol be.
Nemrég megosztottam veletek a szülésem történetét, és szeretnék néhány szót ejteni az azt követő időszakról is. Hogy kicsit kontextusba helyezzem a történteket, (és hogy gyorsan megutáljatok), el kell mondanom, hogy én vagyok az a nő, aki sose akart gyereket. Karrierre vágytam, sikerre, boldog párkapcsolatra, de gyerekre nem. Igaz, hogy mindössze 25 éves voltam, amikor szültem, úgyhogy ráfoghatnánk ezt a koromra is. Azonban én vagyok az a nő, aki olyan kemény, racionális, és a felszínen hideg, hogy a saját anyja és nagyanyja is azt mondta, hogy nem való neki a gyerek. Valamint egy bő évvel a teherbeesés előtt felmerült, hogy nem lehet gyerekem, és ez kicsit sem rázott meg, ellentétben a férjemmel, aki szeretett volna gyereket, de csakis tőlem.
Kérdezhetnétek, hogy miért lett mégis gyermekem. A kisfiunk védekezés (bár nem a legbiztonságosabb védekezés) mellett fogant, és onnantól, hogy a hasamban volt, én mindenáron meg akartam őt védeni mindentől, és ez ma is így van. Ma már azt mondom, hogy én sose akartam egy gyereket, de Őt akartam. Attól kezdve, hogy tudtam, hogy van, szeretem, óvom, gondoskodok róla, és bármit megtennék érte, ahogyan minden Anya. Amiért ezt leírtam, az pedig a szülés utáni nehézségekkel való megbirkózás módja.
Szoptatás
Az első nehézség, amivel minden frissen szült anyuka találkozik. Én tudatosan készültem rá, sok szoptatási tanácsadó által írt cikket elolvastam, videót néztem, minden felmerülő problémát tanulmányoztam. Azt tudtam, hogy biztosan lesz elegendő tejem, és azt is tudtam, hogy nem akarom lefejt tejjel táplálni a babámat, de ez pusztán lustaság a részemről. Semmi kedvem nem volt a mellszívó, cumisüveg mosogatásához, sterilizálásához, fejéshez, utána etetéshez. Így már a pocakban megbeszéltem a kisfiammal, hogy ügyesen szopizzon. Cumit nem vettük, sem cumisüveget megelőzve a cumizavart. A terhességem vége előtt két hónappal pedig márt folyt a tejem.
Eddig minden szép és jó is lett volna, ha a szülés után mellre helyezhettem volna a babámat. Viszont nem ez történt. Este 19:50-kor született fiamat másnap reggel 5:30-kor próbálhattam először mellre tenni sikertelenül. Minden technikát bevetettem a számtalan videóból, amit megnéztem. Minden szakértő elmondta, hogy a babák bármilyen mellbimbóból képesek szopizni, de az én babám nem akarta észrevenni, hogy ott van a mellbimbóm. Akkor pedig javasolták a bimbóvédőt, ami ugyebár az ördög eszköze, és cumizavart okozhat. Pedig úgy hozták ki, hogy
„Anyuka, ez a gyerek úgy fog szopizni!”
Kezdetben nem értettem, hogy miért mondták ezt, és miért keresett valami a mellbimbómnál sokkal nagyobb dolgot a kisfiam, csak a képeket visszanézve vettem észre, hogy az inkubátorban egy cumi van a feje mellett. Lényegében hamarabb találkozott cumival, mint az én mellemmel. Viszont a bimbóvédővel szépen szopizott, hamar evett mennyiséget, ügyesek voltunk. Három hónapos korában hagyta el egyik napról a másikra, egyszerűen nem fogadta el csak anélkül a mellemet.
Aki szoptatott bimbóvédővel, az tudja, hogy ez egy sokkal kevésbé hatékony módja a szoptatásnak. Valószínűleg ezért is lehetett, hogy nálunk egy szoptatás 1,5-2 óra hosszú volt jó esetben! A rossz eset az volt, amikor az egyhetes korától adott vaskészítmény miatt nem tudott kakilni, ezért 6 (!!) órán keresztül szopizott egyhuzamban. Gyakorlatilag egész nap mellen volt. Kis kiegészítés, hogy tejfehérje allergiát és refluxot állapítottak meg nála, így a számomra is kényelmes és pihentetőbb fekve szoptatás nem működött, maradt a nyugágypóz, majd evés után minimum fél óra függőleges helyzetben szigorúan, ami után általában felébredt, és kezdhettük elölről.
Semmit nem tudtam pihenni, éjszakánként rettegtem, hogy elalszom szoptatás közben, és elejtem a gyereket. Jobb napokon összejött négy óra alvás, de persze nem egyben, hanem két részletben. Egy újabb szimpatikus adalék rólam, hogy hatalmas alvásigényem van, nagyjából 10-12 óra alvással érzem jól magam, ha 8-nál kevesebbet alszom, akkor nem akarsz találkozni velem. A végkimerülés szélén jó néhányszor fel akartam adni, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne segítsek a kisfiamon, hogy ne legyek mellette, amikor szüksége van rám.
A legnehezebbek azok a hetek voltak, amikor a férjemnek el kellett utaznia, és egyedül voltam öt napig a babánkkal. Két hónapos korától elkezdte átaludni az éjszakát, és sokkal könnyebb lett. Aztán hamarosan már nem jött vissza a teljes elfogyasztott mennyiség, ha fekve szopizott, ez szintén hatalmas előrelépés volt. Mikor elhagytuk a bimbóvédőt, akkor pedig jelentősen lerövidültek a szoptatások. Most fél éves múlt, és még mindig kizárólag szoptatott baba, amire nagyon büszke vagyok, mert megdolgoztunk érte.
Bár eleinte csak nyűg volt a szoptatás, később ráéreztem a szépségére. Először, amikor nagyjából héthetesen jóllakottan először elmosolyodott a kisfiam a cicin bóbiskolva. Majd amikor éreztem, hogy számára tényleg MINDEN a szopizás: evés, ivás, biztonság, bújás, relaxáció, Anya.
Black Swan
Szoptatással kapcsolatos cikkeinkből...
A csecsemős nővérek miatt ment el a tejem
"Hogy lehet ilyen béna, még szoptatni sem tud?"
Leszúrtak, mert nem tudtam, hogy kell mellre tenni a babát
