A mai nappal megkezdtük a 36. hetet, úgyhogy már hivatalosan is maximum csak egy hónap van hátra! Múlt héten ott fejeztem be a naplómat, hogy épp úton voltunk a szülés előtti utolsó hosszúhétvégi pihenésünkre. Egész héten gondolkodtam rajta, hogy jó ötlet-e a 35. héten még elindulni és körülbelül 500 kilométerre eltávolodni Budapesttől, de végül mivel a babaszobával is végeztünk, csodás napsütéses időt jósoltak a hétvégére, és ránk is fért már a pihenés, így az orvosom véleményétől tettem függővé az elindulást. Pont jól jött ki, hogy csütörtök kora délután találkoztunk, ahova mi már optimista módon bepakolt bőrönddel érkeztünk, mondván, ha zöld utat kapunk, már indulunk is tovább a célállomásunk felé.

Valami olyan helyre szerettem volna menni, ahol korábban is voltunk már, jól ismerünk mindent, és valóban csak a nyugodt pihenésre tudunk koncentrálni. Ja, és közel a tenger, hogy feltöltődhessek az illatával a következő hetekre-hónapokra. Így esett a választásunk Opatijára. Csodaszép tengerparti kisváros, utánozhatatlan hangulattal, a kisbabánk is járt már itt, még augusztusban, amikor csak mi tudtunk a létezéséről és még fürdőruhában sem volt látható a pocakom. Ez mostanra szó szerint hatalmasat változott, viszont felfedeztem a szerintem egyetlen könnyebbséget, amit a nagy hasamnak köszönhetek: jelentősen egyszerűsödött az utazás előtti bepakolás. Ugyanis nem túl bonyolult módon csak a kismamaruháim kerültek a bőröndbe, abból viszont az összes. Mostanra már tényleg csak ezekben érzem kényelmesen magam, hála minden darabért, amit megvettem!

Délután izgatottan érkeztünk az orvosomhoz, egyfelől mivel minden ultrahangra izgatottan érkezem, másfelől pedig azért, mert kíváncsi voltam, mit fog szólni a kis hétvégi ötletemhez. Vizsgálat után, miután többször elismételte, hogy mindent a legnagyobb rendben talált, a méhszáj zárt, a baba tökéletesen van, feltettem neki a kérdést, hogy látja-e bármi akadályát annak, ha nem Budapesten töltjük a következő napokat. Tény, hogy kicsit furcsán nézett, amikor közöltük, hogy nem csak a Balatonig tervezünk menni, de azt mondta, ha valóban pihenni fogok, akkor áldását adja! Így csütörtök este már a kedvenc éttermünkben ettük a tengeri finomságokat és azon viccelődtünk, hogy ha egy kis csúszással esetleg itt születne meg a kisfiunk, akkor a Nebojša, vagy a Zdvravko horvát keresztnevet kapja-e... Szerencsénk volt az időjárással is, mert végig 15-17 fok és verőfényes napsütés volt. Lassú, de hosszú sétákat tettünk a tengerparti sétányon, jókat ettünk, a szobánk teraszán olvasgattam pokrócba burkolózva, szóval végre kissé feltöltődtem, bár természetesen túl hamar ért véget ez a három nap.

Hétfőn rögtön egy kora reggeli vérvétellel indítottunk. Nagyon vártam az eredményt, mert az utolsó nagyobb laborvizsgálatom már elég régen, a 20. hét környékén volt, akkor derült ki a cukorproblémám is. Ezúttal jobb eredményt kaptam, van ugyan csillagos értékem, de minden nagyon közel a megengedett határértékhez, a glükóz pedig még egy kicsit kevesebb is, mint lehetne. Ezek szerint látszik a hónapok óta tartott diéta, valamint a tudatosabb vitamin-adagolás eredménye. Ezután az orvosom javaslatára konzultáltam egy belgyógyász doktornővel, aki „mintaszerűnek” minősítette a vérképemet, egy teljes órát szánt az elmúlt hónapok kiértékelésére, és megtudhattam tőle, hogy ha rögtön a cukorterhelés rossz eredménye után „jó kezekbe” kerülök, mennyire másképp is alakulhatott volna...

Ebben a kórházban sokkal figyelmesebben monitorozzák a cukorproblémás kismamákat, és sokkal átfogóbb tájékoztatást, pontosabb diétát kapnak. Sok időt megspórolhattam volna, mialatt saját magam kísérleteztem ki a szükséges dolgokat, de nagyon örült, hogy „önszorgalomból” folyamatosan mérem a cukorértékeimet, és megtanultam, hogy milyen időpontban, milyen étkezésre hogyan reagál a szervezetem. Abban maradtunk, hogy a fő irányvonal alapvetően jó, és remélhetőleg semmilyen problémám nem lesz ezzel szülés után, sem nekem, sem a babának. A jövőre nézve azt a javaslatot kaptam, hogy a biztonság kedvéért 6 héttel szülés után csináltassak majd egy újbóli cukorterheléses vizsgálatot, viszont a diétát nem lesz szükséges tartanom a szülést követően, ha a vércukorszintem megfelelő lesz.

A héten megvettem az első erősebb tartású szoptatós melltartómat és egy hastartó pántot is, mert kezdem érteni, mire gondolt a védőnőm, amikor azt mondta, sokan már a terhesség utolsó hónapjaiban hordják a szoptatós melltartót. Úgy érzem, mostanra nálam is szükségessé vált, ugyanis minden mást kinőttem, és kényelmetlen már a merevítő nélküli melltartó is. Őszintén szólva az elmúlt években nem éppen ilyen fehérneműket vásárolgattam Valentin-nap környékén, de remélem, jön még télre tavasz...

A csütörtöki ctg kevésbé volt izgalmas, mint vártam. Kb. húsz percet ültem egyhelyben a tappancsokkal a hasamon, de szerencsére az eredményt jónak találta az orvosom, egy hét múlva kell visszamennem ismét. Remélem a csökkenő hely dacára azért továbbra is jól érzi magát a kisfiam odabent, én mindent megteszek, hogy így legyen.

Zea

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:



Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés
25. hét: Igazam lett: baj van a cukrommal 
26. hét: Számolom a szénhidrátokat
27. hét: A terhesség legrettegettebb kérdése
28. hét: Beszippantott a kismamadivat
29. hét: Hetekkel a szülés előtt kell orvost váltanom?
30. hét: Nem bírtam ellenállni a kürtős kalácsnak. Megszívtam...
31. hét: Két órát vártunk az orvosra a magánrendelésen
32. hét: Bepánikoltam a talpmasszázson
33.  hét: Ez legyen az első dolog, amit megveszel terhesen
34. hét: Nem lesz gipszpocakom és babamérlegem sem!
35. hét: Babaváró bulival leptek meg

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>