Alig egy hónapja kezdődött az egész azzal, hogy a szájából elhangzott:

„Én nem akarom folytatni.”

Másfél óra buszozás után ez a kijelentő mondat, melybe beleszólásom nem lehetett, indította el a mélyrepülést. Ekkor már majdnem egy év volt a hátunk mögött, melyet beárnyékolt a végzős év stressze részemről, és az időhiány, mely miatt nem jutott elég alkalom a gyengédségre és odafigyelésre, melyre annyira igényt tartott volna, és számomra maga a megtestesült boldogság volt adni.

Megbeszéltük, a diplomámig kibírjuk, utána miénk a világ. Én ehhez tartva magam, bízva erejében tervekkel érkeztem hozzá boldogan. Belőle meg csak a keserűség, fájdalom szakadt fel, hogy mennyire rossz volt minden. Előkerült az „érzelmi zsarolás”, „önzőség”, hogy „túl erős vagyok hozzá”, „mellettem nem érzi magát férfinek”, „ túl önálló vagyok” , „nekem nincs szükségem férfire”, „csúsztatok a környezetemnek”, „vallási és egyéb különbségek vannak”, „gyerek vagyok még”, „ olyan leszek, mint anyám”, „matriarchátus van nálunk”, „nézzek már magamra, semmit nem értem el pedig itt vagyok 30 évesen”, „nem zavarta volna, ha nem lesz meg a diplomám”, „bepánikoltam a korom miatt” és hogy neki még össze kell raknia magát, és van ideje 35 évesen mert jó parti, aki tisztában van az értékeivel. és más mellett majd megtalálja a boldogságát.

Összetörtem.

Ott láttam Életem Szerelmét a keserűségben és önértékelési problémáiban fuldokolva, miközben ellökött magától. Nem bízott a jövőnkben, abban, hogy erőt tud meríteni belőlem, én pedig belőle. Konkurenciának tekintett, pedig számomra mindig is ő volt az a domináns férfi, akire képes vagyok felnézni. Ekkor már végérvényesen a szakadék két oldalára kerültünk, és én hiába ugranék át hozzá, vagy húznám át, visszalök és hátralép. Miközben előtte álltam, más nem járt a fejemben, csak hogy átöleljem és elfújjam bánatát, de tehetetlen voltam.

Pár napos sírás és partizás után végül megcsináltam a teszteteket, mert nem jött meg rendesen az utolsó vérzésem. Így tiszta, gondoltam. Hármat is elvégeztem két nap alatt biztos, ami biztos. Ebből két pozitív és egy negatív lett. Fogalmam nem volt, mit kezdjek az információval. Gondoltam, biztosan álpozitív, nem is kellene róla tudnia. De ugye mi van, ha mégis… Végtére is neki volt köze hozzá. Akkor meg már döntési joga is van.

SMS-t küldtem róla, majd találkoztunk nemsokára. Kedves volt ekkor, és egy pillanatra, amikor a hasamra tette a kezét, úgy éreztem, család vagyunk. Az idill, amire vágyom, beteljesült. Aztán jött egy teszttel, amit előtte és az anyja előtt kellett megcsinálnom. Aznap este el lett szúrva, de a következő reggeli negatív lett. 50-50 százalék... Nem értettem, mi van. Majd ment az idő, elutaztunk egy hétre a családommal, és csak utána találkoztunk. Ekkor már görcsölgettem egy ideje. Az utolsó újabb teszt negatív lett ismét, és ezzel minden lezárult.

Volna.

Két nap múlva erős vérzésem lett, majd megláttam a bizonyítékát annak, hogy nem hiába volt pozitív az a tesz az elején. Pár hetes volt a pici, amikor még jobb, ha nem éli bele magát az ember a dolgokba, így az első ultrahangra már azzal mentem, hogy ugye nem kell eszközös beavatkozás. Szerencsém volt legalább ebben.

Mindez az államvizsgám és az avatásom között zajlott le. Mivel az utolsó beszélgetésünk óta nem is érem el a volt párom, elmondani sem tudom, mi lett a vége az egész történetnek. Csak egy csomagot küldött vissza a cuccaimmal, beletűzve az avatási meghívómat. Bár én elmentem ugyanazon a napon a műalkotásának avatására több száz kilométert utazva, képtelen voltam beszélni vele vagy gratulálni. Elég volt, hogy utoljára láthattam személyesen életem univerzumának Napját, ha már a kis Csillagom kihunyt idő előtt. Elkezdődött az örökké tartó napfogyatkozás a világomban, csak azt remélem, hamar véget érnek a rémálmaim, és egyszer meg tudom érteni azt, mi miért történt.

C.

A vetélés sajnos gyakoribb, mint gondolnánk...

Nem a te hibád, ha elvetélsz!

Otthon ment el a nyolchetes magzatom

Harmadszor sem maradt meg a terhességem

Elvetéltem tízhetesen a régen várt babámat

Tíz év alatt hat babánkat veszítettük el a férjemmel

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>