Van ugye a cumizavar, mikor a baba nem tud/akar szopizni, mert a cumisüveg kisebb meló. És van a cicizavar, amikor nagyon kéne cumisüvegezni, de babácska beint. Savanyú pofival nyalogatja a cumit és hiába lövöd a szájába a tejet, csak tovább fanyalog.
Na itt tartunk. Két hét cumisüveg nélkül telt. Pár nap után már a cumit sem tudtam elsütni, maradt a ringatás kendőben meg a zene. Mi gyerekünk....a zene mindent visz. Kár, hogy jóllakni nem tud vele....
A mellem ugyanis jajj. Főleg az egyik. Annyira szerettem volna egy nap pihit, de az nincs. Nem jár. Arra is rájöttem, hogy a nagyon nyügi napok okozója a cicihiány lehetett. Ugyan bele tudtam imádkozni egy adag cumisüveges tejet, de pont úgy nyüszizett utána, mint a nyüszis napokon. Felcuppantottam, nyunnyogott egy picit, én ugyan szorítottam a fogam, de béke lett. Pedig el sem aludt. A varázslatos anyuszag...ugye.
Nem kicsit aggódtam ezután, hogy majd az Állatkertben mi lesz??? Bíztam benne, hogy nem ordítom túl az oroszlánt, mikor PiciLány szopizik.
Nem volt egy sétagalopp. Mondjuk nem óbégattam, de azért felszisszentem nem egyszer. Nem biztos, hogy jó döntés volt ez a progi, legalábbis ami PiciLányt illeti. A két nagy apás hétvégét tartott, meg amúgy sem jöttek volna, szóval öten mentünk. Majdnem úgy festettünk, mint egy átlagos család. Hehe.
Egész jól megegyeztek, hogy mikor hová menjünk és csak egyszer tűntek el, de az sem az ő hibájuk volt. Tiszta laza lett volna a progi...ha.
Ha PiciLánynak nem lett volna sok, meg kevés.
Sok volt, mert nem tudott úgy pihenni. Hiába a ringatás, zavarta talán az alapzaj. Meg a meleg. Ha letakartuk a babakocsit, akkor ugyan nem sütött a nap a szemébe, de melegebb volt még egy pelus alatt is, meg hát nem látott ki. Ha kendőbe tettük, akkor szimplán meleg volt és sütötte a nap a fejét. Takargatni kellett. És nehéz is a selymes kis popója. Aztán eljött a pont, mikor semmi sem volt jó. Szerencsére a nap végére. Akkor aztán rájöttünk, hogy uncsi neki a babakocsiban. Van fellógatva izgő-mozgó játék, de az nem elég izgalom egész napra. A kicsik viszont jól szórakoztak. Sajna megint (ahogy sosem) nem tudtunk megnézni mindent. Egyszerűen 11 előtt nem érünk oda. Ha mégis, akkor meg brutál sor van, ahogy most is. Az állatsimire már alig maradt idő.
A nyáron még jövünk. Majd a végéről kezdjük és választunk egy hűvösebb augusztus végi napot.
Abba bele sem merek gondolni, hogy PiciLány úgy félévesen mit szól majd egy egésznapos Állatkerthez. Tündérnyuszi, imádom! Álmában már többször fordult hasra. Ébren mintha ez nem menne neki. Nem nagy bánat. Minél kevésbé mozog, annál jobbak az esélyeink, hogy a nyári kiruccanások nem fognak akkora nehézségeket okozni.
Ez a hétvége fárasztóra, de nagyon családira sikerült. Szombaton grilleztünk, amit mindenki imád (NagyLány nyilván ezt sem). Kedves már péntek este nekiállt a pácokat és szószokat megcsinálni, másnap meg jött a csapatépítés. A saslikot és az alufóliás krumplit együtt csinálták. KicsiLány szeret főzni. A kapros-joghurtos saliöntetet ő csinálta egyedül. Fél kézzel keverte, féllábbal meg a pihiszéket billegtette. Anyafunkció bekapcs.
Mivel emeleten lakunk, mindent le kell szállítmányozni az udvarra. Ebben is rengeteget segítenek lelkesen. NagyFiú feladata a sültkrumpli, de ő most nem volt itthon, hát lett rizs. Enyém a sali.
Kedves süt meg ő a DJ. Szól a swing meg a jazz, jó illatok szállingóznak. Szuper. Még kajálás után is ott szoktunk ücsörögni jódarabig. Gyerekek hintáznak, homokoznak, mi dumálunk. NagyFiú dumál, néha felmegy ilyenkor, de elő-előkerül.
Szerencsére az elpakolásban is mindenki ugyanolyan természetesen részt vesz vita nélkül. Addigra már a jazz is metálra vagy punkba fordul.
Gyakran csinálunk ilyet. És végre egyre többet lehet, mert PiciLányt le lehet már tenni egy pokrócra.
A két intenzív nap után fetrengtünk, meg néztünk egy családi mozit.
Írom, hogy családi ezmegaz, de ez valójában csak félcsaládit szokott jelenteni. NagyFiú már sokmindenben nem vesz részt. Mostmár NagyLány is kezdi kihúzni magát. Merthogy ezekkelakishülyékkel nem akar menni sehová.
NagyFiú kezd vissza-visszaszivárogni a családba. Nyilván egy Állatkert neki épp nem izgis progi, meg lusta is, de most KicsiLánnyal került szorosabb kapcsolatba. Azért van kapcsolódása itt-ott.
Hogy NagyLánynál miként alakul, az nagyon izgat. Most azt mondanám, ebből senki nem fog igazán jól kijönni. Reményt az ad, hogy ezt gondoltam NagyFiúval kapcsolatban is pár éve. Ehhez képest már ezerszer jobb a helyzet. Például azt mondta, biztos eljön a családi nyaralásra, bár tuti nem marad végig. Tavaly reggel jött este hazament. Egyetlen napon csupán. Idén már tervezi, hogy lent alszik egyet. Haladás.
NagyLánynak viszont még kötelező ez a progi. Remélem nem bánja majd meg egyikünksem ezt a kötelező dolgot.
A mi édeskettes nyaralásunk viszont lefoglalva! Igaz, édeshármas lesz, de jó ez így is. Alig várom! Pláne, ha arra gondolok, hogy Kedves elment az éjszakába és most egyben fog letolni tíz napot, majd egy pár nap pihi és 14 nap munka... szóval strapás hónap lesz. De amint ezt túléltük (főleg ő), jöhet a nyár legpihentetőbb része. Centivágás indul! Már csak 30 nap!
Nanta
A babanapló előző részeit itt olvashatod:
Négy gyereket tudtam szoptatni, az ötödiket nem tudom?
Sokadik gyerek: szokd meg és éld túl
Kiderült, miért nem tud szopizni a babám
Mégis inkább a másik nevén szólítjuk a babát
Kivagyok a tehetetlenségtől - állandóan sír a babám
Ki mondta, hogy babával nem lehet kimozdulni?
Apa is hordozós lett
Ezért nem tudok lefogyni szülés után
A babának kell belesimulni az életünkbe - nem nekünk az övébe
Vödörben fürdettem a gyereket és imádta
