Mikor azelőtt elmerengtem, hogy milyen is lenne ebbe a kapcsolatba gyereket vállalni, abban biztos voltam, hogy egy sor dolgot máshogy csinálnék. A csakenyém gyerekekkel ilyen ősanyaszerű valami voltam. Tudtam, hogy magamnak szültem őket, hát úgy is léteztem. Csakhogy most egészen más jellegű a kapcsolódás. Mindkettőnknek van igénye az egymással töltött időre, és Kedves a babázásból is kiveszi a részét. Pontosabban követeli és ez nekem nagyon tetszik.

Az ökobionatur oldalam jelentős része megmaradt, de simán adtam egy adag tápit, hogy ne kelljen fejni éjjel, és kifejezetten célom, hogy hosszútávon ne a mi ágyunkban töltse az éjszakát, hogy ne csak velem legyen képes álomba ringatózni. Imádunk vele aludni, de csak akkor jön közénk, amikor ébred. 

Van cumi is, mint az alvás tartozéka. Mondjuk annyira nem ugrál érte, de azért jól jön sokszor. Megérte nem feladni! Kb. 8-10 cumi van itthon. Kaptunk is, vettünk is. Az ötödik féle vált be. Na, abból gyorsan beszereztünk kettőt!

A cumisüvegezést nagyon utálom, de az a része szuper, hogy szabadságot ad. A szopizás még elég döcögős, kerülöm nyilvános helyen és most, hogy már meleg van, vizet is fogok adni. Eddig sose tettem. Nyekkentek-szoptattam. Ez most nem pálya.

És sokkal lazább vagyok. Sokkal lazább, mint KicsiFiúnál. Alig vártam, hogy leteljen a hat hét és jöjjön a jó idő! Tudtam, hogy nem fogok itthon ülni! Már a babaproject alatt agyaltunk, hogy miként oldható meg, hogy jussunk majd némi szabadsághoz. 

Végülis peluscuccok, váltóruci, kaja, cumi és a legfontosabb - kendő legyen nálunk és már mehetünk is világgá. Azelőtt erre nem lettem volna képes. Igaz, igényem sem volt rá. A többieknél eszembe sem jutott bemászni a belvárosba vagy plázázni. Na, most sem cicáskodom ott, de megyek. Most tudom már azt érezni, hogy neki kell belesimulni az életünkbe és nem nekünk az övébe.

Bár sok mindent a helyzet szült, sokkal könnyebben átugrom egy akadályt. A szoptatást nagyon nehezen engedtem el, de végülis teljesen nem is kellett. Viszont most úgy vagyok vele, hogy ha a dolgok nem változnak hatalmasat, akkor egy szopizást tuti villámgyorsan leváltok, amint féléves lesz.

Az izmai már nem feszesek és egy kontroll van már csak hátra, valahogy mégsem megy simán minden. Keresem az okokat. Talán az, hogy dől a kaja, nyelni sem bírja. Spriccel szanaszét, így nem cuppan fel rendesen csak nyalifali van és ezzel kicsipkéz. Nem tudom. De belegondolni sem akarok, hogy még kétszer annyi idő van hátra a hozzátáplálásig, mint amennyi eddig eltelt. Persze már vállalható a dolog, csak még mindig eléggé fájdalmas.

PiciLány pontosan Kedves szülinapján töltötte a két hónapot. Jó kis nap volt. Az ajcsitetkó sajna olyan gyorsan elkészült, hogy mi már nem tudtunk odamenni. Pedig az volt a cél, hogy a Dévény után kilövünk.  Míg PiciLány lazult a gyógytornász kezei között, én felcsicsáztam a szobát, a torta már készen vigyorgott a hűtőben, az pipa. Már csak azon kattogtam, hogy mit vegyek fel??? Progi van! 

Belváros meg felnőtt emberek! És hát a tetkózás az mindig énidő volt nekem. Még így is azt éreztem, hogy nem nekem készül. Mire megleltem a tökéletes outfitet, jött az üzi, készen vannak. Szörnyűségesen bánatos lettem. A tetkós csajszi réges-régi kedves ismerősöm és hát jó lett volna dumcsizni. Sebaj! Megbeszéltük, hogy még a suliszünet előtt becsavarok hozzá és most nem meló után Unicum, hanem meló előtt kávé lesz. Alig várom! Ez a progi most ugrott, de lett belőle egy kis randi. 

Kedvessel félúton találkoztunk és miután letudtuk a kötelezők megvásárlását, jött egy kis shopping, aztán beültünk egy tálcás kajáldába. Most ennek is örülünk.

KicsiFiú mindenképp egy konfettikilövővel akarta meglepni őt, de ezt sikerült elodáznom. Majd inkább egy szabadtéri szülinapon. Mondjuk KicsiLányén szilveszterkor.

NagyFiún ámultam. Ő amerikaipalacsinta-tornyot sütött meglepinek. Na, nem a sütés része lepett meg, hanem az, hogy egy számára kedves progit kellett emiatt kihagynia.

Mindenféle durca és hiszti nélkül telt az ünneplés, ami ritka. Most NagyLány is jókedvében volt, bár a mosolya megszámolható volt. Bónusznak este megnéztünk egy háromórás filmet is. Ami fura, hogy az ember lánya a saját szülinapján szokott keseregni azon, hogy mennyi is az annyi. Hát én Kedvesén bánkódtam emiatt. Ki érti ezt?

Szombaton nekivágtunk a nagyvilágnak és kivonatoztunk megünnepelni Kedvest a családjával is. Éngyerekeimnek apás hétvége, így hazafelé sem kellett sietni a fektetés miatt. Még egy kör a Plázában is belefért. Kedves ugyanis szent ügyként tekint arra, hogy felruházzon. 

„Vegyél már végre magadnak is valamit! Ne mindig csak a gyerekeknek!”

Hát, ahogy sejtettem... könnyeimet nyelve mondtam

„Szarazegész, menjünk haza!!!”

Cukin vigasztalt, hogy dehogy én vagyok a nyomi! Az egyedi stílusom miatt nem találok soha semmit, amit imádni tudnék.

PiciLánynak meg sem kottyant a nap. Vígan szuszogott Kedves mellkasán. Mondjuk ott én is vígan szoktam. Hazaérve még hajnalig csipogtunk. Ő whiskey-colázott én meg néztem. Na, azért egy zöldteás zero nikotint betoltam az Iqos-ba. Szóval lazulás volt.

Vasárnap is megvolt a szabadság. Irány a svéd bútorbolt. Ez mondjuk muszáj volt. Meg pofáraesés is. Decemberig ne akarjatok ágyrácsot venni náluk, mert nincs és addig nem is lesz! Lett sufnituning. 

A helyi Plázát sem hagyhattuk ki. Itt is ugyanaz. Majdnem sírás, menjünk innen! 

Kaptam egy vigaszfagyit, majd kettőt lépve rám mosolygott egy póló, ami végre megdobogtatta a szívem. Fagyi lepasszol és boldogan repkedtem a próbafülke felé. Tökéletes! Pont az én világom, és bónuszként egy számmal kisebb kellett, mint amit bevittem. Mindjárt kisütött a nap! Igaz, ez is fekete, de már elengedtem. Hiába indulok úgy, hogy nem veszek feketét, mindig az a vége, ha végre találok valamit.

PiciLány egy tündér!

Igaz, a nappalok neccesek, de egyszerűen átforgattam a napomat és az elvárásaimat (magammal szemben) minimálisra csökkentettem. Ha egyedül vagyunk, akkor inkább lazulás vagy olyan dolgoknak állok neki, amit bármikor abba is lehet hagyni. Minden mást csak ha van kéznél segítség.

Így napközben ringatok, dalolok, babázok. Házimunkázás meg délután/este van.

Élvezem, hogy kezd kinyílni. Mosolyog állandóan és figyel.

Este ha elalszik, akkor az 10-12 óra alvás. Ez a kárpótlása a nappalokért. Persze eszik, de nem ébred fel rá. Pelenkázni is nyilván kell ennyi idő alatt, amire azért felkel, de szopiban vissza is ájul. 

A 2 hónapos státuszon megtudtuk, hogy nem éhezik... muhaha. Hosszú is meg nehéz is. Az adatok tudatában a bontatlan 2-es pelust félrelöktem és 3-asra váltottunk.

A napokban átfordult hasról hátra. Küzdött kicsit, de megcsinálta. Remélem még ad egy kis időt, mielőtt beindul!

Nanta

A babanapló előző részeit itt olvashatod:

Négy gyereket tudtam szoptatni, az ötödiket nem tudom?

Sokadik gyerek: szokd meg és éld túl

Kiderült, miért nem tud szopizni a babám

Mégis inkább a másik nevén szólítjuk a babát

Kivagyok a tehetetlenségtől - állandóan sír a babám

Ki mondta, hogy babával nem lehet kimozdulni?

Apa is hordozós lett

Ezért nem tudok lefogyni szülés után