Egy konfliktusos válás vagy különválás után a szülőknek nehéz lehet annyira együttműködni, hogy közös nevezőket találva neveljék gyermekeiket. Kutatások azonban azt mutatják – és a józan ész is ezt mondatja velünk – hogy a gyerekek akkor fejlődnek a legjobban, ha mindkét elvált szülő részt vesz az életükben. Fontos tehát, hogy mindkét szülő aktívan jelen legyen a gyermekek életében, még akkor is, ha egymással éppen nem akarnak kapcsolatot tartani.

A párhuzamos nevelés egy olyan módszer, amely lehetővé teszi a szülők számára, hogy minimális interakció mellett mindketten egyaránt fenntartsák kapcsolatukat gyermekeikkel. Ez különösen akkor lehet hatékony, ha a szülőknek nehézséget okoz az egyeztetés, vagy akár a találkozás. A párhuzamos nevelés lehet hosszú távú megoldás, vagy csupán egy ideiglenes stratégia, addig, amíg a szülők képesek lesznek félretenni ellentéteiket, és közvetlenebbül együttműködni.

„Normál esetben”, együtt élő szülők esetén, vagy jó kapcsolatot megengedő különválás esetén egyfajta közös nevelésről beszélünk, amelynek során a szülők partnerként együtt dolgoznak a gyermekek nevelésében. A szabályok hasonlóak mindkét szülői otthonban, a szülők megbeszélik a felmerülő problémákat és azokra közösen találnak megoldást, egyeztetnek, közös normák és hétköznapi keretek között nevelik a gyerekeket, csak technikailag külön. Gyakran együtt vesznek részt az iskolai és szabadidős tevékenységeken is, együtt ünneplik a nagyszülőkkel a gyerek születésnapját, egymás mellett drukkolnak a vizsgáin. Ez a módszer sok kommunikációt és együttműködést igényel, ami egy friss váláskor még nem biztos, hogy működtethető állapot.

A párhuzamos nevelésben viszont mindkét szülőnek külön feladatai vannak, és napi teendőiket, a gyerkőccel kapcsolatos dolgokat egyeztetés nélkül, a másik szülőtől teljesen függetlenül végzik. A pontos részletek alapja lehet egy nevelési terv kidolgozása. A szülők megegyeznek a gyermekekkel kapcsolatos főbb döntésekben, például a vallás, iskola és szabadidős tevékenységek terén, de a logisztikai kérdéseket az aktuálisan nevelő szülő intézi. Más esetekben a szülők megosztják a feladatokat, és mindenki a saját területén hoz döntéseket. A párhuzamos nevelés során a szülők felváltva vesznek részt a gyermekek programjain, ezzel kikerülve az együtt töltött időt.

A párhuzamos nevelés ugyan egy kényszerpálya, azonban lehetővé teszi mindkét szülő számára, hogy részt vegyen gyermekei életében, még akkor is, ha éppen a vitás válás kellős közepén vannak. Tanulmányok kimutatták, hogy a gyermekek a legjobb eredményeket akkor érik el, ha idejük legalább 35%-át mindkét szülőjükkel együtt tudják tölteni. Ez még akkor is igaz, ha az egyik szülő ellenzi a közös felügyeletet vagy a szülők konfliktusos viszonyban vannak.

Tippek a sikeres párhuzamos neveléshez

A sikeres párhuzamos nevelés a másik szülőtől való interakció minimalizálásán alapul. Íme, néhány tipp, hogyan is működhet jól ez a faramuci helyzet:

  • Kommunikáljatok a lehető legkevesebbet. Ha beszélni kell, tegyétek ezt e-mailben vagy SMS-ben sokkal inkább, mint a gyerekek előtt. Ők így is eléggé zaklatott állapotban vannak a különválás miatt, óvjátok őket egy-egy hirtelen beinduló, kimerítő veszekedés végighallgatásától.
  • Ne menjetek bele egymás bántásába, zaklatásába. zsarolásába, vagy megfélemlítésébe. Minden kommunikáció kizárólag a gyermekek gondozásának logisztikájával legyen kapcsolatos.
  • Különösen a kezdeti időkben kerüljétek a közös részvételt a gyermekek eseményein. A nevelési tervetek legyen világos arról, mikor ki vesz részt az adott eseményen.
  • Engedjétek el, mi történik a másik szülői ideje alatt. A gyermekek alkalmazkodnak a különböző szabályokhoz, mindkét szülővel szeretnének jó kapcsolatot ápolni és biztosan jól érzik magukat a másikkal is, ezen felesleges aggódni.
  • Ne vonjátok felelősségre egymást olyan kérdésekben, hogy a gyerek miért csinált egy egész sor dolgot másképp, a másik szülő idejében. Legyetek nagyvonalúak szőlőtársatokkal szemben, elvégre nem biztos, hogy a ti módszeretek a megfelelő, próbáljátok meg értékelni, hogy a másik is igyekszik.

A közös nevelés és a párhuzamos nevelés közötti különbség tehát elsősorban a kommunikáció mértékében rejlik. A közös nevelés együttműködő erőfeszítést igényel a gyermekek nevelésében, ami jellemzően napi szintű kommunikációt és közös döntéshozatalt jelent. A párhuzamos nevelés esetében azonban a döntések kizárólag arra a szülőre hárulnak, aki éppen a gyerekkel van. Ez a helyzet korlátozza a közvetlen kommunikációt, csökkenti a konfliktusokat és kis szerencsével egy optimális egyensúlyt teremt a válás körüli nehéz időszakban.

És persze fel a fejjel, a kezdeti düh, csalódottság és sértettség idővel minden esetben csillapodik, főleg ha egy olyan fontos kulcsszereplő miatt van szükség a tűzszünetre, mint a mindkettőtök által imádott gyereketek!    

Akác