Sziasztok!
Be kell vallanom, sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is terhesnaplót fogok írni... Most belecsapok a lecsóba, vállalva, hogy szétszednek az olvasók... Először is magamról pár szó: Petrus vagyok, 32 éves, Budapesten élek és irodai asszisztensként dolgozom. Mielőtt bárki megkérdezné, igen, néha tényleg borzasztó unalmas tud lenni... De nem erről fogok írni szerencsére. Tavaly októberben, megismerkedésünk után több mint 3 évvel férjhez mentem D-hez. Azóta rajta vagyunk a gyerekgyártás-témán.
Azt szoktam mondani, hogy a terhességi tesztek olyanok, mint a lottószelvények – kevés az esély arra, hogy nyerünk. In medias res: úgy néz ki, most végre kihúzták a számaimat! Még csak két napja késett, ami máskor is előfordult, de én rutinosan – az esélytelenek nyugalmával – előkaptam félálomban a temérdek teszt egyikét, és a vécén a használati utasításnak megfelelően elvégeztem a feladatomat. És bammm! Ott virított az a két csík, mintha egyenesen a Harry Potterből léptek volna ki. Én meg csak álltam a fürdőszobában, mint akit fejbe vágtak. Most akkor mi van? Tényleg terhes vagyok?
Először is, gyorsan el kellett döntenem, kinek mondom el először. D-nek? Naná, de hogyan? Ő már korábban elment itthonról, esetleg hívjam fel? Vagy várjam meg, míg hazaér? És a barátnőim? Na, ők még várhatnak, különben is, tuti, hogy rögtön megszállják a lakást az összes terhestanácsukkal.
Este, amikor D. hazaért, csak annyit mondtam: „Van egy kis meglepim.” Ő meg hozta a szokásos nyugalmát, és azt hitte, megint valami újabb felesleges háztartási kütyüt vettem. De amikor előkaptam a tesztet, hirtelen felragyogott a szeme. Csak álltunk ott, nevetve, mint két idióta, akiket most szállítottak a diliházból.
A barátnőim még nem tudnak semmit. Velük ez nem olyan egyszerű. Ha elmondom nekik, A. rögtön előadná a saját terhességi horrorsztorijait, L. meg tuti, hogy elkezdene irigykedni. Szóval most még csak D-vel ünneplünk kettesben. És hogy mi lesz ezután? Fogalmam sincs. Még sokkban vagyok...
Petrus
