Hogy hogyan fogok lefogyni? Hát úgy, hogy utálok főzni. Nagyon. Régen imádtam. Aztán lett ez a zsák gyerek és mind mást szeret vagy utál. Nyilván kevés a közös nevező. A spagetti pl. nekem már büntetés.

PiciLány mellett főzni meg hát... rémálom. Van, amit kendőzve is csinálok, de azért sok dolgot nem szívesen. Olajban sütés, forró víz leöntése, ilyenek. Így gyakran csak uzsira készül el az ebéd. Legalábbis hétköznap, mikor se bébiszitter, se szakács nincs otthon. 

Az evés csupán szükséglet nálam. Nem sorolom az élvezetek közé. Néha elfelejtek enni, mert annyi minden van. A két etetés közötti 2-3 óra sutty...elrepül. Egy kis pelu csere, egy kis teregetés, egy kis altatgatás, főzésbe belekezdés, meg az elmaradhatatlan fejés...újra...és már körbe is értem.

És akkor most jön az, hogy miért is nem tudok lefogyni majd. 

Mert mire béke lesz és csend, már este 10 van. Ez PiciLány pizsiideje. Ekkor leeresztek. Rájövök, hogy alig ettem, és nemcsak hullafáradt derékfájós kripli vagyok, hanem éhes is meg szomjas is. És persze becsúszik a nasi is, mert megérdemlem, amiért túléltem ma is.

Alig vártam, hogy tornázhassak! Vettünk szőnyeget is. Parkettán kínlódni nem jó, hát kell a szőnyeg. Minden akadály elhárítva. Épp csak azt nem raktam össze, hogy ez a baba nem az a baba, aki mellett majd ugribugrizom. És vele se nagyon, mert az végképp a derekam halálát jelentené. 

Így marad a remény, hogy a strapa elég lesz arra, hogy egy pár kilótól megváljak.

Kezdem elengedni. Majd ősszel. Igazából kb. féléves babákkal szoktam kezdeni a fogyókúrát. Ami nálam nem éhezés. Az nem megy. Felező diéta. Az megy.

Igazából nem is önmagukban a plusz kilók a legzavaróbbak. 

Berobbant a nyár, én meg boldogan téptem fel a szekrényajtót, hogy akkor elő a rövid ujjú és spagettipántos cuccokkal! Csupa imádom darab, amit már úgy hordanék... de nem tudok. 

Ebben leginkább a melleim a hibásak. A legtöbb felsőm szűk mellben. Amelyik nem, abból meg haspóló lett vagymiafene. 

Így álltam a szekrény előtt mélydepiben és dühöngtem.

„Nincs egy rongyom sem!”

Előnye: 

- Mehetek turizni a barátnőmmel

- Végre talizunk, nem csak a telefontársaságot gazdagítjuk (szerintem belőlünk élnek)

- Lesz pár új cuccom

Hátránya: 

- Mély fájdalom, amiért 44-es felsőt kell vennem és XL-es gatyát

- Minden jó cucc XS-es

- Mindig a kölköknek találok több ruhát

- Gyorsnak kell lenni, mert PiciLány alvása törékeny, akár a tojáshéj

Nyilván kiválóan időzít. És kis átverőgép. Elalszik a cél előtti kanyarban, majd felpattan a szeme, amint megérkezünk. 

Így „szirénával” jártuk be a sportboltot, hogy KicsiFiúnak új cipőt vegyünk. Persze ez nem elég figyelemfelkeltő, hát a pelenkázást is megejtettem még odabent... kénytelen-kelletlen. 

Azért rendes is tud lenni velünk. Elmásztunk megnézni az újranyílt plázát. Jóleszaz. Gyerekeknek is kell a ruha, löjjünk valamit. Kamaszlányoknak csak haskilógós sátorvászon kapható, és az a fura felismerés ért, hogy kisfiúknak olyan választék volt, amilyen a lányruhák között egyáltalán. Kicsit vérzett is a szívem, hogy némelyik darab 134-es méretnél nagyobban nem volt kapható. Simán felvenném! De KicsiLány is. Haha...kicsi...

Simán felnőtt S méretű ruhát hord, de az M-es se őrült nagy neki. A vadiúj cipője 39-es. 

Anyukám is szülinapos. De ez most nem akármilyen. Nyugdíjas lett. Ez kicsit vicces, mert nem látszik annak. Tökre más a kisugárzása. De lett soksoksok szabadideje. 

A hétvégére elvitte a kicsiket. Volt nagy boldogság. Suliból a Nagyihoz menni, az olyan jó! 

Itthon is volt öröm. Részünkről, mert pofátlan módon alhattunk 10-ig. A nagyok ugye... hát olyan kamaszosan, nem kelnek korábban... ha nincsenek itthon a kicsik. Ha vannak, akkor ők jobbak bármilyen vekkernél.

Szóval PiciLány éjjel szuperrendes. Reggel 9-10 között szokott kelni.

NagyLány élvezte legjobban a csendet. Ő nem igazán szereti, hogy ekkora a család. 

Egészen őszintén... utálja. Vígan meglenne egykének. Ezt már mondjuk ott elrontotta, hogy másodiknak született... Így járt.

Szinte biztosra veszem, hogy ő lesz az, aki majd mindenféléket felhánytorgat nekem, ha felnőtt lesz. Vagy még előbb.

Ezzel szemben meg ott van KicsiLány, aki pont a napokban mondta, hogy milyen szuper, hogy ennyi tesója van. Hát nah... Nem lehet mindenkinek jót tenni.

A fiúk nem nagyon nyilatkoznak. Maguktól. Én meg nem vagyok faggatós típus. Egyszer majd kiderül.

NagyLány depije viszont körvonalazódik. Megoldás nincs. Elmúlik. Egy része.

Hormonvihar van, ami külsőleg is igen látványos, és hát ami belül zajlik, az sem könnyű. És akkor mindez egy kisbabával megfejelve... hogy az évvégi sulis hajrát ne is említsem. Csupa nyomorúság jutott most neki. Meghallgatom, megölelem. Próbálok toleráns lenni vele. Nem mindig megy jól. Mert értem én, de a stílusa...

Ő van legtávolabb érzelmileg PiciLánytól. Meg mindenkitől.

NagyFiú azért keresi vele a kapcsolatot, ha nem is ugrik, hogy babázzon. Bökdösi, meg dumál neki. Én azért óvatlan pillanatokban lecsapok rá, hogy 5 percre rá bízzam, mivel ilyenkor nem vág utálomfejet. 

KicsiLány nagyon a helyére került. Akkor a legboldogabb, ha babázhat, de nem fojtogató a törődése. Használt a sok magyarázás. Nehezére esik ez néha, de keresi a hasznos megoldásokat. Imádja, ha rábízom, míg valami halaszthatatlan dolgot csinálok. Pláne most, hogy mellé lehet hemperedni a játszószőnyegen. Tanítgatja, ringatja, mesét olvas neki. Cukikák. PiciLány kb. úgy néz rá, mint valami istennőre. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a viszonyuk később. Sokkal később.

KicsiFiú hallgat. Egyszer aztán kibukott belőle, hogy őt a baba biztos nem szereti. Mivel olyan nagy érdeklődést nem mutatott, nem igazán bíztam rá. Az esti puszi volt a napi kontakt. 

Azóta erre sokkal jobban figyelek, és pici vigyázásokat, elcsitításokat rábízok. Rettenet büszke ilyenkor magára. 

A két kicsinek jót tett a kistesó. KicsiLány figyelme végre osztódik és nem KicsiFiút nyaggatja folyton. Így lassan megtanul egyedül is létezni. KicsiFiú pedig szerintem élvezi ezt. Meg, hogy szintet lépett a családi ranglétrán. Biztos az iskolaváltás reménye is, de mintha sokkal nyugodtabb lenne most, hogy látszik az alagút vége. Aztán lehet, tévedek. Addig várom mi lesz a nevtanos vizsgálatok eredménye.

Nanta

A babanapló előző részeit itt olvashatod:

Négy gyereket tudtam szoptatni, az ötödiket nem tudom?

Sokadik gyerek: szokd meg és éld túl

Kiderült, miért nem tud szopizni a babám

Mégis inkább a másik nevén szólítjuk a babát

Kivagyok a tehetetlenségtől - állandóan sír a babám

Ki mondta, hogy babával nem lehet kimozdulni?

Apa is hordozós lett