Az a bűvös hatodik hét.... amikor PiciLány már elhagyja az újszülött státuszt és innentől szimplán csecsemő, én meg üzembe helyezhetem magam, mint csábos vadmacska. Muhaha... ha, ha, ha van rá lehetőség (nem sok). Ilyenkor kaparja elő az ember a kreativitását és emeli mesteri szintre a kimagyarázást.
Csábos. Na, ez a másik vicc, de van az a félhomály és trükkös fehérnemű, amiben akár ezt is lehet érezni. Lássuk be, a legtöbb anyuka nem rubintréka a szülés után aligvalamivel. Hogy az olimpiai ötkarikát már ne is említsem, ami a szemünk alatt vigyorog aljas módon.
A pasik viszont valahogy ilyen fura látással rendelkeznek. Odakoncentrál a lényegre
„Azta, hogy megnőttek a melleid, Szívem!”
és a csípőn lévő „babatartó izom” már fel sem tűnik neki annyira. Csak mi izgulunk ilyeneken, hogy
„Jaaaaj, a hasam meg a seggem...”
PiciLány se néz ki valami jól. Szerencsés dolog babának lenni. Náluk a hurkák sokasága csak emeli a cukiságfaktort. Ebben nincs is hiány. Csak a bőre. Nagyon Pöttyös Panni. Majd elmúlik. De ezek a koszmószerű izék is olyan ragaszkodóak.
Azt hiszem, az nem vita tárgya, hogy az egyik legvacakabb dolog a babagondozásban a körömvágás. Fúj-fúj. Ennél már csak a szemhéj olajozása stresszesebb. Mivel igen rusnya sárga pörcök vannak rajta, nem lehet elbliccelni. Néhány nagyonbénázós olajozás után sheavajra váltottam, majd a bimbóvédő krémre és láss csodát! Működik.
Minden Dévényes kezelés után jönnek a kicsi csodák. Onnan indultunk, hogy egy nap szopi, három nap cumisüveg. Eddig három kezelés volt.
Most már viszont napok telnek el cumisüveg nélkül! Olyan szuperkényelmes. Nem kell mosogatni, melengetni, fejegeti... időre. Azért még fáj, de nem látok csillagokat. Ha néhány nap után mégis, akkor meg kibírom azt az egy-két fejést.
Az utolsó kezelés inkább a nyakában látványos, mint a szájában. Eddig csak bal oldalon volt hajlandó aludni, de már volt olyan, hogy jobbra fordított fejjel kuksolt a kendőben. Vagy, hogy leraktam hason és nem ébredt fel nyomban. És a hátán is jobban elvan, mint eddig.
Hogy minek köszönhető, nem tudom, de egyre több jó napuk van. Kopp-kopp-kopp.
Lehet csak annyi, hogy KicsiLány itthon volt. Ő gyakorlatilag egy ilyen második anyaként üzemel. Tök ügyi, meg nagy segítség is egyben, de egy szint után inkább káros szerintem, nekem meg idegesítő.
Káros neki is meg PiciLánynak is. Ha a baba nyekken, ő kaszát-kapát eldob és szalad, mert dolog van. Szerintem gáz. Nem szabad ekkora felelősséget éreznie a testvére iránt. Ez volt nyolc éve is, mikor KicsiFiú volt pici. Csakhogy akkor ő még csak 2,5 éves volt. Na, az meredek volt tényleg! Ki akarta venni a bölcsőből is... meg toporzékolva kiabált velem, hogy ő akar szoptatni.
Most ugyanez megy, csak nyolc évvel több értelem van benne. Ha azt mondom, hogy ne vegye fel, akkor nem veszi. És kell ilyeneket mondanom, mert nem hasznos minden nyekkenésre a félálomban lévő babát kivenni. Vagy folyton rázni a fenekét akkor is, mikor elnézelődne.
Azt gondolom, nála így jelenik meg a tesóféltékenység.
Azt elismerem - neki is - hogy hatalmas segítség! Bármikor számíthatok rá. Kiveszi, ringatja, nála el is alszik. Van valami varázslat az érintésében. Ilyen ezolány. Ezt már az óvónénivel is kitárgyaltuk anno. Ő is érezte.
Hogy miért idegesítő ez a túlbuzgóság?
Ezt nem könnyű szavakban kifejezni... Egyrészt minden zavaró, ami túl sok. Másrészt egész nap az aurámban van. Ha babázik, azért, ha a baba alszik, akkor azért. Értem én mindkettőt, de ettől még zavaró. Legalábbis így, hogy a hét minden napján 0-24 ez megy. Néha kimondom neki ezeket az érzéseket, mikor már végképp nem tudom tolerálni.
Az időjárás végre megcsillogtatta a napfényesebb arcát, erre... KicsiFiú lázas lett péntek délután. Igaz, szombat délutánra csak az étvágyán látszott valami. Ahogy jött, úgyis múlt el a dolog. Ennél komolyabban nem nagyon szoktak betegek lenni. Általában egy napos bajok vannak. Nagyon ritka ennél komolyabb. Munkahelyemen is mindig csodálkoztak, hogy kb. sosem megyek betegszabira miattuk. Sok kavicsot szopogattak a játszón, aztán rendesen kialakult az immunrendszerük...hihi.
Vagy ki tudja...
Ettől viszont nem tudtunk menni sehová. Laza vagyok, de annyira azért nem, hogy vasárnap nekiinduljak majálisozni vele.
Ha május, akkor szülinapszezON.
KicsiFiúval indul és majd hónap végén PiciLány névnapjával zárul az ünnepléssorozat. Addig viszont heti egy-két szülinap mindig jut.
A tavalyi tanktortám brutál jó lett. A csöve tűzijáték volt, a kereke keksz, ecsettel festettem terepmintásra ételfestékkel. Imádtam csinálni. Az idei meg csak egy uncsi kerek, de most erre futotta az időből. De az is hogy.... Az első tortalapot elbénáztam. Itt kicsit haragudtam magamra, hogy a francért nem tudom elengedni ezt a hülye tortasütést??? Legalább amikor tényleg nincs idő igazán erre... Nem tudom, de nem megy...
Végül két tortalapot sütöttem. Egy marcipánosat és egy kakaósat. A használható részeket egymásra tettem és tök jó lett! Meg fini is. Nem voltak nagy elvárásaim magammal szemben. Ezeket sikerült is megütnöm.
KicsiFiú ezelőtt 8 évvel pontosan anyák napja hajnalára illatosan született. Így aztán tökmindegy, hogy hányadika is volt akkor, mindig anyák napján ünneplünk.
Az idei anyák napja elég vacakul sült el. Na, mindegy. Szerencsére tavaly is volt és jövőre is lesz. Én azért kivettem a szabadnapot. Pontosabban kilakkoztam a körmöm és fektetés után elmentem szoliba. Sötétben az utcán egyedül...nagyon menő érzés volt! Napoztam az UV-ben, a fülembe ordított a Sabaton. Hogy milyen volt?
WOW!
Hát ilyen!
Aztán Kedves gondolt egyet...
„Ha visszajöttél, lépjünk le!”
Nyílt egy klassz hely szemben - egy perc séta - nézzük meg! Este fél 10... Nézzük!
PiciLány aludt, hát vittük ágyastul. A babafészket becsocsóztuk a mózesbe, a nagyoktól búcsút vettünk (kisebbek aludtak) és indulás!
Babácska szinte végigaludta a proginkat. Rendes lány! Mikor felébredt, nézte a fákat, a lámpácskákat, megitta, ami neki jár. Elégedett volt.
A hely szuperhangulatos. Még bejáratós is, meg másnap meló, hát alig voltak. Pont ilyen bababarát hely kellett nekünk. Nem is volt sok. Hazajöttünk, bújt, aludt.
A szülinapozás pedig boldogság volt az ünnepeltnek. KicsiFiút nem zavarta, hogy NagyLány majdnem olyan undok volt, mint KicsiLány szülinapján...
Biztos van oka. De nem beszél. Hiába kérdezem. Csak bújik, mint a macska én meg simókázom, ölelgetem.
A torta rondadefinom volt, a freestyle roller meg a tökéletes ajándék.
Nálunk a gyerekek is ajándékozzák egymást. Azelőtt együtt mentük és mindenki választott valami szelet csoki szintű finomságot az ünnepeltnek. Most már intézik maguk. Cukik, ahogy méláznak elköltött zsebpénz vagy lustaság miatt az alternatívákon.
Most valahogy én sem vagyok megtáltosodva ajándékozás terén. Pedig ez az én asztalom lenne. Szeretek ötletelni, beszerezni. Most viszont nem nagyon van ehhez agyam. Szerencsére Kedves szeretne egy új tetkót. Na, erre le is csaptam! Ő megálmodta, én segítek papírra vinni, a tetkóscsajszi tökéletesíti és felvarrja. Pont a szülinapján.
Már csak be kéne fejeznem. Jó kis kreatív progi.
Festenem is kéne... elvileg már kész vagyok a számfestővel. Gyakorlatilag eltoltam a „szülésig” időpontot a szülinapomig... Na, az sincs olyan rémesen messze... bár az évet még pontosíthatom ugyebár...
Nanta
A babanapló előző részeit itt olvashatod:
Négy gyereket tudtam szoptatni, az ötödiket nem tudom?
Sokadik gyerek: szokd meg és éld túl
Kiderült, miért nem tud szopizni a babám
Mégis inkább a másik nevén szólítjuk a babát
Kivagyok a tehetetlenségtől - állandóan sír a babám
