…akkor lesz egészséges és kiegyensúlyozott gyereked, ha…
Gyakran olvasunk írásokat arról, hogyha egészséges és kiegyensúlyozott embert szeretnénk a csemeténkből, akkor mit tegyünk. Gyakran vitázunk és magyarázkodunk itt is. Azonban megfigyeltem, hogy egyre több és több elvárás fogalmazódik meg, szinte teljesíthetetlen, hogy testileg és lelkileg egészséges gyerekünk legyen. Lehetetlen ebben a kérdésben tisztán látni, mert mindenki hangoztatja a maga igazát, jól hangzó titulusokkal rengeteg ember mondja, hogy ezt kell, azt KELL tennünk, és pont emiatt ilyen a mai generáció, mert amazt nem kapta, kapja meg. A friss szülők meg csak kapkodják a fejüket és frusztrálódnak a sok elvárás között.
Azon szerintem egyik Bezzeganya se kapja fel a fejét, ha azt hallja, hogy aki nem szoptat, az milyen káros, egy életre szóló megnyomorításnak teszi ki a gyerekét. Ez már régóta közszájon forgó dolog, és jól lerágtuk ezt a csontot. Sőt, vannak ilyen tipikus szólamok. Ilyen a szoptatás mellett a hogyan is ideális megszületnie a picinek, a szülőszobai aranyóra, a hordozás, a sírni nem hagyás, az együtt alvás és még kismillió kisebb-nagyobb dolog, amit vagy sikerült, vagy nem megvalósítani. Akinek nem, az jó esetben átlép a dolgon, rossz esetben szenved attól, hogy annak, akit a világon a legjobban szeret, annak nem tud minden, de tényleg MINDEN jót és tökéleteset megadni.
A minap egy újabb ilyen elvárásba futottam bele. Nehogy azt higgyem, hogyha hüvelyi úton szültem, ha a babámmal töltöttem minden pillanatot születése óta és egy percre se szakadtam el tőle, ha szoptattam már a szülés utáni percektől kezdve minimum két évig, ha együtt aludtunk, ha hordoztam és nem a karnyújtásnyira lévő babakocsiba száműztem a gyereket, ha egy percre se hagytam sírni, hanem minden igényét azonnal kielégítettem…, akkor már jó anya vagyok.
Úgy szólt a cikk, hogy már a magzati kortól kezdve fel kell olvasni naponta a gyereknek, hogy értelmes, okos, jó szövegértő, irodalmat kedvelő legyen. Van ennek párja is. Kimondottan jót tesz a magzatnak, ha zenét hallgat napi szinten az anyuka, mert attól fejlődik igazán jól az agy. És tudományos tényekkel alátámasztott írást olvastam a felolvasás fontosságáról. Elképzeltem Kovács Marika nénit, Isten nyugosztalja, aki felnőtt korában, úgy harmincas éveiben tanult meg olvasni a Bibliából, mikor már iskolások voltak a gyerekei, mert az volt az egyetlen könyv közel és távol a faluban, ahol felnevelte a fiait becsülettel.
Az írás szerint mindegy, hogy mit olvasol, csak irodalom legyen. Mert különben… És jött a tanulási nehézségektől kezdve az értelmi képességeken át a csak így lesz okosig minden. És igen. Tényleg már magzati korban kezdődik, hogy milyen értékeket adok át a gyereknek, hisz a szokások által örökítünk át sok-sok dolgot. Tény, hogy ahol látják olvasni a szülőt, ott a gyerekek is szívesebben olvasnak, mint ahol nem, vagy csak a Facebook olvasását látják. De azért meghökkentem és elkezdtem elképzelni, hogy ha most kismama lennék…
A munkából gyakran 5 után érek haza, de nem ritka a 8 óra sem. Hazaérve vár egy csomó dolog. Legtöbbször a lecke még nincs teljesen kész. Egy fél óra biztos jut nekem is 5 után a tanulásból. De jut a házimunkából is, meg egyéb elengedhetetlen teendőkből is. Aztán valakinek mindig szüksége van egy világmegváltó beszélgetésre a mamival. Esetleg edzésre kell fuvarozni a gyereket, vagy még gyakorolni a fuvolát. Sőt, nemcsak a szűk családom létezik, hanem van egy idős és nagyon rozoga édesanyám, akivel míg lehet, szeretnék időt, több időt tölteni. Aztán van egy házastársam, akivel szívesen töltök időt, és ő is velem, már ha jut nekünk olyan. Ééééés, akkor jönne még a napi órányi felolvasás, mert az fontos a magzat értelmi fejlődéséhez. Felolvasás, tehát olyan helyen, ahol nem zavar senkit, ahol nem alszanak, nem jönnek fél percenként az anyaaaaa! keresők.
És ha már megemlítettem, akkor ott van még a napi minimum egy órányi Mozart, mert attól okosabb lesz a csemete. Ekkor jutott eszembe, hogy akkor apáink, nagyapáink generációja mind buta lett, vagy mégis hogyan csinálta nagyanyánk és dédnagyanyánk háztartási gépek és cseléd nélkül is? De rájöttem, nem vezet ez sehová, mert a megoldás nem itt van.
Sosem hallottam nagyanyámat azon siránkozni, hogyha ezt-azt nem teszi meg, annak milyen következményei lesznek. Tette a dolgát, dolgozott becsülettel, és csak annyi munkát tervezett egy napra, amennyit el is tudott végezni. Nem élt az elvárások és megfelelési kényszer bűvkörében. Nem frusztrálta őt, hogy a szomszéd mit gondol, hogy az újságíró szerint mi jó, hogy a barátnők miként csinálják és az jobb-e, vagy sem. Beleneveltek egy egészséges értékrendet, amely meghatározta a mindennapjait. Nem kellett lesni a szomszédtól. De nem is volt, aki jól megmondja, hogy mit KELL, ha jót akarsz. Egy polgári családhoz méltóan élte mindennapjait. Mert ő egy polgári családban nőtt fel. Mindenki az otthon tanult értékrendet követte. Tették mindannyian ezt a legtermészetesebb módon. És nem akartak mások lenni, másnak látszani. Megtanulták a szüleiktől, hogy az életben a fontos dolgok kerülnek az első helyre, a többi csak utána jön. Ma megpróbálunk mindent egyformán fontosnak, sürgősnek, elengedhetetlennek tartani, és nem értjük, hogy miért nem megy.
Nem az ellen vagyok, hogy naponta Mozartot hallgattassunk a magzattal, vagy hogy felolvassunk neki. Azt sem mondom, hogy nem fontos a szoptatás, vagy, hogy az aranyórát töltsünk a gyerekünkkel a szülőszobán. Egyszerűen azt mondom csak, hogy aki felnőtt és családalapításra adja a fejét, az ne a mindenféle ajánlás után futkosson, hanem az első helyre tegye a fontos dolgokat, amikhez ragaszkodik az értékrendje szerint, a többit pedig a megfelelő szintre, mert képtelenség minden elvárásnak megfelelni. Mondom ezt példával is.
A legtöbb anya úgy gondolja, hogy megszüli a babáját szépen, hagyományosan, hüvelyi úton. Aztán zajlanak az események, és nem sikerül, és jön a depresszió meg a vekengés, hogy de hát… Pedig az egész szülés, születés mizériából az a lényeges, hogy anya, baba épen, egészségesen találkozhassanak. Nem több. De jön ilyenkor, hogy ki és hol hibázott, mi lett volna ha, és mit vett el és ki az anyától és a babától. Pedig a lényeges dolog, hogy a baba és az anya épen és egészségesen találkozzanak. Remélem, érthető. A lényegesre koncentrálunk, a többi csak utána jön. Ezzel rengeteg keserűséget meg tudnánk magunknak spórolni.
Ezt a felolvasást is tegyük a helyére. Ha nem irodalmi nyelvet, de élő beszédet, pláne, ha kedves beszélgetést hall a magzat, az semmivel sem kevesebb, mintha idegállapotban napi egy órát József Attilát adagolnánk neki. Ha egy anya dudorászik, háttérben kedvenc zenét hallgat mosogatás közben, az nem hiszem, hogy árt a magzatának, mert nem a Zeneakadémián Mozart hangverseny sorozatot látogat. Főleg, hogy itt a halláson van a hangsúly.
A mi világunk az elvárásokra épül. Arra, hogy ki tudja jobban csinálni, ki tud a másik fölé keveredni vélt, vagy valós dolgokkal. Gyakran emiatt elsikkad a lényeg. Pedig ha az igazán lényeges dolgokról megfeledkezünk, csak frusztrált, kiégett, depressziós, álmokat kergető és azt soha el nem érő szülők lehetünk, és sajnos ezt adjuk át a gyerekeinknek. Pedig a cél az lenne, hogy a fontos dolgokat örökítsük tovább, és a többit szabadon töltse meg a következő generáció színnel és élettel.
nagycsaládos
Olvass még gyerekneveléssel kapcsolatos cikkeket!
Megfojtottam a fiamat a szeretetemmel
A te gyereked is rabszolgát csinál belőled?
Gyerekek veszélyben: 5 kockázatos játék, ami hasznos
