38 évesen lettem anyuka, rengeteg nőgyógyászati probléma után. Már lemondtam az anyaságról, amikor sikerült teherbe esnem.
Nagy volt a várakozás, öröm, boldogság. A terhességem maga volt az álom. Nem volt se hányinger, se rosszullét. A második trimeszter végéig dolgoztam. Jöttek a nagy melegek, ezzel együtt elkezdtem vizesedni, így itthon maradtam. Már nem mertem vállalni napi száz kilométer ingázást a munkahelyre.
A terhesség teljesen rendben zajlott, összesen öt kilót híztam. Mivel van három gerincsérvem, és az ultrahangon látszott már, hogy nem lesz pici a baba, így az orvosom a császármetszést javasolta. Meg is beszéltük, hogy október 1-jén megfelelő lesz az időpont. Akkor betöltöm a 38. hetet, és így semmi akadálya nincs annak, hogy pici lányom megszülessen.
Az aneszteziológia konzultáción derült ki, hogy a gerincsérvek miatt ki van zárva az epidurális érzéstelenítés. Így maradt az altatás.
Szeptember 30-án be is feküdtem a kórházba, és másnap reggel elsőként elő is készítettek a műtétre. Nyolc órakor be is toltak. Kislányom 8.20-kor megszületett. Engem is kitoltak a műtőből 8.50-kor. Apuka, nagyszülők izgatottan várták a műtő előtt.
A kórteremben tértem magamhoz az altatásból. A picit ekkor nem láthattam még. Fájdalmaim voltak az ébredés után, de úgy gondoltam, ez teljesen természetes ilyenkor. A fájdalmak viszont egyre erősödni kezdtek. Megkértem a szobatársamat, hogy csengessen a nővérnek. Nem éreztem magam jól, illetve éreztem, hogy vérzek is. Rögtön ott termett a nővér, pár percen belül az orvos. Közölte, hogy a méhem nem húzódott össze, így elkezdte kinyomni belőlem a vért, és kaptam méhösszehúzó injekciót.
Az altatástól még mindig kicsit kába voltam, így időérzékem sem volt. Kaptam fájdalomcsillapítót. Nem tudom, mennyi idő telt el, de iszonyatos fájdalmat, és nagyon erős lüktető vérzést éreztem újra. Ekkor már négy nővér szaladt körülöttem, illetve az orvos is ott volt egy percen belül. A párom is ott állt mellettem és nézte, ahogy a lepedőket gyűrték alám, mert annyira véreztem. Elmondása alapján tudom a történteket. Öt percen belül ismét a műtőben voltam, 70-es vérnyomással.
Két és fél óra után a páromat az orvos behívatta a műtő férfi zsilipéhez, és feltette a kérdést, hogy kivehetik-e a méhemet, mert különben el fogok vérezni.
A kérdés feltevéséig eltelt két óra. A vérveszteség miatt már a műtőben két egység vért kaptam. Szerencsére a méhem eltávolításával megszűnt a probléma, és három óra után kihoztak a műtőből.
Este tértem magamhoz igazán, akkor láthattam két percre a kislányomat. Ez az érzés feledtetett minden fájdalmat.
Hónapokkal később kezdtem igazán felfogni, hogy mi történt velem. Szerencsére az altatás utáni kábulat miatt nem sok mindenre emlékszem. Jobban a párom és az orvos elmondása alapján tudom a történteket. Talán ez az én szerencsém, és így könnyebb a feldolgozás is!
Igazán hálás vagyok az orvosomnak, valamint a pápai kórház szülészetén dolgozó nagyszerű csapatnak!
Renáta
Olvass még császármetszéses szülésekről
Háromszor kerültem az ájulás szélére a szülés alatt
Végigmosolyogtam a császármetszésemet
A császármetszést a lusta anyák választják
