Azt sem tudom, hol kezdjem. Januárban kellett volna megjönnie, nem tette. Pont mentünk Magyarországra rokonlátogatásra, egyik helyről a másikra. Négy nap késés után eldöntöttem, hogy az ötödik napon csinálok egy tesztet. Erős pozitív. Férjemmel néztünk egymásra és vakartuk a fejünket. Oké, akkor terveket felrúgni, jöhet a babára való összpontosítás.
Terhességem zökkenőmentes volt, egy ájulást kivéve. (Ebédkészítés közben történt.) A 35.hétben kiderült, hogy amúgy terhességi cukrom volt, ami nem lett kezelve, mert az előző dokim leszarta.
Egyik nap úgy keltem, hogy jajj, de fáj, de én ezzel nem megyek még kórházba. Eltelt ez a nap, sok sétával, lépcsőzéssel. Másnap úgy ébredtem, hogy na, megcsinálom a hortobágyi palacsintát a férjemnek, és mehetünk szülni.
Útközben 2-3 perces fájásaim voltak, mire beértünk, elaludt a kislányom, így az NST nem mutatott fájásokat. Azt mondta a nővérke, hogy ebből maximum szombatra lesz baba, menjek haza. (Mondta ezt szerda késő délután.) Mondtam, hogy én inkább maradnék. Megvizsgált, szűk 1 ujjnyi. Oké, akkor maradjon.
Miután átvettem a cuccaimat a portán, elmentem vécére, távozott a nyákdugó. Lefeküdtem, elkezdtem sugárban hányni. Ez a tolófájásig nem is változott. Egész éjjel rajtam volt az NST, azt mondta a nővérke, hogy ez biza' csak jóslófájás. Én meg jajgattam magamban, hogy akkor milyen lesz a rendes fájás és azt mantráztam, hogy nem kell több gyerek.
Hajnal 3 óra, szóltam, hogy most már adjon valami fájdalomcsillapítót, hogy legalább aludni tudjak. 4 órakor adott valamit csípőbe, azt mondta a nővérke, hogy ettől enyhül a fájdalmam, próbáljak meg aludni. 4.30-kor arra ébredtem, hogy nyomnom kell. Kiabálok, hogy ez már tolófájás, mondta, hogy megvizsgál.
Vizsgálat közben elfolyt a magzatvíz, oké, akkor menjünk át a másik szülőszobába, hívjam a férjemet, hogy jöhet. Hívtam, én naiv mondtam neki, hogy nem baj, ha nem ér be, ne siessen. (Fél óra volt az út.) Közben jönnek a tolófájások, majd rám szólnak, hogy ne nyomjak. Kérdezem, miért?! A válasz az volt, mert nincs szülésznő.
Megnyugtatott. Ja, nem. Öt után pár perccel beért a férjem, ő volt a legnagyobb támaszom, mai napig hálás vagyok neki, hogy támogatott végig. A tolófájások sűrűsödtek, baba viszont sehol. Négy óra hosszán keresztül nyomtam, és nyomtam, minden erőmet beleadva, igaz, már nem sok maradt. Végül beöntés nélkül, gátvédelemmel sikerült világra hoznom 39+3 hétre a kislányunkat november 5-én, 3700 grammal és 51 centivel. Cicire tették, szépen szopizott egyből, azóta is odáig van érte.
D.
Olvass még szüléstörténeteket!
Még ne nyomjon, telefonálnom kell a dokinak!
Láttam, ahogy megszületik a kisfiam
Ne sikíts, próbálj nyomni, mert megfullad a gyerek!
