37. hét

Elérkezett a bűvös 37. hét. Az elmúlt két hét nehezen telt bent a kórházban. Hiányzott a család, az otthonom, az ágyikóm. Nagyon nehezen viseltem lelkileg, hogy mindenki boldog, megszült kismama volt körülöttem. Betöltött 37. héten az orvosom szerencsére hazaengedett.

Hatalmas volt az öröm, hogy újra találkozhattam a lányokkal. Meglepetésként együtt mentünk férjemmel az ötéves lányunkért az oviba. Szinte repült felém.  Annyira jó volt újra magamhoz ölelni! A nagylányom a maga kistini módján örült nekem, de éreztem rajta is, hogy hiányzott neki, hogy nap végén egy kicsit átbeszéljük a minden napos kis dolgait. A kétévesem a maga kis ártatlan módján örült nekem, két napig rengeteget bújt, és anya kellett.

Alig értem haza, mikor is jött a nagy bejelentés, zár az ország. Kisgimis lányom izgatottan hívott, hogy anya hallottad, hogy megint online tanulás lesz. Izgatott volt, mint akinek egy hónap szünetet adtak. Próbáltam neki azért óvatosan mondogatni, hogy tanulni kell ebben az időszakban is. 

Nagyon nehezen érintett engem is a lezárás híre. Persze megnyugtató, hogy az utolsó hetekben lecsökken az esélye annak, hogy esetleg elkapjam a vírust, ami nagyon nem lenne jó, így szülés előtt. De aggódom a gyerekeimért is. Megint egy hónap bezártság vár rájuk. Az ovisom most is nehezen viselte a visszaszokást, sokat sírt az oviban, ami eddig nem volt rá jellemző.

A másik nagy félelmem, hogy mi lesz most a szüléssel. Bent lehet majd a férjem velem? Még az orvosommal sincs teljesen letisztázva, hogy ez az új helyzet, hogy is hat majd ki a fogadott orvossal szülésekre. Erre pont most még ez a helyzet is közbejön. Senki nem tud semmit, mindenki találgat. Heti kétszer kell ctg vizsgálatra járnom, így ott próbáltam a szülésznőket kifaggatni, de még senki nem tud semmi biztosat mondani.

Ezzel a sok bizonytalansággal vágok hát neki az utolsó napoknak, heteknek. Unatkozni biztos nem lesz idő, mivel az online oktatás, az online óvodai oktatás ad majd feladatokat.

Igen, ilyen is van. Az óvodából is kaptunk emailt ma, hogy figyeljük a feladatokat, csináljuk meg, és ha lehet, jelezzünk is vissza, hogy sikerül haladni vele.  Szóval lesznek feladatok.

Közben azért a testem is készül a nagy feladatra. Egyre gyakrabban vannak jóslófájások, sokszor keményedik a hasam, hányingerem van. Lelkileg is nehéz időszak elé nézek. Innentől nem lehet szedni azt a gyógyszert, ami a koraszülés megelőzésére szolgált, és lelkileg is rendben tartott egy kicsit. Sajnos innentől előfordul, hogy enyhe pánikrohamok jönnek, főleg, ha eszembe jut, hogy mi is közeledik.

Nagyon várom már, hogy a kezemben tarthassam és megnyugodhassak, hogy minden rendben van, de félek is a hatalmas feladattól és persze a fájdalomtól. Emiatt sokszor önzőnek érzem magam, hogy félek. Pedig tudom, hogy nem kellene. A testem tudja a dolgát, és ha minden jól megy, teszi is majd, de a bizonytalanság, hogy nem én irányítom teljesen a helyzetet, nagyon megijeszt. A héten a pszichológusommal is átbeszéltük a dolgokat.  Minden olyan technikát, amit majd tudok alkalmazni, hogy nyugodt tudjak maradni. Férjemmel is sokat beszélgetünk a félelmeimről. Segít feldolgozni és megnyugodni, hogy pihenni tudjak.

A várandósság minden szakaszában vannak nehéz időszakok. Minden terhességemet szakaszokra osztottam. Az első aggódnivaló, hogy legyen szívhang. Mikor ez megvan, akkor jön a bűvös 12. hét. A genetikai vizsgalat, hogy ott rendben legyen minden. Ha ezen is túljutottunk, akkor jön a 24. hét. Ezután én a 30-as heteket várom. A mai orvostudomány mellett innentől az amúgy egészséges babák már szépen menthetőek. Ezután jön a 37. hét. Itt egy kis megnyugvás, hogy most már érkezhet. De az aggódás innentől sem szűnik meg. Kezdődik a félelem a szüléstől, hogy szerencsésen megérkezzen és a kezemben tarthassam. Ezen szakaszok után most próbálok mindent megtenni, hogy amennyire lehet nyugodtan és kiegyensúlyozottan tudjam majd átélni a nagy pillanatot.

Libby

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:

Egy gyereket akartam, most a negyedik lányomat várom
Az a lány, aki világéletében csak egy gyereket akart, szépen lassan felnőtt talán, és késznek érezte magát, hogy újra belevágjon.
Tovább>>>

Bepánikoltam, kórházba mentem a 29. héten
Egész nap rosszul voltam, nehezen kaptam levegőt, zsibbadt a bal karom, és hogy teljesen kiborulhassak, a vérnyomásmérőm is bejelzett.
Tovább>>>

A dokim közölte, hogy drogos vagyok, és elvonási tünetekkel fog születni a babám
Ledöbbenve ültem és a sírás kerülgetett. Az asszisztensnő szemlesütve hallgatta az orvos megalázó kirohanását irányomba.
Tovább>>>

Borzasztó érzés szenvedni látni a lányomat
Borzasztóan sírt, és szörnyű érzés volt látni, ahogy retteg a gyerekem, és én most nem lehetek mellette.
Tovább>>>

"Azonnal fogjon egy taxit és menjen be az ügyeletre!"
Próbáltam nem bepánikolni, de a taxiban végigsírtam az utat, annyira, hogy a taxis csak együttérzőn rám nézett és azt mondta, hogy hagyjam, menjek és drukkol.
Tovább>>>

Fiúnak nézte a kislányomat az orvos
Az orvos közölte a telefon másik végén, hogy kislány. Annyira meglepődtem, hogy meg is kérdeztem, hogy az hogy lehet, az ultrahangon azt mondták, fiú...
Tovább>>>

Beparáztatott a doki, hogy túl kicsi a babám
Az orvos fejcsóválva nézegette a papíromat és megjegyezte, hogy neki nagyon nem tetszik ez a súly, egy 30 hetes magzathoz ez bizony kevés.
Tovább>>>

Felkészítettek a koraszülésre
Fokozott méhtevékenység miatt kórházba kerültem a 35. héten, tüdőérlelőt és magnéziumot kaptam.
Tovább>>>

Jó az, ha a kismama a neten tájékozódik?