32. hét
Ezen a héten nem volt orvosi vizsgálat. Legközelebb, ha addig minden rendben, a 34. héten kell csak mennem. Nagyon várom már, félek is kicsit, mert a többiekkel sajnos előfordult, hogy heteket kellett kórházban töltenem, amit ebben a covidos időszakban szeretnék elkerülni, ha lehetséges. Bár tudom már, milyen ijesztő érzés terhesség alatt fertőzőosztályra kerülni.
2015 októberében, alig 20 hetes terhes voltam második kislányommal. Egyik éjjel erős fejfájásra ébredtem, s mivel sajnos ez nem az első ilyen alkalom volt, tudtam, hogy sajnos kiújult az arcüreggyulladásom. Reggel irány a fül-orr-gégészem. Fel is írta antibiotikumot, amit terhesség alatt is biztonsággal lehet alkalmazni. Szedtem mellé probiotikumot is, és a tüneteim szépen múlóban voltak.
A neheze azonban csak ezután jött, amit nem is sejtettem. Mikorra elfogyott a gyógyszer, az arcüregem szépen helyre is jött. Kezdtem újra jól érezni magam, és az orvosom tanácsára a kellemes őszi napsütésben sokat napoztattam az arcom. Ez testileg és lelkileg is feltöltött.
Egyik este azonban nagyon megijedtem, mert vér és nyák jelent meg a székletemben. Persze kismamáknál gyakori az aranyér, de éreztem, hogy ez nem az lesz. Pár napig megint rendben volt minden, már kezdtem is elfelejteni, amikor hasmenés mellett jelentkezett újra az ijesztő tünet. Azonnal telefon az orvosomnak, aki a széntabletta szedését javasolta. El is kezdtem szedni, de nem használt, sőt, egyre ijesztőbb tünetek lettek. Mivel az internetet lelkesen használó kismamák táborába tartozok, és Google is jóbarátom, így én, a hipochonder, hamar diagnosztizáltam is magam, hogy ez biztos clostridium difficile okozta álhártyás vastagbélgyulladás. A sürgősségire már ezzel az általam jól megfejtett diagnózissal mentem, persze kiborulva és elkeseredve, hogy mi lesz a kisbabámmal.
A sürgősségin felvették a panaszaimat és meghallgatták, hogy antibiót is szedtem, s hogy én mire gyanakszom. Vérvétel, vizsgálatok, majd megállapították, hogy aranyér, majd szülés után menjek kezelteni, ha kell. S hazaengedtek. Általában megnyugtat, ha orvos megvizsgál, s el is szoktam fogadni, amit mondanak, de most valahogy éreztem, hogy nem ez a megoldás, amit az orvos mondott.
A sürgősségi lelettel a kezemben másnap elmentem a háziorvosomhoz. Ő végre elküldött széklettenyésztésre, de hogy ne legyen egyszerű a helyzet, sajnos nem írta rá a vizsgálatkérő lapra, hogy antibiotikumot is szedtem, így az általam rettegett bacira nem vizsgáltak. Persze negatív lett minden. Eddigre már úgy éreztem, magam kezébe veszem az irányítást, mert egyre rosszabbul festett, mikor vécére mentem.
Felvettem online a kapcsolatot egy gasztroenterológussal, akinek leírva problémámat, szintén felmerült az általam már rettegett kór. Hívtam az ÁNTSZ‐t sírva, hogy segítsenek mielőbb szűrni erre a bacira, mert kismama vagyok és rettegek, hogy mi lesz így tovább, ha újra kell kérnem beutalót stb. Egy jótündér vette fel a telefont, aki mondta, ha korán reggel viszünk be mintát, soron kívül leszűri. Még aznap, pár óra elteltével, jött a telefon. A jótevőm volt. Azzal kezdte, sose felejtem el, hogy ne ijedjek meg, de azonnal fogjak egy taxit és menjek be a sürgősségire és mondjam, hogy clostridium diff. fertőzésem van.
Próbáltam nem bepánikolni, de a taxiban végigsírtam az utat, annyira, hogy a taxis csak együttérzőn rám nézett és azt mondta, hogy hagyjam, menjek és drukkol, hogy minden rendben legyen velünk. A sürgősségin ennek tudatában már mindjárt komolyan vettek. Elkülönítettek, azonnal kaptam az infúziót, és mentővel vittek a közeli város egyik klinikájának fertőzőosztályára. Nagyon rémült, magányos és elkeseredett voltam. A klinikán azonnal elkezdték a speciális kezelést, és napokig voltam infúzióra kötve, mert már száradtam kifele, és magzatvíz is kevesebb volt már emiatt.
Tíz napot töltöttem az osztályon, mire annyira javultam, hogy hazaengedtek, és csak kontrollra kellett járnom. Aznap, mikor kiengedtek, első utam az orvosomhoz vezetett, aki soron kívül fogadott, és megnyugtatott, hogy kicsi pocaklakóm teljesen jól van, a magzatvíz mennyisége is helyreállt. Addig rejtőzködő kisbabám pedig megmutatta, hogy újra kislány fog érkezni hozzánk.
A terhesség onnantól, ugyan javarészben kórházban fekve, mert sokat keményedtem és nyíltam is, szerencsére rendben telt, és az a kislány, aki akkor a pocakomban lakott, most már ötéves nagylány.
Libby
A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:
Egy gyereket akartam, most a negyedik lányomat várom
Az a lány, aki világéletében csak egy gyereket akart, szépen lassan felnőtt talán, és késznek érezte magát, hogy újra belevágjon.
Tovább>>>
Bepánikoltam, kórházba mentem a 29. héten
Egész nap rosszul voltam, nehezen kaptam levegőt, zsibbadt a bal karom, és hogy teljesen kiborulhassak, a vérnyomásmérőm is bejelzett.
Tovább>>>
A dokim közölte, hogy drogos vagyok, és elvonási tünetekkel fog születni a babám
Ledöbbenve ültem és a sírás kerülgetett. Az asszisztensnő szemlesütve hallgatta az orvos megalázó kirohanását irányomba.
Tovább>>>
Borzasztó érzés szenvedni látni a lányomat
Borzasztóan sírt, és szörnyű érzés volt látni, ahogy retteg a gyerekem, és én most nem lehetek mellette.
Tovább>>>
