35. hét

Ez a hét egy váratlan eseménnyel nem úgy alakult, ahogy elterveztem. Ezt a bejegyzésemet egy kórházi ágyban fekve írom. Előző terhességeim alatt sokat kellett sajnos kórházban lennem, idő előtti keményedések miatt. Úgy indultam neki ennek a terhességemnek, hogy most erős leszek, sokat pihenek otthon, és megpróbálom átvészelni a kritikus heteket. Egészen a 34.hétig ez jól is ment. Nagyon büszke voltam magamra, hisz ismerve a helyzetemet, ezt hatalmas sikernek könyveltem el.

Ezen a héten már az első ctg vizsgálat következett. Nagy örömmel vártam, mert tudtam, ez már a szülés közeledtét jelzi. Keddi napra esett az első időpontom. Izgatottan vártam a vizsgálatra. A ctg alatt a babám aktív volt nagyon, s a szívverése is szerencsére teljesen rendben volt. A méhem viszont nem jól tolerálta a vizsgálatot, és elég erős jóslófájásokat mutatott a gép. Megmutatta a szülésznő a hullámos ctg eredményemet az orvosomnak, aki azt javasolta, hogy pihenés otthon, magnézium társaságában, és ha erre se múlik, akkor bizony kórház.

Otthon a nap hátralévő részében pihentem, rengeteg magnéziumot ittam, de a feszülések csak nem akartak elmúlni. Ekkor már tudtam, sajnos vissza kell mennünk. Gyors pakolás, gyerekek biztonságba helyezése, és irány a kórház. Szerencsére megengedték, hogy a férjem is felkisérjen.

Nemsokára meg is vizsgált az ügyeletes orvos. Méhszáj rendben (ez nagy megkönnyebbülés volt), majd irány a szülőszoba, ahol feltettek egy ctg-re. Sajnos az lett az eredménye, mint reggel is. Az ügyeletes orvos is bejött ekkorra, és megbeszéltük, hogy maradni kellene. Ez a helyzet nem ért váratlanul. Viszont ami utána jött... Az orvos a szülőszobánál vette fel az adatokat. Közben bent már valaki nagyon vajúdott. Sokkoló volt hallgatnom, tudva, hogy rám is ez vár nemsokára. De amiket utána közölt velem az orvos, az talán még ennél is rosszabbul esett.

A hangok, az információ, maga a hely teljesen sokkoltak, és szinte markoltam a pultot, és magamban könyörögtem, hogy csak szabadulhassak már onnan. Nagy sokára elfogytak az orvos kérdései egészségügyi életem eddigi eseményeiről, s kimondta a varázsszót, átmehetünk az osztályra. Mint egy űzött vad, menekültem ki a folyosóra. Közben együtt érezve a kismamával, aki élete legszebb pillanata felé közeledett.

Megszeppenve ültem le férjem mellé, míg a nővérre vártam, aki bekísért az osztályra. Mikor elmeséltem, hogy miket fogok kapni, hogy megakadályozzuk kicsi lányunk idő előtti világra jöttét, eltört nálam a mécses. Potyogtak a könnyeim félelmemben. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki magára marad. Nem telt el sok idő, s el kellett búcsúzzak férjemtől, aki nyugtatott, hogy minden rendben lesz.

Az osztályon megkaptam az ágyamat, majd pedig hozták az injekciókat. A tű látványától sajnos megszeppent kislánnyá változok, és nagyon kellemetlenül esett a két szuri, amit a derekamba kaptam. Az egyik a tüdőérlelő volt, ami nagyon feszített és csípett, de tudtam, hogy ez most kell a babám érdekében. Próbált az orvos is megnyugtatni, hogy ez inkább csak óvintézkedés, bízik nagyon benne, hogy a másik szuri és az infúzió szépen lenyugtatja háborgó méhemet, így hát ebbe kapaszkodtam én is lelkileg.

Az infúzió egész éjjel folyt a karomba, és reggelre szépen lassan elült a vihar. Kicsit később csináltak egy kontroll ctg-t, ami már szinte egyenes lett, gyakorlatilag nulla fájástevékenységgel. Babóca szépen tette a dolgát, így végre egy tökéletes ctg eredményem lett. Reggel jött az orvosom is, aki mosolyogva annyit mondott, hogy ezt a pár napot most ágynyugalomban ki kell bírni! Sejtem, hogy bent fog erre az időre tartani, de ez már a legkevesebb ár azért, hogy minden rendben legyen. 12 nap a 37. hétig. Visszaszámlálás indul!

Folyt. köv.

Libby

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:

Egy gyereket akartam, most a negyedik lányomat várom
Az a lány, aki világéletében csak egy gyereket akart, szépen lassan felnőtt talán, és késznek érezte magát, hogy újra belevágjon.
Tovább>>>

Bepánikoltam, kórházba mentem a 29. héten
Egész nap rosszul voltam, nehezen kaptam levegőt, zsibbadt a bal karom, és hogy teljesen kiborulhassak, a vérnyomásmérőm is bejelzett.
Tovább>>>

A dokim közölte, hogy drogos vagyok, és elvonási tünetekkel fog születni a babám
Ledöbbenve ültem és a sírás kerülgetett. Az asszisztensnő szemlesütve hallgatta az orvos megalázó kirohanását irányomba.
Tovább>>>

Borzasztó érzés szenvedni látni a lányomat
Borzasztóan sírt, és szörnyű érzés volt látni, ahogy retteg a gyerekem, és én most nem lehetek mellette.
Tovább>>>

"Azonnal fogjon egy taxit és menjen be az ügyeletre!"
Próbáltam nem bepánikolni, de a taxiban végigsírtam az utat, annyira, hogy a taxis csak együttérzőn rám nézett és azt mondta, hogy hagyjam, menjek és drukkol.
Tovább>>>

Fiúnak nézte a kislányomat az orvos
Az orvos közölte a telefon másik végén, hogy kislány. Annyira meglepődtem, hogy meg is kérdeztem, hogy az hogy lehet, az ultrahangon azt mondták, fiú...
Tovább>>>

Beparáztatott a doki, hogy túl kicsi a babám
Az orvos fejcsóválva nézegette a papíromat és megjegyezte, hogy neki nagyon nem tetszik ez a súly, egy 30 hetes magzathoz ez bizony kevés.
Tovább>>>