33. hét

Kötelező vizsgálat ezen a héten sem volt, legközelebb jövő héten kell mennem, akkor már lassan megkezdődnek a ctg-vizsgálatok, ami azért nagyon izgalmas, mert már a születés közeledtét jelzi.

Ahogy beköszöntöttek a 30-as hetek, a cukrom is elkezdett egy kicsit rosszalkodni, de remélem egy kicsit szigorúbb diétával még kordában tudom tartani. A baba egyre erősebbeket rúg a pocakomban, ami bizony sokszor már-már kellemetlen. Ez a kellemes, frontos időjárás sem éppen könnyíti meg az életemet. Keményedések egyre gyakoribbak és rosszabbak, fejfájás, ízületi fájdalmak. Szóval nem az az igazi komfortos közérzet, de eddig nagy sikernek könyvelem el, hogy nem kellett kórházba feküdnöm.

Ahogy közeledik a nagy nap, fejben elkezdtem rendszerezni a dolgokat. Bevallom, még se a kórházi csomag, se a gyerekszoba nem áll sehogy. Ilyen téren nagyon babonás vagyok, így sok minden Apa dolga lesz majd. Az egyetlen, amivel időben vagyok, a névválasztás.

Elsőszülöttemnél a névválasztás egyértelmű volt. Mikor még nem is volt tervben, egy kirándulás alkalmával beszélgettünk akkor még csak leendő férjemmel. Egy étterem mellett vezetett az utunk, mikor megláttam egy hirdetésben a Bence nevet. Mosolyogva említettem meg, hogy ha egyszer lesz egy fiam, Bencének fogják hívni. Nagyon meglepődtem, mikor leendő gyermekeim apja közölte határozottan, hogy ha neki lánya lesz, Boglárkának fogják hívni. A név nekem amiatt nem tetszett, hogy sosem akartam lányomnak hosszú nevet választani. De utána még azt is elmesélte életem párja, hogy miért is szeretné ezt a nevet adni.

Első diákkori szerelmét hívták Boglárkának, s neki ez egy komoly elhatározása lett akkor, hogy ha egyszer lesz egy lánya, akkor ezt a nevet szeretné adni neki. Persze akkor mosolyogva helyeseltem, magamban gondolva azt, amit sokan gondolnánk hasonló helyzetben, hogy na, csak várd ki a végét. De mivel ekkor még tervben sem volt a gyerektéma, ennyiben is hagytam. Akkor még nem is sejtettem, hogy pár hónap múlva egy pozitív teszttel a kezemben fogok állni anyukám fürdőszobájában. Mikor a 18 hetes ultrahangon az orvos közölte, hogy kislányt hordok a szívem alatt, egyből tudtam, hogy ő bizony Boglárka lesz.

Teltek az évek, és mikor a második lányunk tervezésébe fogtunk, kijelentettem férjemnek, hogy ha fiú, ha lány, most én választok nevet. Másodszülöttem nagyon rejtőzködő volt, sokáig nem tudtuk, kit is rejt az egyre növekvő pocakom. Mikor végre megmutatta magát, nagyon boldog voltam a hír hallatán, hogy megint egy kislány érkezik hozzánk. Sokat gondolkoztam, és mindenképpen olyan nevet szerettem volna, ami nem gyakori, szép, nem nagyon hosszú és persze B betűvel kezdődik. Férjem ehhez az egyhez ragaszkodott. Mivel elsőszülöttem neve is egy virág, így adta magát, hogy a második lánykám neve is legyen egy ehhez hasonló. Így döntöttem a Boróka mellett. Másodszülöttem érkezésekor így ezt a nevet diktáltam be.

Harmadik kislányom neve már igazi megérzés volt. Borókával még bent voltunk a kórházban, alig volt kétnapos, mikor mellettem szuszogott az apró kislányom, és egy pillanatra bevillant, szinte csak egy megérzés, mintha egy pillanatra a jövőbe láttam volna, hogy nekem lesz még egy kislányom, akit Bogátának fognak hívni. Azért is volt ez érdekes, mert ezt a nevet alig hallottam előtte. Mai napig nem tudom, honnan merült ez fel bennem.

Amikor a harmadik pozitív tesztemet is a kezemben tartottam, már szinte biztos voltam benne, hogy Bogáta van a pocakomban. Azonban a 14. hetes ultrahangon az orvosom egy váratlan pillanatban közölte, hogy ő bizony egy kisfiút lát odabent. Váratlanul de annál nagyobb örömmel ért a hír. Alig értem ki az utcára, azonnal hívtam férjemet, hogy fel tudjuk használni a fiúnevünket, amit megállapodás szerint ő választhatott ki. Férjem kétkedve fogadta az örömömet, mert szinte biztos volt benne, hogy most is kislányunk lesz.

Mivel a korom miatt genetikai vizsgalatra küldtek, így mondta, ő majd akkor hiszi ezt el, ha ott is megerősítik a nagy hírt. Erre két hetet kellett várnunk. Egyik reggel megcsörrent a telefonom. A genetikus hívott. Szívem a torkomban dobogott. Persze a legelső és legfontosabb volt, hogy egészséges legyen. Mikor az orvos ebben megerősített, hatalmas megkönnyebbülés lett rajtam úrrá. Szinte el is felejtettem, hogy a nemét még nem beszéltük meg. Ekkor közölte a telefon másik végén, hogy kislány. Annyira meglepődtem, hogy meg is kérdeztem, hogy az hogy lehet. Erre az orvos nevetve közölte, hogy úgy, hogy genetikailag lány, mondjon az orvosom bármit, higgyem el, a legközelebbi ultrahangon már ő is látni fogja. Így is lett. Igazából ekkor éreztem, hogy helyreálltak a dolgok, érkezik az a babám, akit már megéreztem évekkel ezelőtt.

A negyedik babánknál már szinte mindketten biztosak voltunk benne, hogy kislányunk lesz. Abban az időben történt, hogy országunk szeretett bajnoka, Benedek Tibor itthagyta ezt a világot. Akkoriban sokat cikkeztek róla. Egyik reggel, ahogy felkeltem és a reggeli teámat iszogattam, mivel csend volt, még mindenki aludt, így a híreket is el tudtam olvasni. Szembejött egy cikk, amiben a Bajnok kislányát is megemlítették, Barkát. Azonnal tudtam, hogy ezt a nevet kerestem. Mikor a 12 hetes ultrahangon az orvosom célzott rá, hogy kislánynak látja, én már csak mosolyogtam. Pár hétre rá, mikor a genetikus telefonjára vártam, már nem ért váratlanul, mikor közölte, hogy egészséges kislányt várunk.

Libby

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:

Egy gyereket akartam, most a negyedik lányomat várom
Az a lány, aki világéletében csak egy gyereket akart, szépen lassan felnőtt talán, és késznek érezte magát, hogy újra belevágjon.
Tovább>>>

Bepánikoltam, kórházba mentem a 29. héten
Egész nap rosszul voltam, nehezen kaptam levegőt, zsibbadt a bal karom, és hogy teljesen kiborulhassak, a vérnyomásmérőm is bejelzett.
Tovább>>>

A dokim közölte, hogy drogos vagyok, és elvonási tünetekkel fog születni a babám
Ledöbbenve ültem és a sírás kerülgetett. Az asszisztensnő szemlesütve hallgatta az orvos megalázó kirohanását irányomba.
Tovább>>>

Borzasztó érzés szenvedni látni a lányomat
Borzasztóan sírt, és szörnyű érzés volt látni, ahogy retteg a gyerekem, és én most nem lehetek mellette.
Tovább>>>

"Azonnal fogjon egy taxit és menjen be az ügyeletre!"
Próbáltam nem bepánikolni, de a taxiban végigsírtam az utat, annyira, hogy a taxis csak együttérzőn rám nézett és azt mondta, hogy hagyjam, menjek és drukkol.
Tovább>>>